Perui szükségállapot: a gazdasági csoda és ami mögötte van

Kedden a perui kormány szükségállapotot hirdetett – idén immár második alkalommal –, miután a bányászat elleni tüntetők és rendőrök hétfői összecsapása négy halálos áldozatot és 22 sérültet eredményezett. A kormány kivezényelte a katonaságot a központi felföld területére, ahol a kínai tulajdonban álló Las Bambas rézbányászati projekt beindítása van folyamatban: a remények szerint ez lesz a világ legnagyobb rézbányája, amint a termelés beindul a jövő évben. Peru az elmúlt évek növekedése kapcsán sokat köszönhet a bányászatnak, azonban a kitermelés fokozódásával a helyiek ellenállása is egyre növekszik. Cikkünkben sorra vesszük a közelmúlt politikai és gazdasági eseményeit, amelyek meghatározzák az ország jelenlegi közhangulatát.

Mit örökölt az Humala-kormány?

Önkényuralom, katonai diktatúra, politikai zűrzavar, gazdasági és társadalmi megosztottság, gerillamozgalmak, tizenhárom új alkotmány, tizenkilenc megválasztott kormány mindössze kilenc teljesen kitöltött mandátummal – ezek jellemzték a perui politikai életet, az ország függetlenné válásától egészen 1990-ig.

Alberto Fujimori hatalomra kerülése (1990-2000) a változás lehetőségével kecsegtetett Peru állampolgárai számára. Ám az illúzió szertefoszlott, amikor az erőskezű, és eredetileg határozott fellépése miatt kedvelt politikus újabb zsarnokuralom kialakításába kezdett. A törvényhozás feloszlatása és egy új alkotmány elfogadása által biztosította helyét az elnöki székben. Mindezek mellett a „Fényes Ösvény” elnevezésű, maoista ideológiát követő gerillacsoport – melynek célja a fennálló rezsim megdöntése, és kommunista berendezkedés kialakítása volt – ellen folytatott agresszív katonai fellépése, súlyos emberi jogi sérelmeket okozott. A 2000-es évek elején harmadik ciklusát töltő Fujimori-kormány, a választási csalások és a magas szintű korrupció napvilágra kerülése által összeomlott, míg az elnök elhagyta az országot. Később Fujimorit Japánban fogták el, majd kiadták hazájának, ahol a bíróság emberiség ellen elkövetett bűntettek és korrupció vádjával huszonöt évnyi börtönbüntetésre ítélte. Ezt követően, egy politikailag stabilabb, kiegyensúlyozottabb időszak következett Peru életében, ami gazdasági növekedéssel és a szegénység csökkenésével társult. 

16 évvel első megválasztását követően Alan García 2006 júniusában ismét az elnök székbe ülhetett, a baloldali-centralista APRA párt (Alianza Popular Revolucionaria Americana -Amerikai Forradalmi Népi Szövetség) vezetőjeként. Hivatalba lépését követően García szinte azonnal megszorító csomagot jelentett be, chilei mintára – saját fizetését is csökkentve ezzel. García első politikai veresége a halálbüntetés kérdésével kezdődött: az elnök ugyanis kampányában megígérte, hogy a Fényes Ösvény elfogott gerilláit hatalomba kerülésével kivégzik majd, tervét azonban a Kongresszus támogatásának hiányában nem tudta keresztülvinni. A másik csapás a környezetvédők és őslakosok részéről érkezett, akik azt kifogásolták, hogy az elnök konzultáció nélkül áruba bocsátja az őslakos közösségek földjeit a bányászati cégeknek. Ezt tetézte, hogy a cégekkel kötött korrupt szerződések miatt 2008-ban lemondott az egész kabinet.

A korrupció és környezetkárosító és az őslakosok alapvető jogait sértő bányászati tevékenység nem új keletű probléma Peruban.

Egy mérsékeltebb Humala

A jelenlegi államfő, Ollanta Humala először 2006-ban indult az elnökválasztásokon, azonban ekkor még alulmaradt a mérsékeltebb politikai irányvonalat képviselő Alan Garcíával szemben. A bukás hatására Humala finomított szélsőséges, baloldali, nacionalista politikaszemléletén és lazított a korábbi venezuelai politikai vezetővel, Hugo Chávezzel való szoros együttműködésén. Új, baloldali-centrista irányultsága – melyet Lula da Silváról, Brazília korábbi elnökéről mintázott – öt évvel később meghozta számára a sikert, így 2011-ben megszerezte a győzelemhez szükséges többségi szavazatot. Ezzel maga mögé utasította többek között, a konzervatív Keiko Fujimorit, aki az elítélt Fujimori lánya.

Ígéretes gazdasági és szociális programja ellenére, ahogy Humala elnök fokozatosan távolodik a baloldaltól, pártja úgy válik egyre megosztottabbá, amely számos tag elvesztéséhez vezetett az elmúlt időben. Ezzel együtt kongresszusbeli pozíciójuk is gyengül. A választásokat követően a 130 fős Kongresszusba 47 főt delegált Humala pártja, emellett azonban a törvényhozási munka során Humala Alejandro Toledo, korábbi államfő pártjának támogatását is élvezte. 2013-ra azonban a két párt viszonya megromlott, ami szövetségük felbomlásához vezetett, így az elnöknekad-hoc koalíciókra kell támaszkodnia a törvények meghozatalakor. Ebből kifolyólag, viszont számos ügyben csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem sikerült döntést hozni (mint például az alkotmánybírák személyét illetően).

A politikai hatalomvesztés mellett az államfő népszerűsége tovább csökkent, amikor megtagadta az amnesztiát az éppen börtönbüntetését töltő Alberto Fujimoritól, amit családja kérvényezett, romló egészségügyi állapotára hivatkozva. Humala döntését azzal indokolta, hogy a szájrákban szenvedő ex-elnök betegsége nem halálos, és azokért a bűnökért, amiket kormányzása idején elkövetett nem részesülhet kegyelemben. Utóbbi érvét az emberi jogi aktivisták is komolyan támogatják, ugyanakkor többen azért ellenzik a szabadlábra helyezését, mert az társadalmi elégedetlenséghez és politikai befolyásának kiterjesztéséhez vezetne. Egyes állítások szerint annak ellenére, hogy lánya, Keiko nem nyerte meg a 2006-os választásokat, Fujimori több szimpatizánsa is helyet szerzett a Kongresszusban.

Politika Humala után

A perui alkotmány kimondja, hogy egyazon személy nem töltheti be az elnöki tisztséget két egymást követő ciklusban, így Humala nem indulhat a 2016-os választásokon.  A potenciális jelöltek között szerepel két korábbi államfő, Alan García és Alejandro Toledo is. Jelenleg mindkét politikus  korrupció gyanújában érintett. A vádakat azonban tagadják, és az Humala által kezdeményezett lejártó kampánynak tartják, amelynek célja, hogy távol tartsa őket az elnökségért folytatott küzdelemtől.

Peru jelenlegi vezetőjének reményre adhat okot felesége, Nadine Heredia közkedveltsége, aki a jelenlegi adminisztráció munkájában is aktív szerepet vállal a társadalomfejlesztéssel kapcsolatos ügyekben. Ugyanakkor az elnök feleségeként, ő sem szállhat harcba 2016-ban. Egyes vélemények szerint Heredia, a törvényeket kijátszva, mégis az indulás lehetőségét fontolgatja, és így az sem kizárt, hogy megállapodás jöjjön létre Humala és Keiko Fujimori pártja között, miszerint az államfő amnesztiát ad édesapjának, Heredia támogatásáért cserébe. Ugyanakkor Juan Jiménez, volt miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány semmilyen efféle ambícióval nem bír.

A legújabb fejlemények pedig alááshatják Heredia népszerűségét, megpecsételve ezzel jövőbeni  pályafutását. Ugyanis az idén pénzmosás vádjával eljárást indítottak a politikusnő ellen, akinek több tízezer dollárra rúgó, ismeretlen forrásból származó pénzösszeg került a bankszámlájára 2005 és 2009 között. A pénz nagy része feltehetőleg venezuelai vállalatokon keresztül folyt be. Az elnök és felesége azzal védekezett, hogy az anyagi javakat nem személyes célra, hanem közös pártjuk (Perui Nacionalista Párt) megalapítására és Humala választási kampányaira (2006, 2011) fordították. Az államfő nevetségesnek tartja a vizsgálatot és azt állítja, hogy felesége összeesküvés áldozatává vált.

Az Ipsos felmérése alapján pillanatnyilag Keiko Fujimori a legtámogatottabb valamennyi jelölt közül, ám a korrupciós botrányok sorából ő sem maradt ki. A figyelmet a gyakori észak- amerikai utazásaival és a magánál tartott, nagy összegű készpénzzel vonta magára, melyet saját bevallása szerint édesapjától kapott, tanulmányai finanszírozása végett. Annak ellenére, hogy többen is állították, hogy a szóban forgó pénzösszeg sosem érkezett meg az egyetem számlájára, nevét végül a vizsgálatok tisztázták.

A perui politikai körkép nem ad okot túlzott optimizmusra tekintve, hogy Pablo Kuczinsky, volt miniszterelnök az egyetlen, jó esélyekkel induló jelölt a jövő évi elnökválasztásokon, aki még nem keveredett korrupciós botrányba. A bűnözés után a korrupció a második legaggasztóbb tényező a perui társadalom számára – állapította meg a Prétoria, egy perui korrupcióellenes csoport felmérése. Ha a jelenlegi tendencia nem változik, akkor az emberek teljesen elveszítik a politikusokba, és az állami intézményekbe vetett bizalmukat. Ezt a hosszú múltra visszatekintő problémát pedig, nehéz lesz áthidalni a jövőbeli politikai elitnek.

Gazdasági alapok

Alan García ötéves kormányzását követően Latin-Amerika egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságát hagyta örökül utódjának, Humalának. A perui gazdaság növekedése átlagosan 6-7 százalék körül volt 2001–2011 között, ez alól csupán a 2009-es esztendő a kivétel, amikor a gazdasági növekedés a válság következményeként mindössze egy százalékos volt. 2010-ben már ismét 8,5 százalékkal bővült a GDP. A következő években, immár Humala elnöki ciklusában, az éves gazdasági növekedés átlagosan 6 százalék körüli volt, a költségvetési hiány kevesebb, mint 1 százalék körül alakult, az infláció pedig stabilan 3% alatt mozgott. Az állami bevételek összességében 33 százalékkal nőttek, míg az államháztartási hiány évről évre csökken.

Miután Ollanta Humala elnököt beiktatták többször is kijelentette, hogy a folytonosság híve a gazdaságpolitikában. Ennek megfelelően újra kinevezte Julio Velardet a perui jegybank élére, Luis Miguel Castillat pedig gazdasági és pénzügyminiszternek. Az új kormányzat rögtön elnyerte a világ legjelentősebb befektetőinek a bizalmát, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Világbank 3 milliárd dollár összegű hitelt nyújtott a kormánynak a társadalmi integrációs politika megvalósítására a 2012–2016-os időszakra. Ezen kívül az olyan neves hitelminősítő ügynökségek, mint Standard&Poor’s és a Fitch is felminősítette az országot. A 2014-es évre az éves GDP-növekedés megtorpant, közel 2,5%-ra esett vissza, azonban az idei évre közel 4,8%-os növekedést jósol a perui jegybank.

A tavalyi visszaesés legfőbb oka a kitermelő (bányászati) iparágak teljesítményének csökkenése volt, a 2013-as évhez képest több millió dollárral csökkent a nyersanyagok exportja, valamint kevesebb befektetés érkezett a bányaiparba. A 2015-ös fellendülés annak köszönhető, hogy több jelentős kínai befektetés valósul meg a szénhidrogén-kitermelő ágazatban, főleg a déli országrészben.A Nemzetközi Valutaalap szerint 2015–2020 közötti időszakban a GDP-növekedés átlagosan 4,5 százalék körül alakul.A perui jegybank előrejelzése szerint a következő években ugyan emelkedni fog az infláció, de 2,8%-nál nem ér el magasabb szintet, ezt pedig nem csupán regionális, de a fejlett országok viszonylatában is komoly eredmény. Azonban a mostani szinthez képest bekövetkező körülbelül 2%-os emelkedés jelentősen drágíthatja az alapvető élelmiszerek árat, valamint az exportra is negatív hatással lehet.

Peru az elmúlt másfél évtized alatt olyan szabadkereskedelmi társulásokba lépett be, mint  az Andok Közösség (CAN), az (Dél-amerikai Államok Uniója) UNASUR, az Ázsiai-Csendes-óceáni Szövetség (APEC), illetve a Csendes-óceáni Szövetség (AdP). A vámok csökkentése, illetve eltörlése révén sok termékhez olcsóbban juthat hozzá az ország, ugyanakkor folyamatosan bővülő exportjának is jelentős piacokat szerzett. Az ország emellett erős gazdasági kapcsolatokat alakított ki az Amerikai Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Brazíliával, Kínával és több öböl menti országgal. Egy-két szomszédvitától eltekintve, szinte az összes Dél-Amerikai országgal jó politikai kapcsolatokat ápol és a világ sok országához hasonlóan már keresi a lehetőséget az egyre inkább nyitottabb kubai gazdaságban is.

Társadalmi bevonás

Az elnök első jelentősebb politikai sikerét is a szénhidrogén-kitermelő ágazatban érte el. Újratárgyalta a gázszállítással és kitermeléssel kapcsolatos szerződéseket a Camisea vállalatóriással, mivel nagy volt az elégedetlenség amiatt, hogy a külföldi szolgáltatók és a vállalatok olcsóbban jutnak gázhoz, mint a hazai fogyasztók. Emiatt az állami kézben lévő PetroPeru nagyobb részesedést szerzett a hazai szénhidrogénpiacon, így a lakossági gáz ára is mérséklődött valamelyest. Felülvizsgálta a korábbi kormányok alatt a nagyvállalatokkal kötött szerződéseket a kikötők és repterek használatával kapcsolatban. Emellett több kínai, amerikai és európai nagybefektetőt sikerült bevonni a hazai kőolaj- és gázkitermelésbe. Az Humala-kormány több változtatást is eszközölt a bányászati törvényben, melyek hatására nőtt a megfizetendő bányajáradék mértéke és több különadót is kivetett az iparágra, melyekből 3 milliárd perui sol összegű bevétel folyik be évente az állami költségvetésbe.

A szénhidrogéniparból származó extra bevételekre szüksége is van a jelenlegi kormányzatnak amennyiben biztosítani akarják a társadalmi bevonást elősegítő stratégia fenntarthatóságát. A stratégia célja a szegénység csökkentése, a szociális egyenlőtlenségek felszámolása, az életminőség általános javítása az országban (“What we call social inclusion: grow to include, and include to grow.”). A további célok között szerepel a szociális ellátórendszer fejlesztése, az oktatás átalakítása annak érdekében, hogy a szakképzett munkaerő száma is emelkedjen Peruban. 

Az Humala-kormányzat eddig elért társadalompolitikai eredményei is figyelemreméltóak. 2011 óta a szociális jellegű kiadásokra fordítható éves összeget 50%-kal megemelték,a 16 éve tartó gazdasági növekedés pedig biztosítja a pénzügyi alapokat a szociális intézkedések kiszélesítéséhez is a közeljövőben.

Az elmúlt évek gazdasági növekedését a legszegényebbek is érezték, nőttek a minimálbérek és a nyugdíjak is. Elkezdett bővülni a perui középosztály is, mivel magasabbak lettek a fizetések és nőtt a háztartások jövedelme is. Ezek hatására nőtt a belső kereslet, mely további gazdasági növekedést jelenthet az ország számára az elkövetkezendő években.

Bányászat: áldás vagy átok?

A perui gazdasági csoda alapja jelenleg egyértelműen a fosszilis energiahordozók kitermelésén alapul, ez azonban komoly társadalmi konfliktusokat is szül. Hiába nő évente 5-8% közötti átlaggal az ország GDP-je, így is széles réteget érint még a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek pedig még mindig jelentősek, a csatornázáshoz és ivóvíz-ellátáshoz szükséges infrastruktúra pedig sok helyen, főleg a vidéki lakosság körében még egyáltalán nincs kiépítve. Szintén nagy probléma a munkanélküliség, az alulfoglalkoztatottság, hiszen a kitermelő iparágak vagy a limai metróalagút építésében jellemzően kis létszámú képzett munkaerőt foglalkoztatnak. Időlegesen ugyan javultak a munkanélküliségi adatok, de nagy kérdés meddig lesz tartós ez az alacsony munkanélküliségi szint. Jelenleg 6,6% a munkanélküliségi ráta, korábban, az Humala-kormány előtt 12% felett volt. A beruházásokkal több, mint 800 ezer új munkahelyet sikerült teremteni.

A kormány hosszú távú célja egyértelmű. A szociálpolitikai intézkedések megvalósításához egyre inkább alternatív bevételi forrásokat találni a nyersanyag-kitermelési bevételek helyett. Emellett továbbra is társadalom felső rétege (a lakosság körülbelül 20%-a) birtokolja továbbra is a nemzeti jövedelem 55%-át, a szegénység pedig csak a városi térségekben csökkent, a rurális térségekben az elmúlt évtizedekhez hasonlóan megmaradt a mélyszegénység. Jelenleg a szegények 60%-a él nagyon elmaradott vidéki térségekben. Az itt élő szegények elveszítik földjeiket és úgy érzik, a nagyvállalatok kizsákmányolják őket. Hiába rendelte el Humala elnök az itt élők és nagyvállalatok közötti előzetes konzultációt a beruházások megkezdése előtt, a helyzeten ez sem javított. Sőt, főleg az ország déli részén egyre erősebben vannak jelen a Perutól való elszakadást hirdető mozgalmak.

Az Humala-kormány gazdasági intézkedései tehát jelentős gazdasági növekedést és életszínvonal emelkedést hoztak magukkal, ennek ellenére az elnöknek több nehézséggel is szembe kellett néznie az elmúlt években. Egyrészt nagyon rossz viszonyt ápol ellenzékével, másrészt korábbi baloldali szövetségesei is szembefordultak vele liberális gazdaságpolitikája miatt. Még ennél is fontosabb, hogy kezdi elveszíteni fő szavazóbázisát, a folyamatosan bővülő, így a népességből egyre nagyobb részt kitevő feltörekvő középosztályt is. A hagyományos életterüket féltő őslakosok pedig egyre gyakrabban kerülnek szembe a nagy bányászati cégekkel.

A fenti tényezők nagy befolyással bírhatnak a következő választásokon annak ellenére, hogy a magánszektor stabilan az Humala-rezsim mögött van, valamint a gazdasági növekedés is várhatóan a korábbiakhoz képest szerényebb mértékben, de tovább folytatódik.