Latin-Amerika: van recept válság ellen?

A Budapesti Corvinus Egyetem szervezésében megrendezett konferencia a térség meghatározó országain keresztül kereste a választ arra a kérdésre, hogy a múltból örökölt gazdasági berendezkedés, a társadalmi nehézségek és a sok esetben mindezeket tetéző földrajzi adottságok miként akadályozzák a kikerülhetetlen szerkezeti reformokat.

Szeptember végén Latin-Amerika múltjáról, jelenéről és jövőbeli kilátásairól a Budapesti Corvinus Egyetem szervezésében megrendezett konferencián a kontinens magyar nagykövetei, az ELTE, a Miskolci Egyetem, a Pannon Egyetem, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakemberei tartottak előadást. A szekciókat Dr. Békési László (BCE) és Dr. Kosárka József nagykövet moderálták.

Brazília

Dr. Szilágyi Ágnes szerint a jelenlegi brazil válság okai már a múlt század elején tetten érhetők voltak. Az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének oktatója a brazil gazdaság 1910-13-as válságát elemezte előadásában. A politikai instabilitás, a pénzügyi válság és mindenezek társadalomra tett hatása miatt az országot felkészületlenül érte a gazdaság tartópillérének számító két fő exportcikkét, a kávét és a kaucsukot érintő keresletcsökkenés a világpiacon. 1910-re a megtermelt brazil kávé túltermelési válságba került, lehetetlen volt eladni. Az angolok és hollandok által beindított ázsiai kaucsuktermelés pedig árcsökkentést eredményezett, és tette így veszteségessé a brazil földeket. Mindezt teljes elszegényedés követett. Az első világháború kitöréséig az államadósság átütemezésével, valamint a kávé árának megőrzésével sikerült a folyamatot megfékezni.

Dr. Pólyi Csaba nagykövet szerint Lula da Silva elnöksége alatt (2003 és 2010 között) az ország nem titkolt célja, hogy gazdasági vezető szerepre tegyen szert a térségben, beteljesülni látszott: Brazília globális kitekintéssel rendelkező regionális hatalommá vált. Lula elnök a minimálbérek emelésével brazil emberek tömegeit érte el és tette őket képessé egy kiszámítható életre. Sikerrel képviselte Brazília érdekeit a nemzetközi politikában, és került személyes kapcsolatba meghatározó külföldi politikusokkal és prominens személyekkel. A 2008-as világgazdasági válság a kezdeti időben úgy tűnt, nem érinti Brazíliát, de az azóta eltelt időszak gazdasági mutatói ezt mára már megcáfolták. A 2011 óta eltelt időszakban, Dilma Vana Rousseff elnöklésének idejére megtorpant a növekedés, továbbra sem változtak a bűnözési és korrupciós adatok. A nagykövet úgy véli, hogy az ország törékenységét bizonyítja az, hogy a kínai felvásárlópiac változása azonnali és erős hatást gyakorol a brazil gazdaságra.

Bolívia

Dr. Szente-Varga Mónika a Pannon Egyetem oktatójának előadása szerint Bolívia és Brazília természetföldrajzi hasonlósága miatt a múlt század eleji bolíviai gazdasági válság párhuzamba állítható az akkori brazil gazdasági válsággal. Az ezüst, ón, kinin és kaucsuk kivitelre szakosodott gazdaság kezdeti robbanásszerű növekedését a világpiaci kereslet csökkenése hanyatlásba, az országot pedig elszegényedésbe sodorta. Bolívia jelenleg Dél-Amerika legszegényebb állama, amely a Chilével folytatott Csendes-óceáni háború (az ún.„salétrom-háború”: 1879-1883) óta nem rendelkezik tengeri kijárattal.

Chile

Dr. Horváth Emőke, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetnek oktatója előadásában kifejtette, hogy Chile győzelme a Csendes-óceáni háborúban, amely során megfosztotta Perut és Bolíviát a salétrommezőitől, kulcsfontosságú momentum történelmének további alakulásában. Az első világháború végéig a salétrom-eladás az ország fő bevételi forrása volt. A tőkehiányos ország, amely már kezdetektől külföldi befektetésekre szorult és törekvései ellenére sem rendelkezett önálló kereskedelmi hajóflottával, kiszolgáltatottá vált az európai nagyhatalmaknak.

Dr. Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa Chile jelenlegi gazdasági tényezőinek bemutatásakor a száz évvel korábbi helyzethez hasonló szerkezetet vázolt fel. Chilében a legmagasabb az egy főre eső GDP értéke Latin-Amerikában. Fontos megjegyezni azonban, hogy exporttermékeinek 50 százalékát egyetlen termék, a bányászat során kitermelt réz teszi ki, amelynek ráadásul közel a felét egyetlen ország, Kína vásárolja fel. Dr. Nagy Sándor Gyula rámutatott arra, hogy Kína csökkenő rézszükséglete már a közeljövőben nehéz helyzetbe sodorhatja az országot, tekintve, hogy az ország GDP-je mindeddig szorosan követte a réz árának alakulását.

Argentína

Solti Ágnes a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója szerint az 2015. évi elnökválasztás  Argentína számára akár korszakváltást jelenthet, amennyiben nem a jelenlegi rendszer, a kirchnerizmus jelöltje nyer, hanem az ellenzék, ehhez azonban komoly összefogásra lenne szükség, ugyanis az augusztusi előválasztásokon Daniel Scioli, a kirchnerista Győzelmi Front jelöltje kapta a legtöbb szavazatot. A Kirchner-éra gazdaságpolitikájának mérlege vegyes képet mutat, amelyet súlyosbít a jelenlegi „technikai államcsőd”. Az ellenzék szerint az egyik legfontosabb feladat a hitelesség visszaállítása, hiszen többek között az IMF is úgy véli, hogy az inflációs és a szegénységi mutatók sok esetben nem a valóságot mutatják. A kormányzat egyik fő célja az volt, hogy a mezőgazdaság mellett az ipar fellendülését is segítse, ez azonban protekcionista kereskedelempolitikához vezetett, nagyrészt a 2008-as válság, majd a nyersanyagok világpiaci ára csökkenésének hatására. Az export továbbra is főként nyersanyagalapú, amelyre főként a mezőgazdasági termények kivitele jellemző.

Mexikó

A NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) megalakulásának 20. évfordulója szolgáltatta az alkalmat Dr. Lehoczki Bernadett, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusának előadásához. Mexikó sajátos gazdasági-politikai kettősségéről tartott összefoglaló egy olyan latin-amerikai ország gazdasági lehetőségeiről szólt, amely földrajzilag Észak-Amerika, kulturálisan Közép- és Dél-Amerika országaihoz tartozik. A NAFTA eddigi 20 évéről elmondható, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött szélsőséges várakozásokat. Mexikóban csak kis mértékben tudta csökkenteni a szegénységet, mert a szabadkereskedelem nagyobb mértékben hatott a külföld felé irányuló népvándorlásra, mint az onnan érkező befektetésekre. Beigazolta azok félelmét, akik szerint a déli mezőgazdasági területek nem bírják majd felvenni a versenyt az Egyesült Államok és Kanada termékeivel. A 2008-as válság pedig bebizonyította, hogy az Egyesült Államoktól való gazdasági függés kiszolgáltatott helyzetbe sodorja Mexikót. A NAFTA legnagyobb eredménye a politikai stabilitás, és az egyesült államokbeli és kanadai cégek megjelenése az országban.

A 2011-ben a közös latin-amerikai érdekérvényesítésért létrejött CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) küldetésében már magában hordozza a térség gazdasági fellendülésének lehetőségét, amelyet a gyakorlatban egyelőre még nem tudott megvalósítani.

Francia Guyana

Dr. Békési László, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézet oktatójának előadását figyelve a konferencián felsorakoztatott latin-amerikai országok közül Francia Guyana bizonyult a legkülönlegesebbnek. Franciaország tengerentúli megyéje egyúttal az Európai Unió egyik legtávolabbi területe. Emlegetik szárazföldi szigetként is: északról az óceán, nyugatról és keletről folyók, délen pedig hegységek határolják. Területének több mint 90 százalékát őserdő borítja. Nem meglepő, hogy az 1950-es évekig „társadalmi-lerakóként” üzemelt: elmegyógyintézeteket, lepra- és fegyenctelepeket működtettek itt. Napjainkban élelmiszer- és energiaimportra szorul. A munkanélküliség és a bűnözés komoly problémát jelent az ország mindennapjaiban. A 250 ezer fős népesség körében átlagosan napi két rablógyilkosság történik. A gazdaság egyetlen húzó ágazata az Európai Űrügynökség bázisa, amely 1966 óta működik itt. 

További érdekességeket a „három Guyanáról”, vagyis Francia Guyanáról, illetve Guyanáról és Suriname-ról, ide kattintva, Facebook-oldalunkon létrehozott galériánkban olvashatnak.

A BCE-n tartott konferencián kiderült: Latin-Amerika előtt továbbra is kihívásként áll a gazdasági struktúraváltás követelménye, valamint az is, hogy a térség korántsem homogén, sem politikai, sem kulturális, sem gazdasági szempontból. Ennek fényében nincs egységes recept sem az egyes országoknak a strukturális átalakulás mikéntjét illetően.