Törökország esetleges szíriai beavatkozásának motivációi

Több egybehangzó hír szerint Törökország a régóta hangoztatott biztonsági zóna kiépítésére készül Szíriában, ezzel behatolva az ország területére és biztosítva határainak biztonságát. Nézzük, milyen motivációk húzódnak Ankara szándékai mögött.

Az Iszlám Állam aktivitása Szíriában, illetve – és főleg – a szíriai kurd erők megerősödése az ország északi részein a török vezetést aktívabb magatartásra késztetik az Iszlám Állam elleni harcban, illetve a szíriai polgárháborúban. 

Törökország Aszad ellen pozicionálja magát, és bőszen támogat egyes, a rezsim ellen harcoló csoportokat. Ami azonban még inkább aggasztja Ankarát, az nem más, mint egyfelől az Iszlám Állam aktivitása a szír-török határ mentén, illetve a kurdok megerősödése, amellyel az önnálló államiság követelése nagyobb hangsúlyt kaphat, és felerősítheti Törökország tizennégy milliós kurd lakosságának követeléseit. 

A kérdésben mind bel,- mind külpolitikai tényezők fontos szerepet játszanak. Belpolitikai szempontból a június 7-i választások következményeit kell szemügyre vennünk. Az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) tizenhárom évnyi egyedüli kormányzás után 2015-ben nem volt képes megszerezni a szavazatok abszolút többségét, ezzel pedig kénytelen koalíciós partnert találnia magának, amely sem nem kívánatos, se nem egyszerű feladat. A két legfőbb ellenzéki párt, a CHP (Köztársasági Néppárt) és MHP (Nemzeti Cselekvés Pártja) nem bizonyul ideális koalíciós partnernek, komoly nézeteltérések állnak fenn mindhárom között. 

Ebben a felállásban az AKP-nek (és Recep Tayyip Erdogan elnöknek) az egyetlen kívánatos forgatókönyv egy új választás kiírásának elérése lehet, amelyen több közvélemény-kutatás adatai szerint is elérhető lehet az abszolút többség, ezzel az egyedüli kormányalakítás. Ahhoz, hogy egy ismételt választásnak megfelelő társadalmi támogatottsága legyen, Erdogannak és a török vezetésnek elegendő, ha képes bebizonyítani, hogy egy koalíciós kormány (főleg egy valószínűsíthetően nagy mértékben törékeny koalíció) képtelen lenne megbirkózni a fennálló kül- és belpolitikai problémákkal. Csakis egy erőskezű, egypárti, stabil kormány képes arra, hogy biztosítsa Törökország biztonságát. A szíriai helyzet török szempontból való bizonytalansága, a kurdok erősödése, és az Iszlám Állam aktivitása (és a sort még folytathatnánk) kétségtelenül meggyőző tényező lehet, amennyiben sikerül megfelelően tematizálni.

Külpolitikai szempontból Törökország számára nem éppen kedvező, hogy szövetségese, illetve a világ vezető hatalma, az Egyesült Államok erős támogatásáról bíztosítja a szíriai kurd erőket. Washington támogatása nagyban hozzájárult a szíriai kurdok elmúlt hetekben történt sikereihez az Iszlám Állam elleni harcokban, és tette lehetővé, hogy számos területet szerezzenek a kurd erők.

A Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD – szíriai kurdok pártja) szoros kapcsolatot ápol a PKK-val (Kurdisztáni Munkáspárt), amelyet Ankara és egyébként az Egyesült Államok és az EU is terrorszervezetként tart számon. Ez pedig komolyan aggasztja a török vezetést. Ahogy a Brookings elemzésében olvasható, Törökország számára a PYD a PKK egy szervezetét jelenti, és amennyiben a PYD képes lesz a szíriai kurd területeket egységesen ellenőrizni, az komoly fenyegetést jelentene Törökország biztonságára nézve. A biztonsági zóna kiépítése a kurd területeken azonban lehetővé tenné Ankara számára, hogy katonái állomásoztatása révén megakadályozza az egységes, és egybefüggő, a PYD által ellenőrzött kurd területek kialakulását. 

A Szíriába történő beavatkozás tervezésével a török vezetés egyfajta üzenetet közvetít az Egyesült Államok felé, amelynek célja, hogy változást generáljon Washington politikájában. Törökország kezében ütőkártya lehet, hogy azt senki sem vitatja, hogy amennyiben aktív katonai szerepet vállalna Ankara fejlett és nagy létszámú haderejével, az komoly károkat okozhat az Iszlám Államnak. Emellett pedig a beavatkozást a nemzetközi porondon lehet igazolni az Iszlám Állam elleni harccal, míg otthon a kurdok megerősödésével.

Több szakértő szerint is azonban a beavatkozás nem valószínű. Sokkal inkább valóban retorikáról van szó, a nacionalista érzelmek felszításáról, ezzel pedig szavazatok megszerzéséről. A lakosság körében kevésbé népszerű az intervenció, miután sokak szerint egyfelől növelheti a terrorfenyegetettséget az Iszlám Állam részéről, másfelől pedig újabb kurd felkeléseket eredményezhet. 

Továbbá a hadsereg sem támogatja a tervet. A katonai vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy a parlament döntsön egy ilyen horderejű kérdésről, valamint aggódik, hogy egy ilyen beavatkozás miatt egyfajta proxy háborúba keveredhet Oroszországgal, amely kitart Bassár el-Aszad mellett, érvelt Kemal Kirisci török külpolitikai szakértő. Emellett pedig többen hangsúlyozzák a kérdés gazdasági oldalát is, nevezetesen, hogy a török gazdaság jelenleg jóval képessége alatt teljesít, és egy katonai beavatkozás költségei rendkívül kockázatossá teszik az országot, amelyet eleve tetéznek a koalíciós tárgyalások nehézségei.