Tíz év alatt lépne az euró a felnőttkorba

Három szakaszban, tíz év alatt képzeli el a gazdasági és monetáris unió (EMU) kiteljesítését az a jelentés, amit hétfőn tett közzé öt uniós intézmény vezetője. A korábbi tervezethez képest visszafogottabb terv legkésőbb 2025-ig egy eurózóna szintű fiskális stabilizációs mechanizmust, jogilag kötelező gazdasági konvergencia-folyamatot és az eurózónának saját „kincstárat” irányoz elő.

Rövid- és középtávú lépésekre lebontott ütemtervet javasol a gazdasági és a monetáris unió (EMU) kiteljesítésére az a jelentés, amit öt uniós intézmény vezetője tett közzé hétfőn és amit a tagországok állam- és kormányfői elé terjesztenek megvitatásra a június 25-26-i EU-csúcson.

A formailag az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Eurócsoport, az Európai Központi Bank és az Európai Parlament elnökei által kidolgozott jelentés – ami igazából a Bizottság műhelyeiben készült – három, összesen tíz évig (2025-ig) tartó szakaszban képzeli el az eurót aládúcoló gazdasági és pénzügyi unió architektúrájának az elmélyítését, részben konszolidálva és közösségi szintre helyezve az elmúlt évek válságkezelései során hozott intézkedéseket és újításokat.

A kiteljesített EMU tervrajza – aminek korábbi tervezetéről már hírt adott a BruxInfo – a már eddig is ismert négy fő területen irányoz elő 2 plusz 1 szakaszban konkrét lépéseket a nagy mű befejezésére. Ezek: a gazdasági unió, a fiskális unió, a pénzügyi unió (vagyis a bankunió kiteljesítése) és a politikai unió a szükséges intézményi változásokkal és a demokratikus elszámoltathatóság erősítése révén.

A közel 20 oldalas dokumentum az említett négy területen javasolt reformokat és intézkedéseket sorolja fel, minden esetben rövid- (2017. június végéig) és hosszabb (végső soron 2025-ig) távra időzítve. A dokumentum közbülső Bruxinfo által már ismertetett verziója még négy éves határidőt szabott volna a végleges architektúra kialakítására, 2019. július 1-ig. Ehhez képest az öt elnök tervének utolsó változata már 2025-re tolná ki az építkezés befejezését, nyilvánvalóan szembesülve egy gyorsított menetrend megvalósíthatóságának a korlátaival.

Az EMU kiteljesítése felé vezető út első kétéves szakasza már július 1-vel startolna és 2017. június 30-án érne véget, és a papír szerint a létező EU-szerződésekben meglévő lehetőségek kihasználására épülne. A második, legkésőbb 2025-ig befejezni kívánt építkezési fázis már nagyobb volumenű változásokat feltételezne, bár itt sincs szó kimondottan az uniós szerződés módosításáról, igaz már meghozott intézkedések uniós keretbe foglalásáról viszont igen (ami viszont feltételezi a szerződés legalább egyszerűsített eljárás útján történő módosítását).

Az első kétéves szakasz tapasztalatainak a birtokában az Európai Bizottság az egységes piacot előkészítő Jacques Delors-féle fehér könyvhöz hasonló jelentést készítene 2017 nyarán, leverve a fő cölöpöket a gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséhez.

Az egész útiterv azon a logikán alapul, hogy az eurózónát jelenleg legjobban szétfeszítő jelenségnek a valutaunió tagjai között fennálló nagy különbségek számítanak. A jelentés következtetése szerint csak ezeknek a különbségeknek egy konvergencia folyamaton keresztül történő csökkentése révén biztosítható az, hogy minden országnak jobban megérje a valutaunión belül lenni, mint azon kívül.

A terv az első két éves szakaszban, azaz rövid távon a gazdasági unió terén többek között a makrogazdasági egyensúlytalansági eljárás végrehajtásának és az európai szemeszter szociális dimenziójának megerősítését javasolja, és kezdeményezi „a versenyképességi hatóságok euróövezeti rendszerének létrehozását.

A fiskális unió fejezete alatt – még mindig az első két évben – egy új európai fiskális tanácsadó testület felállítását indítványozzák, amely európai szintű független értékelést adna a költségvetési folyamatokról. A pénzügyi unió területén rövid távon elsőbbséget élvezne a bankunió kiteljesítése, ennek részeként pedig az egységes bankszanálási alapnak egy állandó pénzügyi mechanizmussal való kiegészítése, valamint a még hiányzó közös betétbiztosítási rendszerről való megállapodás elérése és a tőkepiaci unió elindítása.

A politikai uniót illetően a következő két évben az európai szemeszter átalakítása és két különálló negyedéves szakaszra való bontása, az európai szemeszter parlamenti ellenőrzésének megerősítése, és a nemzeti parlamentekkel folytatott együttműködés elmélyítése lenne a cél.

A papír korábbi verziója még elképzelhetőnek tartotta volna egy kifejezetten az eurónak szentelt bizottság felállítását az Európai Parlamenten belül, de ez az eléggé megosztónak tűnő ötlet már kikerült a végleges szövegből.

A tervek része továbbá az Eurócsoport hatékonyságának javítása (például főállású elnök kinevezése), és az euróövezet egységes külső képviseletének megvalósítására irányuló lépések megtétele is. Idetartozik még az elmúlt években elfogadott számos kormányközi struktúra (a fiskális paktum, az euró plusz paktum, egységes bankszanálási alap és a válságalap, az ESM) közös EU-keretbe való beillesztése.

Az építkezés második, 2017. július 1-től startoló szakaszában a maastrichti eurócsatlakozási kritériumok logikáját követően a gazdasági unió égisze alatt jogilag kötelező gazdasági konvergencia mutatókat fogadnának el, mindenekelőtt a munkaerőpiaci politikákat illetően, de a versenyképességre, az üzleti környezetre, a közigazgatásra és az adópolitika bizonyos aspektusaira vonatkozóan is (például a közös társasági adóalap).

A fiskális unió szintjén nagy újításként középtávon (valamikor 2017 és 2025 között) létrehoznának az eurózónán belül egy olyan fiskális mechanizmust (makrogazdasági stabilizációs funkcióval), ami a tagállamok segítségére lenne a külső sokkhatások levezetésében. Ez kifejezetten azt a célt szolgálná, hogy kiegészítse a gyakran nem elégséges tagállami automatikus stabilizátorokat.

A jelentés korábbi tervezete az egyik lehetséges opciónak nevezte egy biztosítási rendszer létrehozását a nemzeti munkanélküli segélyrendszerek számára. A szöveg végleges változatában már erről sincs szó, példaként szerepel benne viszont lehetséges első lépésként a Juncker-féle beruházási terv középpontjában álló Európai Stratégiai Befektetési Alap (EFSI) keretében a pénzügyi források tagállami beruházási projektekre való fordítása az euróövezeten belül.

A pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés ugyanakkor nem lenne automatikus, azt a közösen elfogadott „konvergencia paraméterek” teljesítéséhez kötnék.

Végül pedig ami az intézményrendszer továbbfejlesztését illeti (politikai unió), az öt elnök szövegtervezete már nem tesz említést egy Európai Valutaalap (EMF) létrehozásáról, csupán az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) az EU jogi keretei közé való beillesztésére szorítkozik. Új elemként viszont megjelenik a dokumentumban egy euróövezeti „kincstár” (pénzügyminisztérium) létrehozása.

Az öt elnök jelentése sietve hangsúlyozza, hogy szó sincs a tagállami bevételek és kiadások valamennyi aspektusának eurózóna-szinten történő központosításáról. Az egységes valutaunió tagjai saját elképzeléseik szerint továbbra is maguk döntenének adóügyekben és a költségvetési kiadások felhasználásról. Ahogy azonban az euróövezet egy valódi gazdasági és monetáris unióvá alakul át, bizonyos döntéseket egyre inkább kollektíven kell majd meghozni, és ezeknek a demokratikus elszámoltathatóságát és legitimitását erősíteni. Egy jövőbeli eurózóna kincstár lehetne a helye egy ilyen kollektív döntéshozatalnak – áll a dokumentumban.