Hazárdjátékot folytat a görög kormány

Az intézmények az Európai Bizottsággal az élen kerek-perec elutasították a legújabb görög ajánlatot, elégtelennek nevezve a benne foglalt reformokat. A hitelezőknek napról-napra fogy a türelme az athéni kormánnyal szemben, amely magabiztosan azt hiszi, hogy a másik fél fog először pislogni. “Ahogy az euróövezet tagjai Ciprasszal bánni fognak, az lesz az irányadó a spanyol szélsőbaloldal esetében is – figyelmeztetett Brüsszelben a talán legnevesebb német közgazdász.

Rendületlenül folyik az idegek háborúja Görögország és nemzetközi hitelezői között, akik az elmúlt öt évben nettó 325 milliárd eurót, a görög GDP 180 százalékát pumpálták olcsó hitelek formájában az országba.

Szerdán az Európai Bizottság is megszólalt, és mint előtte más intézmények, Brüsszel is lényegében elfogadhatatlannak titulálta a görög kormány legutóbbi ajánlatát, elégtelennek minősítve a benne felvázolt reformokat és intézkedéseket. A Bizottság elnökének szóvivője szerint Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi biztos arról tájékoztatta még kedd délután görög tárgyalópartnereit, hogy a friss görög javaslatok nem tükrözik a görög kormányfő és Jean-Claude Juncker egy héttel ezelőtti megbeszéléseit. “A labda most egyértelműen a görög kormány térfelén pattog” – szögezte le Margaritisz Szkínasz, Juncker egyébként görög nemzetiségű szóvivője.

Az EU-Latin-Amerika csúcsra Brüsszelbe sereglett vezetők egész nap bújócskát játszottak, lapzártakor nem volt világos, hogy végül sor került-e az előre beharangozott megbeszélésre Alekszisz Ciprasz és Angela Merkel német kancellár, illetve Francois Hollande francia köztársasági elnök között. Jean-Claude Juncker a maga részéről már korábban világossá tette, hogy csak akkor látja értelmét a találkozónak Ciprasszal, ha van érdemben miről tárgyalni. Tekintettel a görög ajánlat elégtelenségére, a szóvivő szerint a feltételek egyelőre hiányoztak egy újabb találkozóhoz.

Közben Görögország európai partnerei és a nevükben tárgyaló intézmények növekvő frusztráltsággal és értetlenséggel követik a görögök taktikázását, ami több forrás szerint is Athénnak arról a meggyőződéséről tanúskodik, hogy a végén a hitelezők úgyis engedni fognak és nem fogják hagyni csődbe menni Görögországot.

A Financial Timesnak nyilatkozó görög kormányforrások szerint a kormány ajánlata igenis elmozdulást hozott, és félútig ment el az intézmények igényeihez képest, mindenekelőtt a kormánytól elvárt elsődleges költségvetési többlet mértékét, és az ennek elérését garantáló intézkedések mibenlétét illetően. Athén most azt várná el, hogy a másik oldal is mozduljon és fél úton találkozzanak, amire az intézményeknél azt mondják, hogy a görögöknek “még mindig nem esett le a húsz fillér”.

Eközben Brüsszelben a Frankfurter Allgemeine Zeitung által a legbefolyásosabb német közgazdásznak nevezett Hans-Werner Sinn újságíróknak bemutatta “A görög tragédia” című legújabb dolgozatát, ami több figyelemreméltó megállapítást is tartalmaz. A müncheni IFO gazdaságkutató intézet igazgatója szerint Görögország az elmúlt öt évben nettó 325 milliárd euró pénzügyi támogatást (kölcsönt) kapott a nemzetközi hitelezőktől, köztük különböző programokon keresztül az Európai Központi Banktól, az óriási összeg ellenére a végeredmény mégis szánalmas. A munkanélküliség szintje 2015 elejére 26 százalékra, az öt évvel korábbi duplájára nőtt, az ipari termelés pedig 26 százalékkal csökkent.

Hans-Werner Sinn úgy véli, hogy Görögország a “Dutch Disease”, vagyis a holland betegség klasszikus esetének számít. A fogalom eredete a ’60-as évek Hollandiája, amely újonnan feltárt gázmezőinek következtében hatalmas bevételekhez jutott, és amíg a csoda tartott, a bérek a termelékenység növekedését jóval meghaladó mértékben nőttek, tönkre téve a holland gazdaság versenyképességét.

A német közgazdász szerint ugyanilyen ópiumként hatottak a hitelezők által biztosított közpénzek és az Európai Központi Bank által Görögország számára biztosított, a görög bankok likviditását szavatoló programok, amelyek valóságos bankópréshez vezettek (a görög jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott finanszírozás formájában), és semmilyen formában nem ösztönözték a hitelezők által követelt szerkezeti reformok végrehajtását és a versenyképesség javítását célzó real leértékelést. “Minél több közpénzből nyújtott hitelt bocsátanak egy ország rendelkezésére, annál tovább fog tartani a versenyképesség hiánya, függetlenül a hitelek nyújtásához támasztott reformfeltételektől. A körülmények csak akkor kényszerítik ki a versenyképességnek a bér- és árkorrekción keresztül történő helyreállítását, amikor elfogynak ezek a források” – szögezi le tanulmányában a neves szakértő.

Sinn egy másik érdekes következtetése az, hogy a közvélekedéssel szemben Görögország a neki folyósított pénzügyi mentőcsomagnak csak az egyharmadát fordította a külföldi magánhitelezőkkel szemben fennálló adósságának visszafizetésére (vagyis a csomagnak csak az egyharmada ment a német, a francia és más bankoknak). A pénzes boríték tartalmának egyharmadából a görög folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozták, míg az összege egyharmada kiáramlott az országból, mégpedig úgy, hogy a kereskedelmi bankoktól kapott hitelekből (amiért ugye végső soron az EKB állt jót) külföldön vásároltak árukat, ingatlanokat és különböző vagyontárgyakat. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a görög magán- és az állami szféra összfogyasztása 2014-ben elérte a nettó nemzeti jövedelem (GNI) közel 114(!) százalékát.

A vezető német közgazdász úgy véli, hogy a hitelezők által biztosított kölcsön megerősítette Görögország tárgyalási pozícióit a nemzetközi közösséggel szemben azzal, hogy napról-napra megnövelte a potenciális veszteségeket az euróövezeti országok számára egy esetleges Grexit (görög kilépés) esetén. Ez szerinte magyarázatot adhat arra, hogy a görög kormány miért játszott időnyerésre az intézményekkel folytatott tárgyalásokon. Sinn ezzel kapcsolatban a BruxInfo kérdésére válaszolva elismerte, hogy az általa jó közgazdásznak nevezett görög pénzügyminiszternek, Janisz Varufakisznak igaza volt a játékelmélettel.

Hans-Werner Sinn jó ötletnek tartaná egy európai adósságkonferencia összehívását, amelynek eredményeképpen könnyítenének a görög adósságon. “Ahelyett, hogy újabb mentőcsomagokkal tovább áltatnánk magunkat, én egy jelentős adósságleírást tartanék ésszerűnek” – mondta.

Sinn közgazdaságilag négy lehetséges kiutat tart lehetségesnek a jelenlegi görög patthelyzetből. Az egyik annak elfogadása lenne, hogy Görögország nem képes versenyképességét javítani, ami egyet jelentene a transzfer unióval. A második az lenne, hogy Görögországot deflációba kényszerítenék, ez azonban tömeges csődökhöz vezetne az országban, mert az adósok nem lennének képesek visszafizetni a tartozásukat. Elméletileg az is elképzelhető lenne, hogy a gazdag északi országok mondjuk tíz éven keresztül nagyobb inflációt vennének a nyakukba, ezzel segítve elő a déliek versenyképességének a helyreállását, miközben az utóbbiek mérsékelten megszorító gazdaságpolitikát folytatnának. Nem tűnik azonban életszerűnek az, hogy a németek elfogadnának egy 50 százalékos áremelkedést az adott tíz éves időszakban.

Marad hát a Grexit és a drachma újrabevezetése és leértékelése, ami a szerző szerint a hasonló tapasztalatok alapján két-három év alatt helyrebillenthetné az ország versenyképességét, ám ebben az esetben – úgy ahogy 2012-2013-ban Cipruson is történt – a bankok megrohamozására és tömeges tőkekiáramlásra kellene számítani, ami szükségszerűen maga után vonná a tőkekorlátozások bevezetését.