Szerbia rehabilitálta a csetnik vajdát

Az Európa középső, keleti és déli területein egyaránt mély fizikai és lelki sebeket ejtő II. világháború emlékezete mindmáig súlyos társadalmi törésvonalak kialakulásáért felelős, nem pusztán csak Magyarországon, de a régió más államaiban, így Szerbiában is, ahol a Dragoljub „Draža” Mihailović ügyében kimondott ítélet régi, már-már behegedtnek hitt sebeket téphet fel.

A BalkanInsight.com hírportál tudósítása szerint a belgrádi legfelsőbb bíróság csütörtöki döntését alátámasztó írásos indoklásában politikai és ideológiai koncepciós perként aposztrofálta a második világégést követően lezajlott eljárást, az újabban feltárt anyagok pedig számos további procedurális hiányosságra derítettek fényt.

A vádlott ugyanis amellett, hogy nem fellebbezhetett, nem találkozhatott védőivel sem, valamint kérdéses az akkoriban összegyűjtött bizonyítékok eredetisége is. Az állásfoglalással kapcsolatban a szerb társadalmat mélyen megosztó két párhuzamos történelemszemlélet antagonisztikus ellentéte is mindennél jobban megmutatkozott a bíróság előtti csetnik-pártiak és ellentüntetők elkülönítésére irányuló rendőrségi akció képében, szétválasztva ezzel az egyre erőszakosabb feleket.

Azonban ez a határozott elkülönülés nemcsak hétköznapi, de közéleti szinten is erőteljesen jelentkezik. Oliver Antić, a szerb elnök egyik tanácsadójának meglátása szerint az egész régiónak, így benne Szerbiának is minden oka megvan az ünneplésre, amellyel teljes mértékben egyetért Aleksandar Karađorđević koronaherceg is, mivel az eddigi helyzet az emberrel, az országgal és a néppel szemben is súlyosan igazságtalan volt, így viszont már minden feltétel adott a 70 éve óhajtott nemzeti megbékéléshez.

Mindezzel ellentétben a nemzeti felszabadító háború veteránjainak szövetsége (SUBNOR) a történelem újraírásának és meghamisításának fokozódó veszélyére figyelmeztet, amely könnyedén alááshatja az ország tekintélyét és az antifasiszta harcban szerzett érdemeit. Aggódó hangú kommentárok érkeztek Zágrábból is, külön kihangsúlyozva, hogy Mihailović vádpontok alóli felmentése még nem jelenti szükségszerűen ártatlanságát is.

A horvát igazságügy-miniszter Hitlerhez és Mussolinihez hasonlította a csetnik vezetőt

Orsat Miljenić szerint a rehabilitációval olyan hibát vétett Szerbia, mintha Hitlert, Mussolinit, vagy éppen a horvát usztasa vezetőt, Ante Pavelićet mentették volna fel bűneik alól. „Számunkra ő háborús bűnös és az is marad” – nyilatkozta a tárcavezető.

A bírálók táborához nem mellesleg csatlakozott a szerb külügyminiszter, Ivica Dačić is, amikor közleményében szégyenletesnek nevezte a döntést, mely véleménye szerint csak elmélyíti az ellentéteket és felesleges megosztáshoz vezet. A tárcavezetővel ráadásul egyetértett a szerb parlament emberi és kisebbségi jogokért felelős bizottsági elnöke, aki egyenesen botrányosnak ítélte a verdiktet.

A bíróság később úgy védekezett, hogy a testület nem arról hivatott dönteni, hogy Mihailović bűnös volt-e vagy sem, hanem arról, hogy tisztességes volt-e a vele szemben a világháborút követően lefolytatott eljárás.

Az 1893-ban született csetnik vezér a királyi Jugoszlávia szétesését követő német megszállás után szinte azonnal a kibontakozó népfelkelés élére állt 1941-ben, amelynek köszönhetően tábornoki rangra és a londoni emigráns kormány hadügyminiszteri posztjára is szert tett. 1942 végétől ugyanakkor a változó hadi-, és belpolitikai helyzet hatására a kommunistákat már veszélyesebb ellenségnek tartotta a tengelyhatalmaknál, erőit éppen ezért a partizánokkal való végleges összecsapásra tartalékolta.

Az általa vezetett csetnik mozgalmat 1945 után betiltották, háborús bűnök elkövetésével vádolva tagjait. Vádlóik pozícióit és érveit tovább erősítette az a tény is, hogy egyes vezetőik hajlandónak mutatkoztak az olaszokkal és a németekkel való együttműködésre is az ortodox hit és a haza védelmében, melynek során bosnyákok, horvátok és elfogott partizánok lemészárlásától sem riadtak vissza. A bujkáló „Draža”-t 1946-os elfogása után azonnal törvényszék elé állították, a nácikkal való kollaboráció és hazaárulás vádjával halálra ítélték, végül 1946. július 17-én kivégezték. Földi maradványai mind a mai napig nem kerültek elő.

A kommunista éra hosszú évtizedei után a betiltott szervezet népszerűsége a 90-es évekre ugrásszerűen megnőtt, nagyrészt minden bizonnyal a délszláv háborúban Belgrád szélsőségesen nacionalista propagandájának köszönhetően, új (és mindeddig utolsó) vajdájuknak Vojislav Šešelj-t elismerve. Az enyhülési folyamat további fontos állomásaként a belgrádi szkupstina 2004-ben határozatban emelte a szerb történelem kitüntetett helyére a partizánokkal együtt a csetnikeket is, melyet 2006-ban a mozgalom egykori tagjainak teljes rehabilitációja követett.

Az azóta eltelt majdnem kilenc évben a bíróságok mintegy 2000 ilyen kérelmet fogadtak be, köztük Vojislav Mihailović-ét, a kivégzett vajda unokájáét is. Az ügyében hozott ítélet ezzel immáron véglegesnek tekinthető, a bíróság szerint fellebbezésnek helye nincs.