Elkerülhetetlennek tűnik a brit EU-referendum

A brit választások kimenetelétől függetlenül elkerülhetetlennek látja a referendumot az ország EU-tagságáról Írország egykori londoni nagykövete, aki egy hétfőn bemutatott könyvében arra is figyelmeztet, hogy bármilyen színezetű is lesz a következő kormány, iszonyatosan nehéz dolga lesz, ha az igen szavazatra akarja rábeszélni a brit választókat.

„A jövő nagyon bizonytalan és előreláthatatlan”. Ezekkel a szavakkal konferálta fel a Nagy-Britannia és Európa viszonyáról írt, „Végjáték” című könyvét hétfőn az Európai Politikai Tanulmányok Központjában (CEPS) Dáithi O,Ceallaigh, az Ír Médiatanács elnöke.

A korábbi londoni ír nagykövet szerint bármilyen kormány is alakul a szigetországban a csütörtöki parlamenti választás után, a brit uniós tagságról tartandó referendum – amit a jelenlegi kormányfő, a konzervatív David Cameron 2017-re ígér – elkerülhetetlen lesz. A neves szakértő véleményét nem mindenki osztja, mert sokan úgy vélik, hogy ha a Munkáspárt nyer, akkor az egyik első dolga a népszavazás lefújása lesz. O,Ceallaigh szerint azonban még egy munkáspárti kormányra is olyan nagy nyomás hárul majd az ellenzék és a média részéről, hogy idővel kénytelen lesz kiírni a referendumot, aminek egyszer és mindenkorra tisztáznia kell Nagy-Britannia viszonyát az Európai Unióhoz.

A korábbi diplomata ugyanakkor éppen a népszavazásokkal összefüggő ír tapasztalatok alapján attól tart, hogy bármilyen színű kormány is alakul majd, roppant nehéz dolga lesz, ha a bennmaradás előnyeiről akarja meggyőzni a brit választókat. Először is, a szavazók általában (egyesek szerint sohasem) a feltett kérdésre válaszolnak. Másfelől egy igen kampányt jószerével lehetetlen megnyerni. Írországtól eltérően, ahol a Lisszaboni Szerződésről az első sikertelen nekifutás után egy második, ezúttal már sikeres népszavazást tartottak, Nagy-Britanniában csak egy próbálkozásra lesz lehetőség – mutatott rá a könyv szerzője.

A korábbi londoni ír nagykövet úgy véli, hogy sem Nagy-Britanniának, sem az EU-nak, sem pedig a tágabb világnak nem érdeke, hogy a britek kilépjenek az Európai Unióból. „Mi ott Dublinban úgy látjuk, hogy az EU-tagságról szóló vitának a szigetországban sokkal inkább politikai és emocionális töltete van, mint gazdasági” – vélekedett Dáithí O,Ceallaigh.

Hozzátette, hogy véleménye szerint meg lehet találni azokat a megoldásokat, amelyek a brit igényeket is kielégítik, miközben nem keresztezik az EU többi tagjának a további integrációval kapcsolatos terveit. Ennek azonban előfeltétele, hogy amennyiben kormányfő marad, David Cameron minél előbb tegye világossá, pontosan mit is vár az Európai Uniótól.

Az egykori ír diplomata közölte, hogy Dublinban különösen nagy aggodalommal tekintenek egy esetleges Brexit (brit kilépés) lehetőségére. Ennek egyik dimenziója az északír felekezeti viszály kiújulásával kapcsolatos félelem. Rámutatott, hogy Nagy-Britannia és Írország éppen az EU nyújtotta kereteknek köszönhetően, az Európai Unió ernyője alatt volt képes stabilizálni az 55-60%-ban unionista, 40-45 százalékban ír, katolikus érzelmű tartományt. „Írországban komolyan tartunk attól, hogy a Brexitnek súlyos következményei lennének Észak-Írországra” – szögezte le, valószínűsítve, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén a Sinn Féin azonnal az ír sziget északi és déli felének újraegyesítését tűzné napirendre.

A hagyományosan Európa-párti skótok reakciója is eléggé kiszámíthatatlan lenne a britek kilépésére. Szakértők emlékeztetnek arra, hogy a skótok, de az Észak-Írországban is működő Sinn Féin azt követeli, hogy ha referendumra kerülne sor, a skót és az északír szavazatokat külön számolják. „A skót kérdés nem tűnt el. A tavaly szeptemberben tartott referendum nem oldotta meg a skót függetlenség kérdését” – mutatott rá a könyv szerzője.

John McGrane, a Brit Ír Kereskedelmi Kamara igazgatója szerint a Brexit súlyos csapást mérne az egymással szorosan összefonódott ír és brit gazdaságra. „Hetente milliárdokban mérhető a kétoldalú kereskedelem és közvetlenül több százezer munkahely függ tőle. A kilépést eredményező népszavazás teljesen alááshatja a négy uniós szabadságot is Nagy-Britannia és a szomszédjai között” – figyelmeztetett a gazdasági szakember, aki szerint a brit EU-tagsággal kapcsolatos bizonytalanság már jelenleg is érezteti hatását a szigetországi külföldi működő tőke befektetésekben, amelyek csökkenő tendenciát mutatnak.

Michael Emerson, a CEPS veterán szakértője arra figyelmeztetett, hogy több ezer az EU és harmadik országok között aláírt kétoldalú gazdasági és kereskedelmi megállapodás fog egy csapásra megszűnni, ha Nagy-Britannia a kilépésre szavaz. „Ennek szörnyű következményei lennének a brit gazdaságra” – mondta.

Emerson megismételte azt a korábbi véleményét (amit egy nemrég megjelent és a BruxInfóban is korábban ismertetett tanulmányban írt), miszerint David Cameron követelései az EU-val való viszony újratárgyalására nagyrészt mondvacsináltak és túlhaladottak. Az uniós szerződés módosítására vonatkozó igénye azért irreális, mert szinte mindenki elutasítja. Ha mégis sor kerülne egy ilyen korlátozott szerződés módosításra, annak a brit EU-szakértő szerint az euróövezet és az EU többi része közötti viszony rendezése lehetne az apropója. Azt is elmondta, hogy 3 ezer oldal alapos áttanulmányozása után szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy egyszerűen nincs értelme egyes hatáskörök nemzeti szintre való visszahelyezéséről beszélni.

A britek számára mindig fontos bürokrácia-csökkentésre Emerson szerint az volt a Juncker-bizottság válasza, hogy Frans Timmermans első alelnököt megbízták a jobb szabályozással, vagyis éppen azzal, amit London is régóta követel.

A bevándorlók munkavállalásának kérdésében a CEPS szakértője szerint új távlatokat nyitott az Európai Bíróság néhány hónappal ezelőtt az úgynevezett Dano-ügyben hozott ítélete, ami kimondta, hogy a tagállamokra tartozik a letelepedés és tartózkodás kritériumainak a meghatározása. Nagy-Britannia tehát saját hatáskörében módosíthatja a kritériumokat úgy, hogy a bevándorlók ne éljenek vissza a brit jóléti rendszer nyújtotta előnyökkel. A leendő uniós tagállamok munkavállalóinak tömeges bevándorlásának pedig a csatlakozási tárgyalások keretében lehet majd megfelelő elővigyázatossági intézkedésekkel elejét venni.

Végül a munkaerőpiaci szabályozás esetében, Michael Emerson szerint senki nem fog nagy ügyet csinálni abból, ha London például az ápolók kapcsán opt out révén nem alkalmazza a munkaidős irányelv rendelkezéseit.

„Nagy-Britannia egyedi, kivételes eset, ami megkülönbözteti Európa többi részétől” – vélekedett Dáithi O,Ceallaigh, indokoltnak látva azt, hogy bizonyos kérdésekben brit specifikus megoldásokat fogadjon el az EU, megelőzve ezzel a mindenki számára hátrányos brit kilépést.