Ahol kevésbé jellemző az oroszfóbia

Tim Yeo, a New Nuclear Watch Europe elnöke drukkol a két új paksi reaktor sikerének, de garanciákat tart szükségesnek arra, hogy a tagállamok ne csak egy forrásból szerezzék be a nukleáris fűtőanyagokat és transzparensen menjen végbe a beruházás. A brit parlament energiaügyi bizottságának volt elnöke Brüsszelben nyilatkozott a BruxInfónak arról, miért éli szerinte új reneszánszát az atomenergia.

Milyen jövőt jósol az atomenergiának és mi értelme van új nukleáris energiáról beszélni?

Én nagyon bíztatónak látom a jövőt. Azért beszélünk új atomenergiáról, mert elég hosszú idő telt el úgy, hogy szinte semmi sem történt. Közel két évtized telt el úgy, hogy egyetlen új atomerőmű sem épült Európában. Most azonban új lehetőségek nyíltak, ennek pedig két fő oka van. Az egyik az EU rendkívül ambiciózus kibocsátás-csökkentési célja, aminek értelmében 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal csökkentenék az emissziót. A másik tényező, ami lökést adhat az atomenergiának, az az energiabiztonsággal kapcsolatos aggodalom. Az energiapolitika mára kvázi a kül- és a védelmi politika részévé vált.

Az atomenergiát nem kell külföldről importálni, az tulajdonképpen hazai energiaforrásnak is tekinthető, így javítja az energiabiztonságot. További tényező, hogy a meglévő atomerőművek élettartamának meghosszabbítására egyre inkább úgy tekintenek, mint új reaktorok építésének a finanszírozására. A régi atomerőművek élettartamának meghosszabbítása a széntüzelésű erőművek fokozatos bezárása és kivezetése miatt is szükséges. Új erőműveket nem lehet csak úgy ripsz-ropsz felhúzni. Ugyancsak fontosnak tartom a régi atomerőművek biztonságos leszerelését és bezárását. Az egyik ok, amiért új atomenergiáról beszélünk az, hogy ma sokkal jobban értünk a leszereléssel összefüggő kérdésekhez, mint 15 évvel ezelőtt. Ezért ma már olyan technológiával épülnek meg az új reaktorok, hogy eleve számolnak azzal, hogy egyes részeit 60 vagy 70 év múlva gond nélkül szét lehessen szerelni. Az új technológiák mellett a bezárás folyamata tehát sokkal könnyebb és olcsóbb lesz a jövőben, ha lejár egy atomerőmű élettartama.

Az európai atomerőművek közel felét ki kell vonni a forgalomból egy-két évtizeden belül. Említette, hogy kevés új blokk épült az elmúlt években. Az elöregedő atomerőmű-park lecserélése nem jelent nagy problémát?

Még éppen időben vagyunk, de öt év múlva már talán késésben lennénk. Ez nem következhet be, ha több tagállamban is megtörténnek a lépések a régi atomerőművek pótlására. Az egyik kulcskérdés itt a szakemberek pótlása, hiszen a régi gárda tagjai tíz éven belül nyugdíjba vonulnak. Olyan fiatal szakembereket kell képezni ez idő alatt, akik rendelkeznek a szükséges mérnöki ismeretekkel. Ha nem lépünk időben, nem lesz, aki a régi gárda helyére lépjen. Most még időben vagyunk, de nem várhatunk tovább.

Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy a borsos költségekre való tekintettel lehet-e egyáltalán állami támogatás vagy állami részvétel nélkül új atomerőműveket építeni? A brit Hinckley Point atomerőmű bővítésének ügyében hozott bizottsági döntés mintha azt sugallná, hogy Brüsszel szerint nem. Egyetért ezzel?

Egyetértek. És helyesnek is tartom, mert az atomerőművek megépítéséhez jelentős kezdeti tőkebefektetésre van szükség, miközben hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, mielőtt az új nukleáris létesítmények villamos energiát állítanak elő, amiből bevételek keletkeznek. Nem hiszem, hogy ez az állami részvétel valamilyen formája nélkül lehetséges volna. Ez történhet úgy, mint Nagy-Britanniában, az állami támogatásnak a villamos áram árába történő beépítésével, de úgy is, hogy az állam tulajdonrészt szerez magának az épülő reaktorokban. Örömömre szolgál, hogy ezt az Európai Bizottság is elfogadja. Mostanra eléggé kikristályosodtak erről a nézetek. Természetesen mi itt Nagy-Britanniában úgy gondoljuk, hogy annál jobb, minél nagyobb mértékben bevonjuk a piacot. Azt hiszem, el kell fogadnunk azt, hogy az állam szerepet játszik ebben. De ennek a konkrét formája országfüggő kell, hogy legyen.

Nem tart attól, hogy a Nyugat és Oroszország között kirobbant geopolitikai feszültségek a nukleáris iparágba is begyűrűznek, úgy, ahogy a gázüzletbe?

Szeretnék hinni benne, hogy nem, mert ez egy egészen más üzletág, mint a gázpiac. Ha egy tagállam egyetlen országból és egyetlen gázvezetéken keresztül szerzi be a földgázt, akkor nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra változtatni. Ezért úgy gondolom, hogy a nukleáris iparnak olyan más sajátosságai vannak, amelyek indokolttá teszik a másképpen történő kezelését. Természetesen figyelembe kell vennünk a realitásokat, azt, hogy az EU és Oroszország viszonya jelenleg aggodalomra ad okot. Ez a problematika azonban másképp fest Nagy-Britanniában, mint azokban az országokban, amelyek földgázt importálnak Oroszországból. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a nukleáris ipart a sajátosságai megóvják azoktól a turbulenciáktól, amelyek más energiaszektorokat jellemezhetnek.

De nem vállal-e túlzottan nagy kockázatot egy tagállam, mint Magyarország, amely orosz céggel, orosz kölcsönből tervezi két új reaktor építését?

Meglátásom szerint az Európai Bizottságnak kell gondoskodni arról, hogy a beruházás során betartsák az elveket. Úgy tudom, hogy Brüsszel gyakorolja is ezt a jogot. De remélem, hogy a paksi atomerőmű üzlet sikeresen megvalósul. A döntés kizárólag Magyarországra tartozik, és ebbe senki sem szólhat bele kívülről. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor a megfelelő transzparenciát, hogy pontosan tudni lehessen, mennyi támogatásban részesült a projekt. Ez a nyilvánosságra tartozik. Garanciák kell, hogy legyenek arra is, hogy bármelyik uniós tagállam ne csak egy forrásból szerezze be a nukleáris fűtőanyagokat. Máskülönben hagyni kell, hogy a folyamat menjen a maga útján, ahogy mondtam a Bizottság megfelelő felügyelete mellett.

Mit gondol, túltette már magát a nukleáris ipar a négy évvel ezelőtti fukusimai katasztrófa által okozott sokkhatáson?

Úgy gondolom, hogy mi itt Európában igen. Nagyon alaposan megvizsgáltuk, hogy mi is történt valójában és levontuk belőle a megfelelő tanulságokat. Japánban egyértelműen más reakciót szült a tragédia. Ami az európai helyzetet jellemzi, lényegesnek tartom, hogy Európában nagyon erős szabályozó hatóságok működnek és a kormányoktól való függetlenségük miatt a közvélemény is bízik bennük. Ha nem is mindenhol, de számos EU-tagállamban a lakosság eléggé támogatja az új atomenergia koncepcióját. A brit szabályozó hatóság Fukusima után egy részletes jelentést készített, amiben leírta, hogy mi történt és mindez miért nem fordulhat elő nálunk. Ami az EU-t illeti, megítélésem szerint Fukusima a múlté, ami már nem nyugtalanítja az embereket. A katasztrófa hatással volt a biztonsági előírásokra, amelyek plusz költségekkel jártak. De, többé már nem akadálya új atomerőművek építésének.