Európa nem lenne felkészülve egy új Csernobilra

A vészhelyzeti készenlét és reagálóképesség jelenlegi európai szintje nem lenne elegendő egy a csernobolihez és a fukusimaihoz hasonlóan súlyos nukleáris katasztrófa esetén –állapítja meg a Nukleáris Transzparencia Figyelő (Nuclear Transparency Watch) nevű szervezet tíz uniós tagállamot átfogó jelentése.

Az EU-tagállamok vészhelyzetekre való felkészültsége és reagálóképessége legfeljebb a nemzetközi nukleáris eseményskála 5-ik fokozatának megfelelő nukleáris balesetekre van kalibrálva, és általánosságban véve képtelen lenne megbirkózni egy 7-es fokozatú nukleáris katasztrófával, ami Csernobilban és Fukusimában volt. Ez az egyik fő következtetése annak a jelentésnek, amit a múlt héten mutatott be az Európai Parlamentben a Nukleáris Transzparencia Figyelő (NTW).

A szervezet tíz uniós tagállamban – Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Svédországban, Szlovákiában és Szlovéniában – és Ukrajnában nézett utána annak, hogy milyen a készültség foka az atomerőművek területén kívül, ami egy nukleáris baleset esetén kulcsszerepet játszana az emberek egészségének a megvédésében.

A jelentés aláhúzza, hogy miközben a 2011. márciusi fukusimai katasztrófát követően az Európai Bizottság és a nukleáris biztonságért felelős szabályozó hatóságok európai csoportja, az ENSREG tűrőképességi próbákat (ún. stressz teszteket) rendelt el Európa valamennyi működő atomerőműjében, addig ez a folyamat nem terjedt ki a tágabb értelemben vett vészhelyzeti készenlét és reagálóképesség felmérésére. Bár az Európai Bizottság később tett egy kísérletet arra, hogy a vizsgálatok erre at aspektusra is kiterjedjenek, ez a kísérlet az NTW szerint a hamvába holt. Annak dacára, hogy a szervezet szerint ez a hozzáállás ellentétes a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) mélységi védelmet előíró nukleáris biztonsági koncepciójával.

Az NTW által folytatott vizsgálatok számos hiányosságot tártak fel a vizsgált országok vészhelyzetekre és az azokra történő reagálásokra vonatkozó rendelkezéseiben és rávilágítottak a problémák kiküszöbölésének fontosságára.

A jelentés egyik sarkos megállapítása, hogy számos régiós és helyi hatóság nincs megfelelően felkészülve egy esetleges nukleáris balesetre. Gyakran hiányzik a megfelelő számú és felkészült stáb, nem állnak rendelkezésre pontos kitelepítési tervek és a helyi lakosság egészét bevonó teljes körű gyakorlatokat sem tartanak időről-időre. Az NTW meggyőződése, hogy a jogszabályi keret változtatásra szorul annak érdekében, hogy a civil társadalmat minden szinten jobban bevonják a vészhelyzetekre való felkészülést és az ilyen esetekben teendő válaszlépéseket érintő döntésekbe az Aarhusi Konvenció szellemében.

Az NTW szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a vészhelyzeti tervek nincsenek eléggé aktualizálva, és sokszor nem veszik figyelembe a települési szerkezetben végbement változásokat: új lakónegyedek, bevásárlóközpontok, oktatási intézmények, egészségügyi központok, utak megjelenését. Ugyanez az észrevétel érvényes az új technológiák, az internet, a mobilhálózat, a közösségi oldalak, lakossági sugárzásmérő készülékek stb ilyen esetekben történő használatára. A jelentés szerzői emlékeztetnek rá, hogy a közösségi médiahálózatok milyen fontos szerepet játszottak a fukusimai katasztrófa idején a helyi lakosság tájékoztatásában. A transzparencia figyelő szerint ez a dinamika nem tükröződik a nemzeti vészhelyzeti tervekben. Hasonlóan a tervek nem fordítanak kellő figyelmet a határokon átnyúló aspektusokra (az atomerőműveket gyakran egy másik országgal közös határ mellé telepítik) és a modern európai társadalom többnyelvűségi, többnemzetiségű és multikulturális jellegére. „Hogyan fogják a hatóságok ezeket a kommunikációs eszközöket felhasználni arra, hogy villámgyorsan eljuttassák a releváns információkat a széles közönséghez? Hogyan kezeli majd az egymásnak ellentmondó információkat és a híreszteléseket? – teszik fel a kérdést a jelentés készítői.

A tanulmány külön fejezetet szentel a kommunikáció kérdésének, rámutatva arra, hogy a felelős intézmények kommunikációs, bejelentő és riadóláncainak működése bőven hagy kívánnivalót. A vészhelyzetekben eljárni hivatott személyzet elérhetőségi adatai gyakran rosszak vagy elavultak. Egyes érintett szolgálatok között egyáltalán nincs vagy nem megfelelő intenzitású a kommunikáció, míg más esetekben túlságosan lassú a reakcióképesség. Példaként hozzák fel Németországot, ahol kudarcot vallott a szövetségi környezetvédelmi minisztérium és a tartományok környezetvédelmi minisztériumai között 2014 szeptemberében tartott kommunikációs gyakorlat. „Az eredményből az következik, hogy több mint egy millió embert ért volna radioaktív sugárzás, mielőtt a központi és a tartományi hatóságoktól bármilyen instrukció is eljutott volna hozzájuk például arról, hogy zárják be az ablakokat és az ajtókat. Az NTW arra is kíváncsi, hogy vajon mennyire hatékony lenne a kommunikáció ilyen esetekben két szomszédos ország között, ha egy országon vagy egy tartományon belül ilyen nagy a káosz.

A jelentés a jódtabletták elosztására és az evakuálási zónák paramétereinek kijelölésére a különböző országokban érvényben lévő intézkedések heterogenitására is felhívja a figyelmet. Ez a fajta eltérés az NTW szerint potenciálisan zűrzavar forrása, hitelvesztést idézhet elő és ami a lényeg, komoly problémákhoz vezethet a lakosság megóvásában. Ausztriában és Luxemburgban például a lakosság gyógyszertárakban beszerezheti a jódtablettákat és otthon tárolhatja azokat. Csehországban a Temelini atomerőmű környékén csupán egy 13 kilométeres, a Dukovany létesítménynél pedig egy 20 kilométeres zónán belül osztanak szét előre a lakosságnak jódtablettákat. Belgiumban és Franciaországban 10-20 kilométer nagyságú ez a zóna, az ezen kívül lakók számára viszont nem megoldott balesetnél az elosztás. Németországban pedig a lakosságra van bízva, hogyan gondoskodnak erről. A jelentés emlékeztet rá, hogy bár Japánban rendelkezésre álltak a készletek, a megfelelő hatósági instrukciók hiányában a fertőzött térség lakóinak csak egy nagyon kis hányada között osztottak ki jódtablettákat.

Az NTW azt is szükségesnek tartja, hogy pontosítsák, és lehetőleg harmonizálják a nukleáris balesetek utáni helyzetre vonatkozó élelmiszer előírásokat. „A fukusimai katasztrófát követően az élelmiszer előírások alkalmazása terén előfordult zűrzavar megismétlődését minden áron el kell kerülni, mert a zavarodottság bizalmatlanságot keltett a jogszabályok és a felelős intézmények iránt” – fogalmaz a tanulmány, amely a szabályok EU-szintű harmonizálását sürgeti.

Az NTW által készített jelentés végezetül lényegesnek nevezi a polgárok és a civil társadalom módszeres bevonását. „Nyilvánvaló, hogy a hagyományos top-down (felülről lefelé) megközelítést meg kell változtatni a vészhelyzeti készenlét és reagálás kérdésében, és a helyi lakosságokat és civil szervezeteket aktívan be kell vonni és ebben támogatást kell nyújtani. Ez lenne a leghatékonyabb ellenszere az ágazati csőlátásnak” – húzza alá a tanulmány, amely a polgároknak az őket érintő információkhoz való hozzáférés biztosítását is nagyon fontosnak tartja.