Brüsszel takarékra tette a demokratikus Európát?

Annak ellenére, hogy a Juncker-Bizottság egyik megnevezett prioritása épp a ’demokratikus változás uniójának’ létrehozása, az EU végrehajtó testülete egyszerűen kihátrált a részvételi demokrácia eszközeinek reformja mögül. Az európai állampolgári kezdeményezés végrehajtására még megfelelő adatbázis sem áll rendelkezésre, azonban az Európai Bizottság szerint nincs itt az ideje a fiatal intézmény újragondolásának.

Az unió működését vizsgáló felmérések többsége mind a Brüsszel és az európai állampolgárok közti hatalmas szakadékra hívják fel a figyelmet. A demokratikus deficit megoldatlansága, illetve az EU-val szembeni bizalmatlanság az egységfolyamat kiemelkedő jelentőségű problémája. Bár a közelmúltban számos intézkedés történt az állampolgárok szerepének hangsúlyozására, ezek a gyakorlatban kevésbé működőképesek. Ennek ellenére fonntos lenne, hogy az EU változtatásokat eszközöljön a részvételi demokrácia megerősítése céljából, hiszen Frans Timmermans bizottsági alelnök szavaival élve „ kulcsfontosságú, hogy legyen bizalom az közösségi intézmények iránt”.

Timmermans véleményével ugyanakkor ellentétes a Bizottság eheti jelentése, amely gyakorlatilag leállítja az európai állampolgári kezdeményezés (EPK) reformját. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott jogi eszköz eredetileg azt szolgálta volna elérni, hogy a politikai döntések minél szélesebb társadalmi bázis bevonásával szülessenek meg, s így minden uniós polgár „közel érezhesse” magát Brüsszelhez. A cél túl ambiciózusnak bizonyult, hiszen a gyakorlatban a kezdeményezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Emiatt egyrészt okolhatjuk a bonyolult eljárásrendi szabályokat, illetve a demokratikus legitimáció megkérdőjelezhetőségét, hiszen a Bizottság keményen szűrte a kezdeményezéseket: 2012 és 2014 között 19 esetben nyilvántartásba sem vette a kérdést, míg csak 2 esetben válaszolta meg az EPK-javaslatot.

Ugyanakkor hibás lenne kizárólag az uniós jogalkotási folyamatot hibáztatni a kudarcért, hiszen maguk az európai állampolgárok sem lelkesedtek a kezdeményezésben való részvételért. A számok magukért beszélnek: három év alatt mindössze 6 millió polgár töltött ki EPK támogatói nyilatkozatot, ami az 500 milliós uniós lakosság csupán töredékét jelenti. Kezdetben úgy tűnt, hogy a probléma súlyát az EU is érzékeli, hiszen az Európai Parlament Alkotmányos Ügyek Bizottsága február végén vizsgálatot indított a hatékonyabb implementáció érdekében. Szintén lelkesedésre adott okot, hogy a meghallgatásokon az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans is részt vett, és ígéretet tett a hibák mielőbbi orvoslására.

Úgy tűnik Timmermans ebbe csúnyán belebukott, hiszen az Európai Bizottság eheti jelentése már elveti a polgári kezdeményezés újragondolását. A dokumentum értelmében bár a „végrehajtás nem hibátlan”, az EPK kapcsán még túl korai lenne annak teljes felülvizsgálatát kezdeményezni. A Bizottság részéről ez egészen érthetetlen érvelés, hiszen a jelentés is rögzíti, hogy megannyi technikai problémával van dolgunk, amik szinte kivitelezhetetlenné teszik a polgárok jogalkotási folyamatba való bevonását. Ilyen például, hogy az összegyűjtött információk tárolására nem hoztak létre külön adatbázist, így ideiglenesen (3 éve!) a bizottsági szervereken tárolják milliók adatait. Ugyancsak problémaként merült fel, hogy mire a támogatói nyilatkozatok gyűjtésére alkalmas online rendszert felállítják, az aláírások megszerzésére rendelkezésre álló egy év szinte eltelik.

A fenti „bakik” ellenére a Bizottság megfelelő jogi eszközről beszél, amely képes lehet bizalmat ébreszteni az uniós intézmények iránt. A polgári kezdeményezés körüli dilemma egyébként Timmermans hitelességét is alááshatja, ugyanis a holland politikus korábban egyértelműen helyt adott az EPK-t ért kritikáknak, azonban ma már ő sem mutat hajlandóságot a kezdeményezés megreformálására. Pedig a jelenlegi összetett gazdasági és politikai környezetben igazán érdemes lenne a polgárközeli Európáért küzdeni, hiszen az EU demokratikus legitimitása továbbra is a tagállamok polgáraitól ered. Az EKP példájából levezetve legalábbis visszásan hat, hogy miközben az Európai Unió demokratikus jellegét hangsúlyozzák, közben rávilágítanak azokra a területekre, ahol ténylegesen nem az.