Iszlám Állam: az összeomlás előjelei

Az elmúlt hónapokban defenzívába szorult a szélsőséges szervezet. Irak a Moszul elleni offenzívára készül, míg a kurdok északon érnek el sikereket. Szíriában valamivel biztosabb a szervezet pozíciója, de Kobane elvesztése után, illetve a kormányzati erők megjelenésével a szervezet által uralt területeken egyre nagyobb kihívással kénytelen szembenézni. Az írás az okokat és az Iszlám Állam helyzetét veszi szemügyre.

Az Iszlám Állam 2014 nyarán megindult terjeszkedése következtében komoly területeket hasított ki Szíriából és Irakból egyaránt, létrehozva „kalifátusát”, nagyjából egy Belgium nagyságú területen. Az elmúlt hónapokban azonban a szervezet egyre kevésbé képes nagy jelentőségű győzelmeket aratni, sokkal inkább defenzívába szorult. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jelentene még mindig óriási veszélyt a régióban (jól mintázza ezt a huszonegy egyiptomi keresztény kivégzése, a szervezet terjedése a környező országokban például), de egyre nagyobb a remény, hogy a szélsőséges szervezetet belátható időn belül ki lehet űzni ellenőrzött területeiről.

Júniusban az Iszlám Állam iraki előrenyomulása során az iraki hadsereg összeomlott, egy lényegében három részre szakadt, ellentétekkel és konliktusokkal teli ország volt Irak, amely mostanra azonban mérséklődött, és az iraki hadsereg a kurdok és az Egyesült Államok vezette légitámadások segítségével már a Moszul visszafoglalását célzó offenzívára készül. 

Észak-Irakban a kurd fegyveres erő, a Peshmerga nagy sikereket ér el, és azzal fenyegeti a szervezetet, hogy elvágja főbb utánpótlási útvonalát Irak és Szíria között. Decemberben visszafoglalták Sinjart, majd januárban a Kiske környéki útvonalakat. Doug Ollivant a Nemzetbiztonsági Tanács Irakkal foglalkozó ügyeinek volt igazgatója a VOX-nak a kurdok észak-iraki tevékenységét egyfajta „Moszul környéki körözésnek” írta le. Azaz lényegében a környező fontosabb útvonalakat és településeket „megtisztítják”, mivel egyedül nem képesek egy Moszul elleni offenzívát indítani.

Ollivant figyelmeztet azért, hogy lebecsülni sem szabad a szélsőséges szervezet erejét, és nem minden területre érvényes az Iszlám Állam visszaszorulása. „A hírek Anbar tartományban meglehetősen kevertek”, mondta Ollivant, utalva arra, hogy a jórészt szunniták lakta, Szíriával határos Anbar tartományban hol az Iszlám Állam, hol az iraki hadsereg ér el sikereket, de a terület jórésze az Iszlám Állam kezén van, egy offenzívájának köszönhetően nemrég megközelítve az al-Asad légibázist, ahol amerikai katonák képezik ki az iraki hadsereg tagjait. 

Ugyanakkor kétségtelen, hogy Irakban egy egyre komolyabb és veszélyesebb ellentámadással kénytelen szembenézni a szélsőséges szervezet, és a legtöbb szakértő szerint az összeomlás előjelei érződnek a levegőben. „Az Iszlám Állam el fogja veszíteni a területeiért folytatott harcokat”, fogalmazott Ollivant. Kirk Sowell Irak-szakértő szerint „nincs Iszlám Állam Irakban. Ők alapvetően csak mint egy maffiaszervezet vagy egy lázadócsoport tevékenykednek. Nem rendelkeznek olyan képességgel, akkora bevétellel, amelyekkel működtetni lehetne egy államot.”

Gyengülő pozíciók Szíriában

Szíriában részben más a helyzet. Az Iszlám Állam berendezte „fővárosát” Rakkában és környékén, ahol erősebb, mint bárhol Irakban, és a közeljövőben a Rakka környéki pozícióit nem is tudja igazán senki megkérdőjelezni. Ugyanakkor Szíriára is érvényes az a megállapítás, hogy az előrenyomulás, a sikerek megrekedtek. 

A szíriai meggyengülést markánsan jeleníti meg Kobane elvesztése. Az Iszlám Államot a város több hónapnyi ostroma és a település és környéke csaknem felének ellenőrzése után a szíriai kurd erő, a YPG sikeresen kiűzte Kobanéból, komoly sikert elkönyvelve ezzel. A szervezet komoly erőforrásokat csoportosított Kobane megszerzésére, holott a török-szír határ mentén fekvő településnek komolyabb stratégiai jelentősége nincs. Yasir Abbas, a Cares Associates tanácsadó és kutató cég elemzője szerint továbbá ki kell emelni azt a fontos tényt, hogy Kobanénál valószínűsíthetően több jól képzett IÁ harcos is életét vesztette.

Az Iszlám Állam Szíriában sem ért el nagy jelentőségű győzelmeket. A térképre tekintve nagyjából ugyanazokat a területeket ellenőrzi, amelyeket korábban, annyi kivétellel, hogy elveszítette Kobanét, valamint a kormányzati erők is behatoltak az Iszlám Állam uralta területekre, legfőképpen Deir al-Zor környékére, és Hasakah-ba. „Ha az amerikai légitámadások kezdetétől figyeljük a konfliktust, látható, hogy az ISIS semmilyen jelentősebb sikert nem ért el, sőt sok területen visszaszorult”, mondta Sasha Gordon szintén a Cares Associates elemzője. Olyan területeken értek el mindössze sikereket, amelyek lényegében jelentéktelenek.

A VOX szerint az egyetlen ok, amiért az Iszlám Államot még nem űzték ki Szíriából az az, hogy egyik fél – sem Aszad, sem a főbb ellenzéki csoportok, sem más szélsőséges szervezetek – számára sem az Iszlám Állam legyőzése a prioritás. „Szíriában mindenki másodlagos problémaként tekint az Iszlám Államra”, fogalmazott Sasha Gordon, utalva arra, hogy Aszad az ellene lázadókkal, míg a „mérsékelt” erők Aszaddal vannak elfoglalva. 

Az Iszlám Állam számára ez egyben jó és rossz hír is. Jó, amiért jelenleg pontosan emiatt Szíriában nem indul ellene nagyszabású offenzíva. Azonban ez egy ponton meg fog változni, és akkor egy rendkívül komoly erővel kell szembenéznie a szervezetnek.

Az Iszlám Állam meggyengülésének okai

Az Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásai

Az világos, hogy kizárólag légitámadásokkal nem lehet legyőzni a szervezetet. Ugyanakkor nagy sikereket el lehet velük érni, jól mutatja ezt Kobane esete, ahol a győzelem nagyban volt köszönhető a légitámadásoknak. A légicsapások meggátolják a szervezet képességét az offenzívák végrehajtására, mivel a nagy tömegben masírozó harci járművek, harcosok könnyen megcélozhatók a levegőből. „A mozgásaik irányát, még saját területükön belül is nagyban a légitámadások határozzák meg”, mondta Yasir Abbas. 

Másfelől pedig természetesen a légitámadások a szárazföldön, a szervezet ellen harcoló erőket nagyban segíti, jóval hatékonyabban tudják felvenni a harcot az Iszlám Állammal. 

Az IÁ alacsony létszáma, illetve a meglepetés erejének eltűnése

A CIA becslése szerint körülbelül húsz- és harmincegyezer közé tehető a szervezet bevethető harcosainak száma. Ezzel szemben Irakban adott egy csaknem ötvenezer fős hadsereg, kiegészítve a körülbelül száz-százhúszezer fős síita milíciákkal, valamint a BBC szerint körülbelül százkilencvenezer fős Peshmerga erővel. Ehhez pedig hozzáadható a szervezet szíriai ellenségeinek száma, amelyek ugyan egymással is harcban állnak, de az Iszlám Állammal is felveszik a harcot.

Az Iszlám Állam nagy ereje a meglepetés volt, a gyors, meglepő támadásokat intézni az ellenfelek ellen. Ollivant szerint az iraki hadsereg összeomlásának oka részben ezzel is magyarázható: a kisebb egységek nem tudtak mit kezdeni a gyors, váratlan, harci járművekkel végrehajtott támadásnak. 

Mostanra azonban a légitámadások gátolják a szervezetet a gyors, komoly harci eszközökkel végrehajtott támadásokban, miközben a nyáron összeomlott iraki hadsereg kezd magához térni. 

A VOX szerint ez a két probléma kiküszöbölhető lenne, amennyiben képes lenne a szervezet a szövetségkötésre, de nem az, és ez a harmadik probléma.

Az Iszlám Állam képtelen szövetségeket kötni

A szervezet ideológiája megköveteli a teljes hűséget az iszlám jog Iszlám Állam általi egyedi és extrém értelmezéséhez. Az IÁ iszlám-értelmezésében senki – még az al-Kaida sem – felel meg az elvárásoknak. Emiatt nyilvánvalóan a koalíciókötés is ellehetetlenül.

Az al-Kaidához köthető Nuszra Frontot kivéve, Szíriában egyik féllel sem volt képes a szervezet az együttműködésre, sőt heves harcokat vívnak egymással. Ezzel pedig hosszútávon izolációra van ítélve, mivel teljes győzelmet nem érhet el mindegyik szervezet felett. Joshua Landis az Oklahoma Egyetem Közel-Kelet tanulmányok tanszékének vezetője úgy fogalmazott, hogy „csak a szunniták lakta régiókat voltak képesek ellenőrzésük alá hajtani Bagdad környékétől egészen Aleppóig. Ezeket talán meg is tudják tartani. Azonban, ha képtelenek ideológiájukat kiterjeszteni, magukra maradnak a nemzetközi közösség ellen.”

Szakértők szerint komoly problémája a szervezetnek, hogy túlságosan ragaszkodik „államának” fenntartásához. A racionális lázadó csoportok távol maradnak a nyitott összecsapásoktól, elrejtőznek a védtelen nép között, és rajtaütésszerű támadásokat hajtanak végre. A tálibok Afganisztánban a 2001-et követő amerikai bevonulás után feladták államukat, és lázadó hadviselést alkalmaztak a koalíciós hadsereg ellen, amellyel tartósan fenn tudtak maradni, és ma is újra tevékenykednek.

A szervezet ideológiája azonban megköveteli a területek feletti ellenőrzést, azokon az iszlám jog érvényesítését, valamint a „kalifátus” területének folyamatos kiterjesztését. Ezzel azonban pontosan saját létét fenyegeti.

Az Iszlám Állam tehát gyengülőben van, azonban hangsúlyozni kell, hogy ez nem jelenti azt, hogy hamarosan össze is fog omlani. A nagyobb probléma pedig az, hogy a szervezet bukásával sajnos nem feltétlenül jár együtt azoknak a problémáknak a megoldása, amelyek az ilyen hasonló szervezetek felemelkedéséhez vezetnek. Tapasztalatok azonban vannak: Irak 2003-as amerikai megszállását követő kaotikus helyzet, a szektariánus ellentétek kiéleződése vezethetett a szélsőségek felemelkedéséhez, míg Szíriában a polgárháború okozta instabilitás jelenti a veszélyforrást. Pontosan ezért Szíriában, amíg a polgárháború dúl, az Iszlám Állam és más szélsőséges szervezetek mindig találnak maguknak lehetőséget tevékenységük végrehajtására.