Obama dilemmája Szíriában: Aszaddal vagy nélküle?

Nem könnyű most Barack Obamának lenni, amennyiben Szíriával kapcsolatosan kell döntést hozni. Amerika egy olyan háborúban találta magát, ahol mindegyik féllel szembenáll, így rendkívül nehéz úgy cselekednie, hogy tevékenységének ne legyenek negatív következményei. A jelenlegi események arra engednek következtetni, hogy egyelőre mindenki veszít.

Bassár el-Aszad túljárt Barack Obama amerikai elnök eszén. A szíriai elnök ügyesen manőverezett, amikor hagyta az Iszlám Államot kiemelkedni a szíriai polgárháborúból, ezáltal Washington figyelmét saját magáról a dzsihadista terrorszervezetre irányítva. 

Obama stratégiájának központi elképzelése, hogy a légitámadások segítik a szárazföldön harcoló erőket az Iszlám Állam ellen. Ez a stratégia azonban megkívánná azt is, hogy lássák el fegyverekkel a „mérsékelt” lázadókat olyan mértékben, hogy képessé váljanak felvenni a harcot a dzsihadistákkal. Ezt azonban Obama elnök elutasítja, de még rosszabb, hogy a légitámadásokkal tulajdonképpen azok a felkelő csoportok gyengülnek, akiknek harcolnia kellene az Iszlám Állammal.

Ennek több oka van, de a legfőbb, hogy a légicsapások egyetlen haszonélvezője Bassár el-Aszad és rezsime. A légicsapások lehetővé teszik a szíriai elnök és támogatói számára, hogy kizárólag az ellene lázadó „mérsékelt” csoportokra koncentráljanak. Ugyanakkor a mérsékeltebb erőket is arra készteti, hogy figyelmüket sokkal inkább Aszad csapataira tereljék. Ennek pedig egyértelmű következménye, hogy egyik fél sem fókuszál kellő mértékben az Iszlám Államra.

Tény, hogy Obama nincs könnyű helyzetben: egy olyan három oldalú (Aszad, „mérsékelt” erők, Iszlám Állam) háborúban találta magát, ahol mindhárom féllel szemben áll. A lázadó csoportok felfegyverzése nem működne a Nuszra Front megerősödése nélkül, hiszen a „mérsékelt” erők jórésze valamilyen módon összefonódik az al-Kaida helyi szárnyával. Továbbá elutasítja Aszad elnök brutalitását is, amely részben hozzájárult az Iszlám Állam felemelkedéséhez. 

Ugyanakor azzal, hogy nem kívánja kellő mértékben támogatni a felkelőket és jelenleg nem is szegül szembe nyíltan Aszad elnökkel, Amerika csak tovább mélyíti azt a patthelyzetet, amely hozzájárult az Iszlám Állam Irakban és Levantéban térnyeréséhez.

Egyre inkább úgy tűnhet, hogy Bassár el-Aszad az egyetlen, aki képes helyreállítani a rendet és megtisztítani az országot az Iszlám Államtól. Hiszen Amerika nem fogja olyannyira támogatni a „mérsékelt” lázadókat, hogy azok képesek legyenek legyőzni a terrorszervezetet. Ugyanúgy az is kizárt, hogy Amerika bevonuljon Szíriába. Harmadszor pedig Amerika nem bízik annyira Törökországban, hogy támogasson bármiféle török inváziót. Így Obama elnök számára Aszad lehetőség az Iszlám Állam legyőzéséhez.

Az amerikai Szíria-politika már egyértelműen Aszad hallgatólagos támogatása mellett tette le a voksát. Obama gyűlöli Aszadot, de sokkal jobban fél egy, a dzsihadista terroristák által az USA ellen végrehajtott támadástól. 

A jelenlegi amerikai stratégia, a légicsapások egyetlen haszonélvezője, Bassár el-Aszad és hívei. Úgy tűnik, hogy Aszad képes lesz olyannyira megerősödni, hogy megtartsa hatalmát, azonban az már kérdéses, hogy lehet-e olyan erős, hogy legyőzze az Iszlám Államot. Ebből kifolyólag pedig elmondható: összességében mindenki veszít. 

Amennyiben a jelenlegi „trend” folytatódik, és Obama elnök nem változtat radikálisan elképzelésein, a VOX szerint két lehetséges forgatókönyv vázolható fel. Az egyik, hogy marad a jelenlegi helyzet: Obama elfogadja Aszad megerősödését, valamint az Iszlám Állam jelentette fenyegetést az egész világra nézve. A másik, hogy Bassár el-Aszaddal, mint partnerrel együttműködve közösen veszik fel a harcot a dzsihadistákkal.