Nem bővül az Unió a következő öt évben

Johannes Hahn, a leendő „bővítési és szomszédságpolitikai” biztos kedd délutáni EP-meghallgatásán kijelentette, nem lesz európai uniós bővítés a mostani ciklus során. A bővítés és a nyugat-balkáni integráció kérdése mellett az EU-török viszony és főleg az ukrán válság uralta a három órás izzasztó meghallgatást, ahol a biztosjelölt futószalagon kapta a kérdéseket az Európai Parlament külügyi bizottságának képviselőitől.

Az osztrák konzervatív (EPP) politikus rögtön eloszlatott minden kételyt  és utalt Jean-Claude Juncker kinevezett bizottsági elnök júliusi parlamenti nyilatkozatára miszerint nem lesz további bővítés a következő öt évben. Ez egyébként akkor óriási megdöbbenést keltett, most a külügyi bizottság padsoraiban csak enyhe zsörtölődésre adott hangot. Nyitóbeszédét erre összpontosította, de mintha rá-rá döbbent volna, hogy a bővitést támogatóknak is ajánlani kell valamit, ezért Hahn igyekezett megerősíteni, hogy a csatlakozás folyamata nem áll meg.

Mivel a portfólió a „bővitési tárgyalások” biztosaként jelöli meg, Richard Howitt, brit szocialista képviselő meg is jegyezte, nem küld-e az EU félreérthető üzeneteket ezzel a tagjelölt-országok számára. Hahn leszögezte, hogy ez az időszak átmeneti lesz és a csatlakozási tárgyalásokra kívánják erőiket összpontosítani, hogy előkészítsék a sikeres bővítést. Ennek a kérdésnek főleg a kommunikációs tálalása igényel hosszabb elemzést, de egyértelmű üzenet már az önmagában, hogy a bővités nem kapott önálló portfóliót és az pedig egyenesen precedensértékű, hogy „bővítési tárgyalások”-nak nevezik el a tárcát a szomszédságpolitika mellett. Brüsszeli források úgy látják, hogy ez a „kis” különbség még vitákat generálhat Juncker és a Parlament között, mivel a politikai üzenete nem a legelőnyösebb.

Ugyanakkor reálisan kell látni: nincs olyan tagjelölt-ország, amely karnyújtásnyira lenne a csatlakozási tárgyalások befejezésétől és kopogtatna az ajtón, mint azt legutóbb Horvátország tette, a már szigorúbb feltételrendszert teljesítve. Ezzel kapcsolatban Ulrike Lunacek az Európai Zöldek képviselője jegyzett meg egy érdekes gondolatot: mi a helyzet Izlanddal? A csatlakozási-tárgyalások megrekedtek, de nem az EU-n múlik, hogy nem folytatódnak és Izland akár holnap csatlakozhatna.

Ha az ország mégis megváltoztatná álláspontját a halászati kvótákról, illetve a mezőgazdaságról akkor sem csatlakozhatna? Hahn itt megjegyezte, hogy minden Izlandon múlik, de nem jelentette ki nyíltan, vállalná-e a bővítést ha fordulat állna be.

Később már kevesebb konkrétum hangzott el a nyugat-balkáni reformok előremozdításával kapcsolatban; Hahn utalt alapértékeinkre, a korrupcióellenes harcra, a közigazgazgatás szükséges reformjára, az alapjogok megerősítésére, illetve a diszkrimináció leküzdésére. Beszélt a Belgrád-Pristina dialógus folytatásáról, a további bilaterális feszültségek megoldásáról. Emellett a munkahelyteremtést, mint a gazdaság motorját emelte ki a regió országaiban.

Biztosra ment, a jogállamiság, a demokrácia és a gazdaság megerősítését tűzte ki bővítési reformpolitikája fő komponenseiként. Az ő tárcáját (ha megkapja) mindenképpen az óvatosság fogja jellemezni. Meg is említette,hogy a minőséget kívánja a sebesség elé helyezni az elkövetkező öt évben.

Macedóniára úgy tekint mint partnerre de a reformok sebessége tény, hogy lelassult. Ez nagyban köszönhető a Görögországgal való névvitának, ami blokkolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Hahn pragmatikusan kijelentette, hogy csak egyhangúlag döntethetnek a tagállamok arról, hogy Macedónia mikor kezdheti meg a tárgyalásokat.

Szerbiával kapcsolatban elismerte, hogy Belgrádnak olyan politikai üzeneteket kell közvetítenie amelyek megegyeznek európai elkötelezettségeivel, burkoltan utalva az Oroszországgal szembeni szankciókra. Összeségében Szerbiát pozitívan emelte ki, főleg déli szomszédunknak a jogállamiság és a korrupcióellenes-harcban elért erőfeszítéseiért, valamint a Belgrád-Pristina dialógus reménykeltő eredményeiért.

Albánia szerinte kész a tárgyalások megkezdésére, miután tagjelölt-státuszt kapott júliusban. Reméli, hogy a Tanács minél előbb követi a bizottsági ajánlásokat egy „screening exercise” (átvilágítás) megkezdésére. Bosznia-Hercegovina kapcsán kitért arra, hogy a „daytoni-logikát” a „brüsszeli-logikának” kell váltania, hogy az ország minél előbb kijusson a politikai zsákutcából. A helyzetet kritikusnak értékelte, de egyértelműsítette, hogy Bosznia az európai család része. Koszovó helyzetét pedig úgy látja, hogy „dinamizmus vette kezdetét Koszovóval kapcsolatban annak az öt országnak a határán, akik nem ismerték el”.

A meghallgatás második részében záporoztak a kérdések Törökország bővitésével kapcsolatban, illetve a szomszédságpolitika, azon belül is a keleti partnerség, valamint az ukrán válság jelenlegi helyzetéről (bár több képviselő szemrehányásként megjegyezte, a déli dimenziónak is ugyanolyan jelentőséget kell biztosítani).

Hahn a török kérdésben is pragmatikusnak mutatkozott, főleg akkor amikor egyes képviselők a csatlakozási tárgyalások valódi értelmét bírálták. Ő maga viszont konkrétumot nem tudott megfogalmazni, hogy Ankarával szemben mi az elvárás (egyáltalán van-e még) bár elfogadhatatlannak tartja a média korlátozását, valamint kiemelte, hogy Törökország az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere.  

Ukrajnával kapcsolatban kiemelte, hogy reális Petro Porosenko azon törekvése, hogy 2020-ra benyújtsák a tagfelvételi kérelmet. Általánosan úgy fogalmazott a jelen válságról, hogy „Ukrajna alapvető joga, hogy határozzon saját jövőjéről”. Az EU-orosz viszony viszont tabutéma maradt, itt majdnem minden esetben Federica Mogherinire hárítva a felelősséget. 

Johannes Hahn-t nem sokkal meghallgatása után támogatásáról biztosította az Európai Néppárt (EPP) és az Európai Szocialisták (S&D) frakciója, amely két csoport abszolút többséggel rendelkezik az Európai Parlamentben. Hahn egyértelműen része annak a megnemtámadási szerződésnek, ami arra utal, hogy a két nagy frakció nem blokkolja a másik jelöltjeit.