Izgalmas változások kapujában állhat az Egyesült Királyság

Izgalmas folyamatok indulhatnak meg az Egyesült Királyságban a devolúció kiteljesedésével. Amennyiben föderalizálódik Britannia, vajon túlélheti-e mindezt a királyi család? Milyen szerepe lesz egy gyengébb központi kormányzat mellett a brit uralkodónak? Sőt, egyáltalán fennmaradhat-e maga az Egyesült Királyság a következő évtizedekben, ha nem lenne több egy pusztán közös had – és külügyeket intéző szövetségi államalakulatnál?

A választók 45 százaléka döntött úgy szeptember 18-án, hogy az Egyesült Királyság része maradjon Skócia. London fellélegezhetett, de vajon Skócia számára hogyan alakul majd a jövő?A kérdés nem csak Skóciára, de az egész Egyesült Királyságra értendő. Fennmarad a több mint három évszázados politikai unió, a királynő továbbra is belföldön nyaralhat az Aberdeenshire-i Balmoral-kastélyban, és egy ideig még biztosan nem lesz nemzetközi határ a Tweed-folyó völgye.

Nyertek az elszakadást ellenzők, de péntek óta mintha nem lenne teljesen felhőtlen az öröm; a skót referendum kampánya során felszínre kerültek olyan kérdések, amelyeket csak óvatosan mertek feltenni a második világháború óta. Ilyen többek között az egész szigetországot érintő hatékonyabb regionális kormányzás, valamint olyan társadalmi problémák, mint a szegénység leküzdése és az esélyegyenlőség megteremtése.

„Esküt tettek” az uniópártiak

A szeptember 18-át megelőző napokban a brit sajtóban jelent meg a Better Together (Jobb együtt) kampányt összefogó konzervatív- liberális – munkáspárti szövetség „Eskü”- című hirdetménye, amelyben a pártelnökök – David Cameron vezetésével – nem szűkölködtek az ígéretekkel: Skóciát az unióban szeretnék látni, és ígéretet tettek amellett, hogy a királyság ezen országrészében tovább fognak bővülni azok a jogkörök, amelyek az önrendelkezés magasabb fokát adhatják a skótoknak. Ráadásul, mint fogalmaztak, a szavazás napját követően már készek tárgyalásokba bocsátkozni a skót kormánnyal azok mihamarabbi átruházásról. Fontos megemlíteni, hogy a skót kormány jelenleg az összes adókivetési jog (és persze a bevételek helyben tartásának) kevesebb, mint tíz százalékát tartja a kezében. Ezt a jövőben száz százalékosra ígéri a brit miniszterelnök, vagyis a Skóciában befizetett minden egyes adófont elosztását Skócia fogja felügyelni. Nem elhanyagolható az sem, hogy 2016-ra Holyrood (a skót parlament) egyébként is megkapná a saját áfaszabályozási jogokat.

Nem csak az adó, de az egészségpolitika is Edinburgh irányítása alá kerülne a londoni kabinetből. Pontosabban szólva Skócia a jövőben is megőrizné önállóságát a brit társadalombiztosítási rendszerben. Az Egyesült Királyságban jelenleg is folyik az egészségügyben az állami ellátás körüli vita, valamint a National Health Service (NHS, Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) további privatizációja. A függetlenségi kampány egyik, ha nem is leghangsúlyosabb része volt a skót NHS szerepe. Tudvalévő, hogy míg az Egyesült Királyság más részein néhány fontot minden egyes orvosi látogatás során le kell szurkolni, addig Skóciában nem csak a vizitdíj fogalma ismeretlen, de a receptre felírt gyógyszerek kiváltása is térítésmentes. A jelenleg folyó átalakítási elképzeléseket az elszakadás-pártiak használták fel meggyőző érvként, hogy egy önálló Skócia a megoldás a szociális ellátórendszer megtartására, és az egészségügyi szolgáltatások fizetéssé tételének megakadályozására.

DevoMax jöhet

A brit miniszterelnök ígéretével, miszerint az adók felett teljes mértékben Skócia fog rendelkezni, létrejöhet a Westminster által évekig elutasított helyzet, amelyet DevoMax – névvel illetnek. Azaz Skócia teljes fiskális szabadságot élvezhet Britannián belül. Hogy valóban így lesz-e, azt a következő hónapok, talán évek tárgyalásai fogják megmutatni. A felvázolt paktum része az is, hogy London és Edinburgh később az olajbevételek elosztását is újratárgyalja. Skócia a devolúció maximális fokára lépve szinte gyakorlatilag is önállóvá válna az Egyesült Királyságon belül, vagyis a hadügyön, és külügyön kívül minden más kérdésben saját maga dönthet. Kérdés ugyanakkor, hogy mi történik majd a monarchia többi alkotmányos országrészével.

A The Independent szeptember 20-án, szombaton lakonikus hangvételű, „Szétvált királyság” címmel közölt cikket a témában. A függetlenségi népszavazást követő reggelen David Cameron Downing Street-i otthona előtt nyilatkozva kijelentette: örül az eredménynek, és az elhangzott ígéreteit szeretné is betartani. Azonban a skót függetlenségi népszavazás, mint fogalmazott, nem csak azt mutatta meg, hogy az Egyesült Királyságban egy ilyen igényt higgadt és demokratikus keretek között lehet megoldani, hanem azt is, hogy Britannia népei változást akarnak. Úgy fogalmazott: a Skóciának átadandó további jogkörök ugyanúgy megilletik az északíreket, a walesieket, sőt az angolokat is, vagyis az uniót alkotó nemzeteknek nagyobb önrendelkezést vázolt fel. Sokakat meglepett a kijelentése, de egyes elemzők szerint ez egyenes következménye volt a referendumnak.

Míg Edinburghon kívül bizonyos törvényalkotási illetményekkel rendelkezik Belfast és Cardiff is, addig Angliának nincsen saját parlamentje. Westminsterben nem működik angol, csak brit törvényhozás, és feszültséghez vezethet, hogy a csak Angliát érintő döntésekben olyan képviselők is részt vesznek, akik az Egyesült Királyság egyéb országrészől érkeznek. A fenti helyzet azért is fordulhat elő, mert egyes döntési jogkörök már átruházódtak a nemzeti törvényhozásokra, Angliában pedig – saját parlament híján – a központi törvényalkotás dönt erről.

A demokratikus deficit és az iratlan alkotmányosság vége?

A Daily Mail szerint azzal, ahogy Cameron megemlítette az Angliának esetlegesen juttatandó hasonló jogköröket, az Egyesült Királyság jövőbeni kormányzati berendezkedésének gyökeres átalakulása fog végbemenni. S valóban: a skót függetlenségi kampány két éve alatt számtalan alkalommal merült fel az, hogy az Egyesült Királyságot föderatív szövetséggé kellene alakítani abban az esetben, ha a skótok az elszakadás ellen voksolnának. Azonban egészen a már említett „Eskü” megjelenéséig, a brit pártok határozottan cáfoltak bármilyen erre vonatkozó tervezetet, vagy akárcsak ötletet is. Az elmúlt évszázadok során lényegi devolúciós változások tulajdonképpen csak az 1990-es évek második felétől zajlottak le, és Skócia e tekintetben is éllovas a nemzeti önrendelkezési jogkörök alkalmazásában.

Ha középtávon létrejönne egy föderalizált Egyesült Királyság, az egyesek szerint még azt is jelentheti, hogy egy különös demokratikus deficittel is leszámol az unió: alkotmánnyá érhet az állam berendezkedéséről és a kormányzásról szóló törvények összessége. Míg az ország demokrácia tekintetében referenciaként szolgál, addig a brit jogrendszer hagyományaira hivatkozva írott alaptörvénnyel a mai napig nem rendelkezik.

A nép gyermekei vs. az Oxbridge kiváltáságosai

A skót függetlenségi kampányban felmerült egyik legizgalmasabb téma a brit politikai életet a jövőben még inkább befolyásoló elitellenesség, amelyre a Newsweek hasábjain Finlay Young skót jogász és újságíró kísérli meg a legjobb magyarázatot adni; amellett, hogy Skócia szociáldemokrata szavazóbázissal bír, a szeptember 19-én lemondott Alex Salmond skót miniszterelnök egyfajta antitézis manifesztációja volt. Márpedig itt nem kizárólag a miniszterelnök karizmájáról van szó, hanem arról is, hogy a helyi parlament lehetőséget teremtett olyan törvényalkotók megválasztására, akik valóban a nép fiai és lányai. Ellentéteként annak a zárt elitnek, jómódú, magas rangú és vagyonos családok körének, amelyhez a lakosság néhány százalékához tarozó Oxbridge (Oxford és Cambridge) soraiból kikerült réteg tartozik. Az ún. Oxbridge-elittel szembeni elégedetlenség abban a jómódú Egyesült Királyságban lassan-lassan növekszik, ahol az OECD-kutatások szerint évtizedek óta romlik az esélyegyenlőség és a társadalmi mobilizáció is csökkenő értékeket mutat. A brit választók egy nem elhanyagolható része úgy érzi, hogy ez az elit irányítja az országot még akkor is, ha kormányváltás történik, hiszen szinte minden egyes tagja azonos iskolai, s anyagi háttérrel rendelkezik. Ma a Westminsterben ülő képviselők egyharmada járt olyan magániskolákba, amelyek éves tandíja tíz-tizenötezer fontot kóstál – a konzervatívok soraiban helyet foglalók több mint fele arányban. A bírói pozícióknál hetven százalék feletti ez a szám.

A helyi törvényhozások nagyobb szerepével, illetve a devolúció további elmélyítésével nemcsak Westminster szerepe fog újraértékelődni, de az elitista parlamenti rendszert felválthatják a regionális parlamentek, s a lokális helyzetet jobban ismerő, valóban az adott országrész különböző területéről és társadalmi osztályaiból származó választott képviselők rendszere.

Ismerői és kritikusai szerin David Cameron a monarchia megmentőjének szerepében szeretne tetszelegni. Pénteki beszédében a kormányfő azonban inkább szólt egy átalakulás előtt álló monarchiáról, mint a hagyományok kihangsúlyozásáról.

Hovatovább múlt vasárnap, néhány nappal a skót referendum előtt Őfelsége, II. Erzsébet éppen a vasárnapi misére igyekezvén balmorali kastélyának kertjében az őt üdvözlő egyik alattvalójának viccnek szánt kérdésére megjegyezte: „nos, remélem a (skót) emberek felelősségteljesen fognak dönteni jövőjükről”. Nemcsak a monarchiát kritizáló csoportok, de a függetlenségpártiak is megkérdőjelezték a királynő politikai semlegességét. Harry herceg egyébként egy ennél még félreérthetetlenebb üzenettel fejezte ki Skócia unióban tartásáról a véleményét.

Eközben péntek este hétszáz uniópárti tüntetett a legnagyobb skót város, Glasgow főterén, akik összetűzésbe keveredtek a kisebb létszámú függetlenségpárti szimpatizánsokkal. Az erőszakba torkollott, egész éjjelen át tartott utcai verekedésben lovas osztagot is bevetve a rendőrség szombat estig tizenegy főt állított elő