„A székelyföldieknek szükségük is van a romákra”

A kézdiszentléleki baleset óta a roma-magyar feszültségek szinte tapinthatók Székelyföldön. A témával kapcsolatos cikkekhez a székelyföldi olvasóink dühösen, gyakran nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, erőszakra buzdítva szólnak hozzá. Szakértőket kérdeztünk a jelenségről.

Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint két, egymástól távol eső nézet dominál a romák kapcsán: az egyik a liberális, individualista megközelítés, amelyben minden deviáns magatartást az egyénre levetítve, az egyént büntetve közelít meg. A másik pedig az emberek mindennapi tapasztalata. Ez arról szól, hogy a romák közösségként nyilvánulnak meg, ezért például egy bűncselekmény esetén az egész közösséget elítélik.

A politikai korrektség a norma

„Az a beszédmód a romákról, ami dominál és ami toleráns, nagyon messze áll az emberek mindennapi megközelítésmódjától. Nem lehet átalakítani az emberek gondolkodásmódját” – fogalmazott. Szerinte hiába próbáljuk politikai korrekt nyelvezetbe csomagolni a magyarázatokat, az nem fogja visszatükrözni az emberek felfogását. „Nem akarom meghatározni, hogy melyik a helyes megközelítés, csak azt hangsúlyozom: nem tudunk úgy beszélni ezekről a dolgokról, hogy hiteles legyen a napi szinten konfrontálódó emberek számára” – magyarázta.

Amikor egy romákkal kapcsolatos problémát vizsgálunk, Horváth István szerint beszélnünk kell bizonyos jelenségekről, amelyekre ma nincs nyelvezetünk és tapasztalatunk. „A politikai korrektség ma norma, és bizonyos helyzetekről nehéz beszélni emiatt” – tette hozzá.

Arra is rátért, hogy nem a helyi közösségek rekesztik ki a romákat. Egy bizonyos fajta viszonyrendszerben szerinte egy helyi közösség el tud tartani egy roma közösséget, amely legtöbbször a marginális erőforrásaként jelenik meg: azaz napszámosként dolgozik, erdei gyümölcsöt árul stb. Ez a közösség nem tehető felelőssé amiatt, hogy megszűnt az az ipari struktúra, amely lehetővé tette a roma közösség bizonyos tagjainak alkalmazását.

„Nem az adott közösség szüntette meg, építette le a nagyipart, nem ők csökkentették több mint felére az iparban alkalmazottak számát, nem ők változtatták meg az alkalmazás logikáját” – fogalmazott a szociológus.

Nem megoldás a rendőri jelenlét

Fosztó László romakutató, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint vannak különbségek a magyarországi roma-magyar viszony és az itteni helyzet között, például, hogy itthon a romákra napszámosként „szükségük van” a magyaroknak. „Tehát ha valakinek van roma ismerőse, aki dolgozik neki, akkor kérdés, hogyan viszonyul hozzá ezek után” – jelentette ki.

Fosztó arra hívta fel a figyelmet, hogy az etnikai színezet helyett sokkal inkább civilizatórikus és szociális problémáról beszélhetünk a székelyöldi romaellenes hangulat kapcsán. Elmondta azt is, a helyi konfliktusokra hosszú távon nem jelentenek gyógyírt a tűzoltó-megoldások, például a megerősített rendőri jelenlét.