Saját frakciójából támadják Merkelt

Nincs minden rendben a német kereszténydemokraták háza táján. A CDU frakcióvezető-helyettese kemény kritikával illette a merkeli gazdaságpolitikát, és több vezetési hajlandóságot követelt a kancellártól. Ilyen nyílt kritikára, mint amit a Spiegel hasábjain olvashattunk, ritkán kerül sor Németországban.

A német kancellárasszony nem szokott hozzá a disszonáns hangokhoz pártján, a CDU-n belül. Most azonban egy olyan kritikát kapott a párt liberális szárnyából, amit egészen biztosan nem fog kitenni az ablakba. A CDU frakcióvezető-helyettese Michael Fuchs kemény szavakkal illette a harmadik Merkel-kormány gazdaságpolitikáját, azzal vádolva a kancellárt, hogy az elmúlt fél évben egészen más merre kormányozta az országot, mint ami a kereszténydemokrata párt fundamentumaihoz képest elvárt lenne. „Gazdaságpolitikánkban egy újrakezdésre van szükség”, a vezérszólamnak pedig így kell szólnia: felhagyni mindennel, ami Németország versenyképességét csökkenti – véli az elégedetlen frakcióvezető-helyettes.

Michael Fuchs olyan vitatott gazdaságpolitikai témákat emelt ki, mint például a zöld géntechnika – a német blokkolás miatt jelenleg jegelni kellett az amerikai-európai szabadkereskedelmi tárgyalásokat –, vagy a hidraulikus törési technika, ismertebb nevén a „fracking” engedélyezését. Fuchs azon az állásponton van, hogy a német kancellár egyszerűen nem meri felvállalni ezeket a kényes témákat, mivel azzal felkavarná a politikai állóvizet. Olyan erőskezű CDU-s vezetésre lenne szükség, mint amilyenhez a kereszténydemokraták Kohl korában szoktak hozzá- vallja Michael Fuchs.

A frakcióvezető-helyettes szerint Merkelnek megálljt kell parancsolnia az SPD (koalíciós partner) nyomásának, akik méretükhöz képest igencsak átvették a kezdeményezést a vezetésen belül. A kereszténydemokrata politikus például támadja Sigmar Gabriel SPD-elnököt és alkancellárt, amiért az a „német fegyveripar szétrombolását” tervezi, tekintettel az Oroszország elleni EU-s szankciókra. Egy másik, SPD által protezsált téma, melyet Fuchs szintén kritizált, az ún. anti-stressz-törvény. A törvénytervezet szerint a munkaadók a munka végeztével nem léphetnének kapcsolatba alkalmazottaikkal, Fuchs szerint egy ilyen „valóságtól távol eső tervezetet csak dekadens társadalmak fogadhatnak el”.

Tény, hogy Angela Merkel vezetési stílusa, ill. főbb politikai témái meglehetősen elütnek a CDU-s átlagtól. Ha figyelembe vesszük, hogy Merkel még az előző törvényhozási ciklusban végigverte a Bundestagon az energiafordulatot, amely pár éve még a Schröder által irányított szocdem-zöld javaslat volt, akkor tisztán láthatjuk, hogy Merkel a pragmatizmust és a politikai szükségszerűséget nagyobbra tartja a párt alapvető értékeinél. Ha az új Merkel-kormány eddigi fél évét vesszük górcső alá, akkor a főbb politikai témákban kontinuitást vélhetünk felfedezni, már ami a témák baloldalról való érkezését jelenti: minimálbér bevezetése, női kvóta tervezete, a nyugdíjkorhatár 63 évre való csökkentése.

Angela Merkel nagyon helyesen felismerte, hogy a német politika az elmúlt 8-10 évben meglehetősen balra tolódott (részben a gazdasági világválság okozta elégedetlenség következtében). Vezetői pozíciójában ennek megfelelően olyan témákat vállalt fel – jobboldali politikusként –, amelyek klasszikus értelemben igen messze esnek a CDU-s fő témáktól. A közvélemény-kutatások viszont őt és pártját igazolják, fél évvel a választások után a CDU még mindig 40 százalék fölötti támogatottsággal bír, Merkelt pedig példátlan szeretet övezi a németek körében. Az egyetlen bökkenő ott van, hogy a CDU támogatottsága egyenes arányosságban van a vezető, azaz Merkel támogatottságával. Kérdés tehát, hogy mi lesz akkor a CDU-val, ha már nem lesz egy „Angie”, aki mögé beállhatna a párt. A Spiegel információi szerint Merkel 2017 előtt leköszönne a hivatalból, nem várná meg esetleges választási vereségét (mint a nagy előd Kohl), és még hivatalában jelölné ki utódját. A CDU-nak ez igen kényelmetlen helyzetet teremtene, mivel egyrészt Merkel a baloldali témák felvállalásával a kereszténydemokraták párton belüli integrációját törte meg, másrészt mivel Merkel mellől előbb-utóbb kihullott mindegyik potenciális vezéregyéniség, így aztán a párt igazi utánpótlás nélkül maradt. Ez pedig hosszú távon végzetesnek bizonyulhat.