Kelet-Ukrajnában dőlhet el az uniós „külügyér” posztja

A megüresedő uniós vezetői posztok betöltésére is befolyással lehet a maláj utasszállító lelövése, ami tovább csökkentheti az oroszokhoz húzónak elkönyvelt olasz Federica Mogherini esélyeit Catherine Ashton utódlására a külügyi szolgálat élén.

Hat hét haladékot adtak maguknak az EU vezetői múlt héten az idén személyi döntések meghozatalára, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a kompromisszumhoz nem volt meg minden feltétel. Az azóta eltelt egy-két napban ráadásul olyasvalami történt, ami potenciálisan befolyásolhatja a végleges választást mindenekelőtt az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének posztjára.

A maláj utasszállító lelövése Kelet-Ukrajna fölött megfigyelők szerint tovább csökkentheti Federica Mogherini olasz külügyminiszter esélyeit arra, hogy augusztus 30-án őt nevezzék ki a 28-ak állam- és kormányfői a pozícióra. Mogherinivel szemben tapasztalatlansága mellett az volt a fő kifogás, ami a szerdai rendkívüli EU-csúcson is a levegőben volt, hogy túlságosan megértő álláspontot képvisel Moszkvával szemben. Mogherini a Vlagyimir Putyinnal szemben keményebb irányvonalat sürgető tagállamok gyanakvását felkeltve szinte azonnal, hogy Olaszország átvette a soros EU-elnökséget, Moszkvába utazott.

Egyes kormánykörökben az is irritációt okozott, hogy Róma meghívta az orosz elnököt az októberi EU-ASEAN csúcstalálkozóra, és az uniós tagállamok közötti hallgatólagos megállapodást felrúgva hivatalos elnökségi programjából nem törölte a decemberi EU-orosz csúcstalálkozót sem.

Mint ismert, Olaszország hagyományosan szoros gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat ápol Oroszországgal, és egyáltalán nem híve a Moszkvát sújtó szankciók kiterjesztésének sem.

A maláj gép lelövése, ami sokak szerint felveti a kelet-ukrajnai szakadárokat aktívan támogató orosz elnök felelősségét, csak ronthatja Matteo Renzi protezsáltjának az esélyeit Catherine Ashton utódlására. A Financial Times-nak egy közelebbről nem megnevezett olasz politikus is elismerte ezt, hangsúlyozva, hogy ha csak Mogherini nem bírálja a következő napokban nyíltan Moszkvát, még a jelenlegi támogatói is elfordulhatnak tőle.

Ez nagy csapás lenne az olasz baloldali kormányfő számára, aki szerdán úgyszólván mindent egy lapra feltéve próbálta keresztülerőltetni külügyminisztere megválasztását, amibe azonban főleg a közép- és kelet-európai országok ellenállása miatt beletörött a bicskája. Egyes források szerint végül Mogherinivel szemben létrejött egy blokkoló kisebbség, bár nem szavaztak, és annak dacára, hogy a csúcs előtt még az őt nem kifejezetten támogató országok is úgy vélték, hogy nyeregben érezheti magát.

A mandátumának végéhez közeledő Herman Van Rompuy azonban szórványos vélemények szerint nagyot hibázott, amikor nem vette komolyan a közép-európaiaknak azt az uniós szerződéshez csatolt jegyzőkönyvön alapuló igényét, hogy az új intézményi vezetők kiválasztása során „az Unió és tagállamai földrajzi és demográfiai sokszínűségét is kellő módon figyelembe kell venni”. Márpedig úgy nézett ki, hogy a posztok elosztásakor nem vették figyelembe ezt a szempontot, amihez viszont a közép- és kelet-európai tagállamok vezetői pártállásuktól függetlenül a múlt heti brüsszeli összejövetelen ragaszkodtak.

Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy kizárólag a kül- és biztonságpolitikai főképviselő megválasztása nem volt reális célkitűzés, hiszen az egy nagyobb csomag részét képezi, amibe az Európai Tanács elnöki pozíciója, az Eurócsoport állandó elnöke (ezt kvázi a spanyol Luis de Guindos-nak ígérték oda), sőt több bizottsági kulcspozíció is beletartozik.

Múlt héten ugyanakkor úgy tűnt, hogy abban legalább egyetértés volt, hogy a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt az EP-választásokon második helyen végzett szocialisták-szociáldemokraták adják. Akik közül többen még az európai tanácsi elnök posztjára is ácsingóztak, ám Angela Merkel német kancellár világossá tette, hogy erre a fontos tisztségre párthovatartozás helyett érdem és alkalmasság szerint kellene valakit választani.

Meg is mondta, hogy olyasvalakire gondol, aki az év végén távozó Herman Van Rompuyhez hasonló diplomáciai érzékkel képes kompromisszumokat kialakítani az állam- és kormányfők között. Francois Hollande francia köztársasági elnök ehhez mintegy hozzátette, hogy Van Rompuy utódjának az EiT-ben jelenlévő 28 vezető egyikének kellene lennie.

Ha tehát Ashton utódlása a szocialistákra száll, akkor a kritérium alapján akár a szocialistáké is lehet az Európai Tanács elnökének posztja. Ezért továbbra is potenciális (de nem hivatalos) jelöltnek számít a dán Helle Thorning-Schmidt is, aki ugyanakkor egy interjúban ezt határozottan cáfolta.

A múlt heti csúcs óta ugyanakkor ismét előtérbe került a néppárti Donald Tusk lengyel miniszterelnök, akit Angela Merkel a csúcs előtti néppárti összejövetelen hosszasan győzködött arról, hogy vállalja el a posztra a jelölést. Tusk most először nem mondott határozott nemet, mi több úgy fogalmazott, hogy ő nem a problémát, hanem a megoldást akarja elősegíteni. Lengyel források ezzel együtt eléggé szkeptikusak, hogy a kormányfő hátat akar-e fordítani a lengyel belpolitikának, ahol a személye különösen a néhány héttel ezelőtti lehallgatási botrány óta sokak szerint a kormány fennmaradásának a zálogává is vált egyben.

Ha mégsem Tusk és Thorning-Schmitt, akkor még adódhat néhány jelölt. Például Mark Rutte, holland miniszterelnök, aki a liberális pártcsaládhoz tartozik és így megfelel annak a kritériumnak, ami nem a néppárti és szocialista páros valamelyike számára tartja fenn a posztot. De ugrásra készen áll Valdis Dombrovskis korábbi lett miniszterelnök is, aki már a bizottsági elnöki jelöltségre is pályázott, és most is szívesen elvállalná a közép- és kelet-európai „kvótát”. Nála azonban problémát jelenthet sajtóhírek szerint egy korábbi interjúja, amelyben állítólag elejtette, hogy támogatná a független Katalóniát. Bár lett részről ezt cáfolják, a spanyol kormányfőnél ezzel könnyen kiírhatja magát a versenyből.

Ami a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt illeti, itt Mogherini mellett alternatív szocialistaként szóba jöhet a holland külügyminiszter, Frans Timmermans is. Ha mégsem szocialista lenne a befutó, akkor pedig a bolgár Kristalina Georgieva is táplálhatna még reményeket, bár nála hátrány a nemzetisége, mellette szól viszont, hogy nő és általában jó véleménnyel vannak róla. Lengyelország is fenntartja még, de legalábbis nem vonta vissza Radek Sikorski külügyminiszter jelölését, aki ellen viszont korábban éppen az az érv szólt, hogy túlságosan héja az oroszokkal szemben. Lehet, hogy a maláj gép lelövése után az inga kileng a másik oldalra?

A Rubik-kocka egymáshoz passzoló arcainak kirakásához még arra is szükség lesz, hogy Jean-Claude Juncker elárulja, mely országok jelöltjeinek szán kulcspozíciókat a biztosi testületében. A nevezés határideje július vége, és Juncker valószínűleg augusztus 30-án, vagy közvetlenül előtte ismerteti „kezdőcsapatának” névsorát a pozíciókkal.