Övön alul ütött a szerb politikus

„Ugye, nem úgy van kizárólag, ahogy Borko Ilić úr, a DSS alelnöke álszent módon megállapította ezekben a napokban a magyarok részéről a szerbek kárára elkövetett cselekményeket emlegetve, hogy a magyarok szomszédaiknak ártva „nehezen maradtak meg“?

Ugyanis, minden álszenteskedés nélkül: valóban nehéz volt megmaradni.

Nehéz volt megmaradni a távoli múltban, de a Trianon utáni újabbkori történelemben is. És valóban igazi csoda, hogy a magyarok megmaradtak „a déli-északi vidékeken“ (kinek hogy). Igaz, ez a megmaradás magában foglalja a lakosság 95 év alatti megfeleződését (fél millióról egynegyed millióra csökkentünk), ebből 100 ezerrel az utóbbi két évtizedben lettünk kevesebben (hány magyar fiatalembert mozgósítottak és hány veszítette életét a délszláv háborúban?). Mindez nem a puszta statisztikára való emlékeztetés, ez egy felhívás az emberi sorsokról való gondolkodásra. És ha egy vajdasági magyar párt elnöke (Pásztor István) beszél erről a további megmaradást jelentő megoldások átgondolásának céljaval, akkor politikusként a dolgát végzi! Egyébként vajon mi lenne a feladata? Ugyanakkor, ha egy szerbiai szerb párt alelnöke (Borko Ilić) ebben alkalmat lát a negatív reakcióra olyan történelmi eseményekre hivatkozva, amelyekkel a magyarok kollektiv bűnösségéről küld üzenetet, akkor az egy övön aluli politka. Különösen a mai Szerbiában, ahol – a legnagyobb hatalmi pártra leadott szavazatok szerint – a nép nemet mondott a kilencvenes évek politikájának.” – olvasható Friedrich Anna újabb írásában, amelynek teljes szövegét ide kattintva elolvashatják.