Mennyire voltak aktívak a magyar EP-képviselők?

A kifutó parlamenti ciklusban a magyar EP-képviselők nem tartoztak a legaktívabb nemzeti delegációk közé – derül ki a VoteWatch hivatalos statisztikákon alapuló összeállításából. Az EP jobbikos tagjai és Bokros Lajos tízből csak hat név szerinti szavazáson vettek részt, amivel a hiányzási statisztikák élmezőnyébe kerültek.

A 2009-2014-es ciklusban mandátumot szerzett magyar EP-képviselők aktivitásának mérésére alkalmas mutatók nagy részében átlagon aluli teljesítményt mutat a VoteWatch nevű, parlamenti folyamatok mérésére és elemzésére szakosodott szervezet összeállítása.

A statisztikák alapján megállapítható, hogy a magyarok együttesen az átlag alatti gyakorisággal készítettek parlamenti jelentéseket, terjesztettek elő módosítóindítványokat különféle jogalkotási jelentésekhez, vagy vettek részt a név szerinti szavazásokon. (Mivel az esetek többségében kézfeltevéssel szavaznak a képviselők, a név szerinti szavazás az egyetlen voksolási forma, aminek nyoma van a parlamenti nyilvántartásban, és azokból a plenáris üléseken való részvétel gyakoriságára is következtetni lehet).

A VoteWatch kimutatásában ugyanakkor a plenáris szavazásokon való részvétel kivételével nem derül ki, hogy a magyar színekben az EP padsoraiban ülő magyar pártok közül melyik, hogyan teljesített.

Az egyetlen kivétel a név szerinti szavazás, amelyeken a 22 magyar EP-képviselő átlaga 81 százalék. Azaz tízből nyolc szavazáson nyomkodták a gombot a magyar képviselők, ergo ennyiszer voltak jelen a szavazásnál. Ez a tagállami sorrendben csak a 22-ik helyhez volt elegendő. Az osztrák, a szlovák és a luxemburgi EP-tagok részvételi aránya például eléri a 90 százalékot.

A pártokra lebontott statisztikából viszont kiderül, hogy míg az MSZP és a Fidesz-KDNP képviselői hozták a részvételi átlagot, addig a Jobbik és az Európai Konzervatívok és Reformerek között ülő Bokros Lajos húzta le a magyar átlagot. A jobbikos képviselők a név szerinti plenáris szavzások 62,5 százalékán, Bokros Lajos pedig 62,1 százalékán vett részt és szavazott. Ők tehát durván tíz alkalomból csak hatszor voltak jelen. A négy szocialista ezzel szemben 86,8, a kormánypárti képviselők pedig 84,4 százalékos részvételi arányt produkáltak.

A VoteWatch az elkészített jogalkotási jelentések és egyéb kezdeményezések (vélemények, határozati javaslatok) száma alapján is mérlegre helyezte a külünböző tagállamokat, illetve az azokat képviselő politikusokat. A 22 magyar képviselőre az ötéves ciklus alatt fejenként 2,5 parlamenti jelentés elkészítése jutott, ami a 13-ik legnagyobb szám. Ez a statisztika azonban némileg félrevezető, hiszen a portugálok 7-es átlaga, ami a legmagasabb, úgy jött ki, hogy egyetlen képviselő (a kereskedelmi szakbizottságot vezető Vital Moreira) egymaga a jelentések felét jegyezte.

Az együttdöntési eljárásban készült (főleg belső piaci, fogyasztóvédelmi) jogszabályok esetében a magyar EP-tagokra 0,5-ös átlag jött ki, ami a 16-ik a tagállamok között. A jogilag nem kötelező erejű parlamenti véleményekből egy képviselőre közel 3 ilyen munka jutott, ennél csak 9 tagállam képviselői jegyeztek több véleményt.

A különböző jelentésekhez benyújtott módosítóindítványokból 62 viselte magyar képviselő kéznyomát, ami a 22-ik legmagasabb szám. (A finnek voltak a legaktívabbak 140 módosítóval). A Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett parlamenti kérdések számát illetően sem villogtak honfitársaink (a VoteWatch 25 kérdést számolt össze, ami a 24-ik helyhez volt elég). A portugálok, a görögök és az írek szóban vagy írásban 250 kérdéssel bombázták a másik két intézmény illetékeseit.

A politikai tartalmú (miként a VoteWatch rámutat, gyakran emberi jogi, jogállamisági és demokratikus bírálatokat megfogalmazó) határozati javaslatok közül mindössze 8-nak volt az öt év során magyar szerzője, ez a legalacsonyabb szám a 28 tagállam közül. Az észtek a “listavezetők” 110 határozati javaslat elkészítésével (ezek egy része az oroszországi emberi jogi helyzetről szólt).

Nem szól ugyanakkor a Votewatch összeállítása a plenáris ülések előtti egyperces felszólalások gyakoriságáról, amiben ugyanakkor a magyar képviselők pártállásuktól függetlenül szokatlanul nagy aktivitást mutattak. Ezek jelentős része belpolitikai kérdésekkel, a magyar kisebbségek helyzetével, vagy az EU és Magyarország közötti viszonnyal foglalkozott.