Az INA sorsa továbbra is bizonytalan

A hét elején újabb híresztelések kaptak szárnyra a horvát olajtársaság jövőbeni sorsát illetően. A délszláv, majd a magyar sajtó is beszámolt arról a lehetséges üzletről, amelynek keretein belül a MOL horvátországi részvénycsomagjai új, orosz tulajdonos birtokába kerülhetnek. Ráadásul a hírek szerint a külföldi befektetők cseréjét egy újabb pakett értékesítésével úgymond a horvát kabinet is megtámogatná, ezzel biztosítva teljes többséget az új főrészvényesnek. Néhány beszámoló már biztosra veszi a tavaszra várható üzletet, de azért akad a híreszteléseknek ellentmondó jel is bőséggel.

Az MTI-re, valamint horvát sajtóforrásokra hivatkozva Magyarországon is számos mértékadó lap, illetve internetes portál számolt be arról a lehetőségről, amely szerint tavasszal a MOL valóban értékesítené horvátországi részvénycsomagjait. Ráadásul a minden bizonnyal Oroszországból érkező új befektetőt a zágrábi kormányzat is jobb helyzetbe hozná, hiszen utóbbi egy – a hírek szerint – 18 százalékos Ina-pakett eladásával már biztos többséget kínálhatna a potenciális vásárló számára a horvát olajtársaságban.

A horvátok által történő újabb részvénycsomag-értékesítés – amellett, hogy időlegesen levegőhöz juttatná az egyébként súlyos gazdasági nehézségekkel birkózó délszláv kabinetet – kétségtelenül megkönnyítené a magyar olajtársaságot váltó új partner érkezését is. Hiszen azzal Zágráb is tisztában van, hogy egyetlen befektető sem állna sorba egy olyan nyugat-balkáni olajtársaságért, – főleg nem milliárdokkal a zsebében – amelyet aztán nem irányíthatna szabadon.

A hírek szerint a horvátok két – veszteségesen működő – olajfinomítójuk megmentését várnák cserébe, bár azzal maguk is számolnak, hogy a rijekai üzem fenntartása mellett Sisakon vélhetően komoly átalakítások mennének végbe. A legvalószínűbbnek nevezett forgatókönyv szerint legalábbis jó esély lenne arra, hogy a finomítás helyett tárolásra használnák az ott lévő ipari területet.

A MOL birtokában lévő Ina-részvények kivásárlásának lehetőségéről egyébként pozitívan nyilatkozott maga Arkagyij Dvorkovics is, aki az orosz kormányfő helyetteseként nem rejtette véka alá; a moszkvai kabinet szívesen bátorítja a keleti energetikai társaságokat, hogy a térségben eszközöljenek új befektetéseket. Dvorkovics egyúttal ígéretesnek, valamint vonzó lehetőségnek festette le az Ina esetleges felvásárlását, ugyanakkor azt is hozzátette; egyelőre semmilyen konkrét lépésről nem tud beszámolni az ügyben.

Ellentmondó hírek is érkeztek

A horvát Večernji list számolt be arról, hogy a magyar fél gyorsabban, gyakrabban és sokkal inkább a munkára összpontosítva egyeztetne a horvát kabinettel, s bár hiába céljuk megtalálni a megegyezéshez vezető utat, úgy tudni a MOL vezetése mégsem várna a végtelenségig. Az egyetlen lehetséges vásárlóként megjelenő orosz befektetővel, s magával a részvényeladással kapcsolatban viszont kételyeket is megnevezett a horvát napilap.

Az általuk idézett Mladen Pejnović – aki kitűnő orosz kapcsolatokkal bír, s egyben a magyar olajtársasággal tárgyalásokat folytató delegáció tagja – ezúttal elutasította a komoly orosz érdeklődés tényét. A hosszú évekig éppen Oroszországban ténykedő gazdasági szakember ugyanis állítja; keleti kormányköröktől is tudomása van róla, hogy Vlagyimir Putyin nemrég napvilágot látott Ina iránti érdeklődése aligha lehet reális, mert az orosz elnököt most ennél fajsúlyosabb dolgok kötik le. A horvát állami vagyonkezelő első embere itt példaként említette az olimpiai játékok viszonylatában is felmerülő terrorizmusra vonatkozó veszélyeket, illetve az Ukrajnában zajló eseményeket.

A horvát napilap emellett kiemelte azt a fontos tényt is, hogy Magyarországon a közeljövőben parlamenti választásokat tartanak, amely kapcsán a délszláv elemzők szinte egyöntetűen jegyezték meg; Orbán Viktor aligha ugrana bele a voksolást megelőzően egy újabb orosz üzletbe, ha ezzel a választási sikerét akár a legcsekélyebb mértékben is kockáztathatja. Mindezzel együtt persze teljesen mégsem zárható ki egy kontraktus megkötése, mégpedig utóbbi késleltetett bejelentésével.

További kérdőjelek

A fentiekkel együtt más szemszögből megközelítve is igencsak kérdőjeles lenne egy az Ina-t érintő tulajdonoscsere, s főleg annak Zágráb által újabb részvénycsomagok átadásával történő támogatása. A korábban már vázolt újabb 18 százaléknyi pakett értékesítésével ugyanis a délszláv állam abszolút kisebbségbe szorulna a horvát olajtársaságon belül, s tennék mindezt úgy, hogy egy Horvátországban ritkán népszerű orosz partnernek adnák át a teljes irányítást. Arról nem is beszélve, hogy ez a verzió vélhetően teljes hitelvesztéssel fenyegetné azt a Milanović-kormányt, amely gazdasági minisztere révén még idén januárban is lépten-nyomon hangsúlyozta; soha nem fogja megengedni, hogy az Ina leányvállalattá süllyedjen.

Eközben Horvátországban egyes sajtónyilatkozatok már tompítják – a harmadik tárgyalási forduló napján – a MOL ellen megindított választottbírósági eljárás élét is. Mondván, hogy Zágráb ezzel a lépésével nem az egyeztetések sikertelenségét kívánta hangsúlyozni, hanem csupán az általa régóta bírált 2009-es szerződés jogi felülvizsgálatának lehetőségét kívánta nyitva tartani. Hiszen egyébként ez utóbbit Horvátország a kontraktus aláírásának évfordulóján, azaz január 30-án elvesztette volna.

Mátraházi Tibor