A bajorok is elkezdtek „keleteurópaizni”

Január elsejétől a román és bolgár munkavállalók előtt is megnyíltak Európa munkaerőpiacai, ami komoly aggodalommal tölti el Merkelék szövetségesét, a CSU-t. A bajorok „szegénybevándorlásról” vizionálnak, és szigorítani kívánják az újonnan érkezőkre vonatkozó szabályokat. Az uniós jogalkotás pedig útelágazódáshoz érkezett: jogosan kaphat-e olyasvalaki migránsként munkanélküli segélyt egy másik uniós országban, aki életében egy percet sem dolgozott? Erre keressük a választ!

„Aki csal, az repül”

Az európai helyzet egyre fokozódik: a Le Pen-Wilders tengely és az elhúzódó Cameron-Andor csatározások mellé harmadikként befutott a bajor CSU is, már ami a román és bolgár munkavállalók Európát elárasztó áradata körüli félelmeket illeti. Ismeretes, 2014. január 1-jétől az Európai Unió tagországainak munkaerőpiacai nyitva állnak a 2007-ben csatlakozott két ország előtt, tehát a román és bolgár munkavállalóknak korlátlan joguk van arra, hogy munkaengedély nélkül állást keressenek bármely uniós országban. Egyes becslések szerint Németország 180 ezer kelet-európai bevándorló érkezésére számíthat. Aminek nem mindenki örül.

Függetlenül attól, hogy a nagykoalíciós paktumban Merkelék ígéretet tettek arra, hogy a „befogadási és elfogadási kultúrát erősíteni kívánják”, a legkisebbik koalíciós partner, a bajor CSU mégis nekiment a nagyok elképzeléseinek. Horst Seehofer és csapata a CSU szokásos év eleji kreuthi találkozóján egyértelműen állást foglalt a „szegénybevándorlás” ellen, ugyanis a bajorok attól tartanak, hogy a szabályozások megszűnésével románok és bolgárok tömegei fogják célba venni a német szociális rendszert.

A CSU konkrét tervekkel is előállt az úgynevezett szegénybevándorlást visszaszorítására: minden egyes újonnan érkező munkavállaló csak három hónap munkaviszony után juthatna hozzá a szociális juttatásokhoz, akit pedig azon kapnak rajta, hogy kijátszotta a rendszert, azt kiutasítják az országból. „Aki csal, az repül”- áll a kreuthi Wilderbadban elfogadott papíron. Gerda Hasselfeldt a CSU Bundestag-frakciójának elnöke szerint „a szegénybevándorlás egyértelműen az európai nagyvonalúsággal való visszaélés”, érvelésük szerint ezért szükség lenne a koalíciós szerződéshez egy kiegészítő klauzulát hozzátenni, melyben szabályoznák a frissen érkező bevándorlókra vonatkozó részeket.

Fölösleges említeni, hogy a bajor keresztényszociálisok ötlete heves érzéseket váltott ki országszerte. A szociáldemokraták és a zöldek jobboldali populizmussal vádolták meg Seehofert, akik szerint a bajorok a közelgő Európai Parlamenti választások alkalmával jobbról igyekeznek szavazatokat halászni. Angela Merkel részéről még nem érkezett válasz, a kancellárasszony kivár, mi lesz az egész folyamatból, pártja viszont igen kettősen áll a témához. Volker Bouffier újraválasztott hesseni miniszterelnök, valamint Mike Mohring türingiai frakcióvezető védelmükbe vették bajor kollégájukat, Armin Laschet, az észak-rajna–vesztfáliai tartományi parlamenti kereszténydemokrata tagja szerint viszont a CSU hecckampánya a „szegénybevándorlókról” kifejezetten túlzó.

Tény, hogy a német gazdaság komoly emberhiánnyal küzd. A Német Ipari-és Kereskedelmi Szövetség szerint a német gazdaságnak az elkövetkezendő években másfél millió szakképzett külföldi munkaerőre lesz szüksége ahhoz, hogy biztosítani tudja növekedését, ezáltal a szociális ellátórendszerének biztonságát. Így előbb-utóbb a román-bolgár kérdés megkerülhetetlen lesz, ugyanis kétséges, hogy a 2004-es nagy „keleti csatlakozás” országaiban van-e még annyi munkaerő-tartalék, hogy biztosítsa a német ipar munkaerőéhségét. A németeknek tehát keletebbre kell majd menni, ha nem találnak közelebb munkaerőt. Sok választásuk márpedig nincs: ha nem tetszenek a románok és a bolgárok, akkor hamarosan már csak a Balkánon lehet keresgélni, vagy marad a jól bevált török-kártya.

Csak emlékeztetőül: a 2004-es csatlakozás előtt hasonló hecckampány folyt a lengyel, magyar és cseh embertömegek ellen, akik majd felülnek a német szociális hálóra és el(v)eszik a németek nehezen megtakarított euróit. Nem így lett.

Ki kaphat segélyt?

Egy ilyen buliból természetesen az Európai Bizottság sem maradhatott ki, tovább korbácsolva ezzel az amúgy is heves indulatokat. Most elsősorban nem Andor László békítő hangú nyilatkozataira kell gondolni, hanem arra az Európai Unió Bíróság előtt álló eljárásra, amely akár egy igen veszélyes precedenst is teremthetne a jövő szempontjából.

A bírósági eljárás résztvevője egy 24 éves román nő, aki kisfiával 2010 óta él Lipcsében, testvérénél. A fiatal nő évek óta részesül gyerektámogatásban (Kindergeld), valamint egy ún. tartásdíjelőlegre is jogosult, viszont miután nincs munkaviszonya, a lipcsei munkaügyi központ elutasította a Hartz IV-re vonatkozó igényét. Németországban a rászorulók a Hartz IV-nek keresztelt munkanélküli, szociális segélyt vehetik igénybe, melynek összege akár havi 390 euró is lehet. A hatályos német törvények szerint csak az veheti igénybe ezeket a támogatásokat, akik legkevesebb egy év munkaviszonnyal rendelkeznek, függetlenül a személy állampolgárságától. Ily módon más uniós országból érkezők is jogosultak lehetnek a támogatásra, feltéve, ha legkevesebb egy éves munkaviszonyuk volt korábban. A jogosultságok viszont nem vonatkoznak azokra, akik életükben egy percet sem dolgoztak. Ezt vonta kétségbe az Európai Bizottság.

Bajor földön természetesen óriási ellenállást váltott ki Brüsszel állásfoglalása. Markus Ferber, a CSU-csoport EP-elnöke szerint „a Bizottságnak nem szabadna az európai egységre hivatkozva túlterhelni a tagállamokat”. A brüsszeli képviselő érvelése szerint a szociális ellátórendszerek mindig is nemzeti hatáskörbe tartoztak és fognak tartozni. A Bizottságnak tehát nincs semmiféle keresnivalója Berlin háza táján- véli a bajor képviselő.

Fontos kiemelni, hogy egyrészről a Bíróság még nem döntött a román nő ügyében, így konspirációkra kár is adni, másrészről a kiszivárgott információk szerint a Bizottság csak egy ajánlásban szólt hozzá érdemben az ügyhöz, aminek pedig jogilag nézve nincsen kötelező ereje. Annyi bizonyos, hogy amennyiben a luxemburgi testület a román nő mellett döntene, az igen veszélyes precedenst teremthetne, hiszen ebben az esetben az EU lényegében jóváhagyná a szociális rendszerbe való migrációt, amitől a bajorok annyira tartanak.