Pang a román ingatlanpiac

Bár a kormány még az Első otthon elnevezésű, kedvezményes hiteleket biztosító programjában is külön összegeket utalt ki az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakásokra, erdélyi és partiumi viszonylatban alig akad érdeklődő bérlő, aki élni szeretne vásárlási jogával- tudósít a Krónika.ro.

Ennek egyik fő oka egyébként, hogy országos szinten egységes árat határozott meg a kormány, annyiba kerül tehát egy lakrész Bukarestben vagy Székelyudvarhelyen. Olyan települések is akadnak, ahol az önkormányzat egyelőre nem is kínálta eladásra az ANL-lakásokat.

Sepsiszentgyörgyön például eddig egyetlen, az Országos Lakásügynökség által épített lakásra sem került vevő. Tischler Ferenc alpolgármester kérdésünkre elmondta, szerinte ennek az az oka, hogy a vonatkozó jogszabályban egységes árat szabtak meg az ingatlanoknak, holott például egy sepsiszentgyörgyi lakónegyedi tömbházlakásnak nem annyi az értéke, mint egy hasonlónak Bukarest vagy Kolozsvár belvárosában, hiszen a Székelyföldön nagyon sok a négyzetméterenkénti 409 euró, hasonlóképpen megerőltető a lakóknak a kedvezményes, öt év lejárta után kirótt havi mintegy 500 lejes bérleti díj. Az önkormányzat már több alkalommal jelezte a fejlesztési minisztériumnak, hogy differenciált bért kellene bevezetni, az árakat és a béreket annak függvényében meghatározni, hogy hol van a lakás és azon településen mekkora a piaci ár, erre azonban azóta sem került sor.

Szintén egyetlen lakást sem sikerült mostanáig értékesíteni Szatmárnémetiben sem, és az okok is hasonlóak. Mihalea Faur, a polgármester tanácsosa kérdésünkre elmondta: 326 euró/négyzetméteres áron kínálják a lakásokat, így egy egyszobásakért 16 ezer, míg a kétszobásakért 24 ezer eurót kérnek, vevő azonban nincs. „Pénzem sincs elég a vásárláshoz, de ha lenne, sem ezt venném meg, amit az ANL-blokkban bérlek – nyilatkozta érdeklődésünkre az egyik lakó. – Nem mondhatóak olcsónak a szatmárnémeti ingatlanárakhoz képest, ráadásul ezeket messze nem tartották olyan gonddal karba, mint azokat a lakásokat, amelyeket a tulajdonosuk használt.”

Minél nagyobb a város, úgy tűnik, annál inkább megéri megvásárolni ezeket a lakrészeket. Nagyváradon ugyanis valamivel nagyobb érdeklődést tapasztaltunk, de év végéig nem biztos, hogy fél tucatnál több lakásügynökségi apartman talál gazdára. „Az ANL lakások ára nem is alacsony, nem is túl magas. Mindenki saját maga eldöntheti, hogy megéri-e számára megvenni azt, vagy inkább a szabad piacról vásárol” – szögezte le lapunknak Monica Brad, a nagyváradi önkormányzat illetékese, aki az idén négy szerződést kötött meg, s épp az utóbbi napokban írtak alá további két előszerződést. „Érdeklődés van az ANL-lakások megvásárlására, csak pénz legyen rá. A többség bankhitellel tudja csak kifizetni az árát” – magyarázta.

Eközben sem Székelyudvarhelyen, sem pedig Kolozsváron nem eladók egyelőre az ANL-lakások. Mint a székelyföldi városban megtudtuk, a helyi önkormányzathoz ugyan már hét vásárlási igénylés is érkezett, a közgyűlésnek nem áll szándékában értékesíteni a lakásügynökség által felépített tömbházakat. Ennek fő oka, hogy az a terület, amelyre felépítették az ifjúsági lakásokat, a város és a közművek tulajdonát képezi, ahhoz pedig, hogy értékesíteni lehessen a lakásokat, telekkönyveztetni kell a területet, valamint a lakásokat is fel kell értékeltetni – tudtuk meg Bakó Katalintól, a polgármesteri hivatal közszolgálati felügyelőségének munkatársától. „Az ANL-lakások értékesítési módszere a helyi önkormányzatokra van bízva, minderre a lakások eladási értékének öt százalékát költheti a hivatal, a többi pénz a román államkasszába megy. A folyamat elindításához először egy határozatot kell hoznia az önkormányzatnak” – fejtette ki Bakó Katalin. Arra a kérdésünkre, hogy ez miért nem történt még meg, leszögezte: „az önkormányzatnak nem áll szándékában értékesíteni ezeket a lakásokat”.

Hasonló a helyzet Kolozsváron is. Mint Kinizsi Zoltán, a városháza szakreferense érdeklődésünkre elmondta, a kincses város önkormányzatának nem áll szándékában eladni az ANL-s lakásokat a jelenlegi bérlőknek. Elmondása szerint közjogi szempontból is aggályos lenne az ingatlanok eladása, ugyanis a korábbi telektulajdonosok jelen pillanatban is visszaigénylik azokat a területeket, ahol a z ANL-s tömbházak felépültek. „Ha akarnánk, se tudnánk eladni a lakásokat” – szögezte le Kinizsi.

A Krónika arra is kíváncsi volt, hogy országos viszonylatban hogyan áll az ANL-lakások értékesítése, ám az Országos Lakásügynökség sajtóosztályán mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy eddig több mint kétezer lakrészt sikerült értékesíteniük, városokra lebontva azonban nem készítettek kimutatást, így nem tudni, hogy hol kötötték a legtöbb illetve a legkevesebb szerződést. Korábbi közlésekből annyit még lehet tudni, hogy az Első otthon kedvezményeshitel-program keretében mostanáig valamivel több mint háromszáz ANL-lakás talált gazdára. Az elmúlt másfél évtizedben 34 ezer kimondottan fiataloknak szánt lakást építettet a kormány. Mint ismeretes, az ANL-lakások bérlését 18 és 35 év közötti fiatalok igényelhetik a helyi önkormányzatoktól, egy éves albérleti idő után pedig az országos négyzetméterenkénti egységáron lehetőségük nyílik megvásárolni a lakrészt.