Kormány kerestetik

Több mint ötven nappal a választások után Németországnak még mindig nincs új kormánya. Az SPD-nek egyre nagyobb a kívánságlistája, Angela Merkelék testvérpártja, a CSU pedig hajthatatlan a külföldiekre kivetett autópályadíjjal kapcsolatban. A kereszténydemokraták egyre tehetetlenebbek, míg a szocdemek a posztkommunisták felé kacsingatnak.

Aki figyelmesen követte az utóbbi hetek német belpolitikai fejleményeit, azok könnyen juthatnak arra a megállapításra, hogy Németországban lassan a farok kezdi el csóválni a kutyát. Egyes kommentárok már egyenesen „politikai kabaréról” írnak, legalábbis ami a nagykoalíciós tárgyalásokat illeti. Merkel hiába tarolt a választásokon, a szocdemek és a bajor CSU lassan olyan kívánságkosarat állít össze, amibe még a német gazdaság is belerokkanhat. Már egy hónapja tárgyal egymással az Uniópárt és az SPD, az álláspontok pedig nemhogy közeledtek volna, de folyamatosan távolodnak egymástól.

A CDU hiába vert rá több mint 17 százalékot az SPD-re, a szocdemek mindez idáig egyetlen egy kampánybéli pontjukat sem vonták vissza, kompromisszumok ide, vagy oda. Sőt, a minimálbér, az energiafordulat olcsóbbá tétele, nyugdíjemelés stb. mellé újabb tételek kerültek fel az SPD-kívánságlistára: a melegházasság egyenjogúsítása, több pénz az oktatásra, jobb egészségügyi rendszer, kettős állampolgárság bevezetése, és még sorolhatnánk. Hiába vetik be a két néppárt teljes vezérkarát, számtalan munkacsoportot és közvetítőt a tárgyalássorozaton, ha hétről-hétre újabb témák kerülnek fel, amik nehezítik az egyezségre jutást.

Igazából egyetlen egy terület van, ahol már körvonalazódik a megállapodás, ez pedig a külpolitika. Ha létrejön a nagykoalíció, az nagy valószínűséggel az Angela Merkel által már jól kitaposott út mentén alakítaná a külügyet: változatlan Európa-politika, az adósságok közösségiesítésének elutasítása, valamint – az akut problémákra reagálva – egy „No-Spy”-megállapodás az USA-val. Sietősen tegyük azonban hozzá, hogy külpolitikai téren komoly zördülések régóta nincsenek a CDU és az SPD között, így ez az egyezség nem számít igazi áttörésnek.

Merkelt nemcsak balról, de jobbról is próbálják gáncsolni. Politikai szövetségese hiába tett ígéretet arra a választások előtt, hogy letesz a külföldiekre kivetett autópályadíj bevezetésének ötletétől, Horst Seehofer és a CSU ismételten napirendre tűzte a kérdést. A CDU csúcspolitikusai és a kereszténydemokrata tartományi szervezetek tiltakozása ellenére a bajorok hajthatatlanok, így egyelőre ők is kerékkötői a nagykoalíciós megállapodásnak. Legutóbb a CSU-s vezetők már azt is felvetették, hogy az autópályadíjról írjanak ki népszavazást, amit Merkelék természetesen nem támogatnának. Támogatnák viszont a szocdemek, akik remek lehetőséget látnak arra, hogy összeugrassza egymással a nagy és a kistestvért.

A nagykoalíciós tárgyalások tehát feszültséggel teltek, és ha az utóbbi napok SPD-Baloldal közeledést nézzük, akkor ez még csak nem is a jéghegy csúcsa. A csütörtöki drezdai SPD-pártkongresszuson Sigmar Gabriel pártelnök kifejtette, hogy a szociáldemokraták az utóbbi években teljesen bezárkóztak, elszigetelésükből való kitöréséhez pedig a Baloldal ideális partner lenne, viszont ehhez a posztkommunista pártnak is át változtatnia kellene egyes dolgokról alkotott felfogásán. Önbizalomban mindenesetre nem volt hiány a csütörtöki kongresszuson, a pártelnök szavait idézve ugyanis az „előbb az ország, aztán a párt” jelszót törölni kéne az SPD felfogásából, hiszen „ennek pont az ellenkezője igaz: ami árt az SPD-nek, az ugyanúgy nem jó az országnak sem”.