Történelmi momentum a szerb-magyar kapcsolatokban

Történelmi pillanatnak lehettünk tanúi az elmúlt héten a szerb-magyar kapcsolatok viszonylatában: Tomislav Nikolić szerb és Áder János magyar államfő együtt hajtottak fejet a II. világháború ártatlan áldozatai előtt.

Tomislav Nikolić szerb és Áder János magyar államfő múlt hét szerdán (június 26.) Csúrogon együtt hajtottak fejet a II. világháború szerb és magyar áldozatai előtt. A vajdasági községben ezen alkalommal adták át a a Szarapka Tibor szobrászművész keze munkáját dicsérő emlékművet, amely 70 évvel a történtek után végre méltóképpen tiszteleg az ártatlanul kivégzettek előtt: az emlékművet a szerb, míg a közeli múzeumot a magyar állam támogatásával hozták létre.

Lassú víz partot mos

A helyzet történelmisége több szempontból áll össze. Elsősorban azért, mert sokáig sem beszélni, sem megemlékezni nem lehetett a magyarok ellen elkövetett vérengzésről. 1990 után került egy kis fakereszt került a holttesteket befogadó dögtemető fölé, ami hol eltűnt, hol megrongálódott. Majd 1994-től csendben, rögtönzött keretek között, de egyre többen és többen tartottak megemlékezéseket.

A szervezők hosszú és küzdelmes munkája vezetett el oda, hogy az évek során egyre többen, majd nemcsak magyarok, hanem helyi szerb közösségek képviselői is tiszteletüket tették az áldozatok előtt. Egyre többen emeltek szót a közös megbékélés szükségességéről.

Közeledés minden szinten

Másodsorban köztudott, hogy országos szinten a szerb politika sokáig ellenállt: a kollektív bűnösséget kimondó, II. világháborús határozatok magyar vonatkozásai hosszú időn keresztül képezték belföldi (szerb kormány és magyar kisebbség képviselői) és szomszédsági (Szerbia és Magyarország) politikai párbeszéd tárgyát. Legutóbb tavaly, a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos, a magyar kisebbséget érintő negatív vonatkozások izzították a vitákat.

A délvidéki magyarok képviseleti szervei, valamint a magyar diplomácia lassú, de kitartó munkájának eredménye, hogy majd két hete (június 21.) a szerb parlament egy olyan nyilatkozatot fogadott el, melyben elítélte az 1944-45 telén elkövetett vajdasági vérengzéseket, valamint a kollektív bűnösség szellemében hozott határozatokat.

Magyarország hasonló, gesztus értékű válaszát maga Áder János tolmácsolta a szerb parlamentben szerdán (június 26.): a magyar államfő ugyanis bocsánatot kért az ártatlan szerbek ellen 1942-ben elkövetett bűnökért. Ivica Dačić szerb kormányfővel folytatott megbeszélését követően pedig arról számolt be, hogy a következő soron kívüli kormányülésén a szerb kormány hatályon kívül helyezet a kollektív bűnösséget kimondó világháborús határozatokat.

Európai példa

Harmadsorban ne feledkezzünk el arról, hogy ezen történelmi pillanatra akkor került sor, amikor az úgynevezett szerb nacionalisták, Tomislav Nikolić államfő pártja került hatalomra. Noha Tadić is jó kapcsolatokat ápolt Magyarországgal, ezt a bizonyos küszöböt sosem lépte át. 2012. május-júniusban ugyanis kevesen gondolták, hogy a Haladó és a Szocialista Párt koalíciója legalább annyira nyugatbarát lesz, mint elődje volt. Ivica Dačić kormánya a külpolitika terén ugyanakkor minden előzetes várakozást felülmúlt, legyen szó Koszovóról, vagy a magyar kisebbség helyzetéről.

Így mutathat Szerbia európai példát akár Szlovákiának is, ami a mai napig nem oldotta fel a kollektív bűnösséggel való bélyeget saját kisebbségeiről, és nem hajlandó a kulturális autonómiát biztosítani nekik.

Ez az újszerű bel- és külpolitikai csapásirány valószínűleg nem önzetlen, na de mennyivel könnyebb úgy eredményeket elérni, hogy nemcsak alkudozunk, hanem alkuképes pozíciót teremtünk magunknak?