Az amerikai álom és a lélek kiüresedése

A hirtelen újra népszerűvé vált Gatsby-történet nyomán a Kitekintő arra vállalkozott, hogy elmagyarázza, miért is fontos ez a könyv. A téma kapcsán ellátogattunk a budapesti Amerikai Kuckóba és meghallgattunk egy jelenleg Magyarországon élő Fulbright-ösztöndíjas professzort is. Második rész.

Az elveszett generáció

Az elnevezést a két világháború közti amerikai írókra szokás alkalmazni, ez az az időszak, amikor Amerika „felnőtté vált”, bár tény, hogy közvetlen részvétele az első világháborúban csupán rövid ideig tartott és vesztesége is kevés volt az európai országokéhoz képest. Mégis, a háború végével az általános kiüresedés jellemezte az amerikai társadalmat. A visszatérő katonák örökre elvesztették ártatlanságukat és a vidék helyett szívesebben telepedtek le a nagyvárosokban. 

A háború utáni időszakban felvirágzott az üzleti élet és magasra jutott, akinek bejöttek a számításai. Egyre többen jelentkeztek a felsőoktatásba, 1920-ra a főiskolákon megduplázódott a tanulók száma. A változások főleg a középosztálynak kedveztek, az átlagfizetés soha nem volt magasabb és sokan már a korszak státuszszimbólumát, az autót is megengedhették maguknak. A rádió, telefon és írógép által csökkenni kezdtek a távolságok és a világ egyre elérhetőbbé vált az emberek szemében. A legtöbb ember heti egy alkalommal még a moziba is eljutott, a háztartásokban megjelentek az elektronikai cikkek. 

Az alkoholtilalom felvirágoztatta a klubéletet, ahol megjelent a jazz, a koktélok, és a tánc, mint a szabadság és modern gondolkodás szimbólumai. Az amerikai nők különösen szabadnak érezhették magukat. Sokuk vállalt szerepet a háborúban és ápolta a visszatérő katonákat, majd maradt a nagyvárosban és vette fel a modern életformát. 

A háború utáni gazdasági helyzet lehetővé tette, hogy az olyan írók, mint Hemingway vagy Fitzgerald utazhassanak és viszonylag kevés pénzből is fényűző életet tudjanak kialakítani külföldön.  

Az ok, ami miatt Gertrude Stein író és műgyűjtő elveszett generációként utal le a kor íróira az az értékvesztettség, amelybe Amerika a háború után sodródott. Virágzott ugyan a gazdaság és egyre több embernek adtak otthont a nagyvárosok, mégis, a modern életformával a hagyományos családi élet és értékek egyre inkább háttérbe szorultak. A valláson, patriotizmuson és családon alapuló életformától távol kerültek a nagyvárosi emberek, a modern gondolkodásmód szabadságot adott, de egyszer s mindenkor el is vette a biztonságot nyújtó hagyományos értékrendszert. 

Fitzgerald

F. Scott Fitzgerald a modernista irodalom egyik legismertebb alakja. Rövid élete során novellákat és regényeket is írt, ez utóbbiak közül a legismertebb A nagy Gatsby, mely hűen tükrözi a Jazz korszak értékvesztett világát és mutatja be az amerikai álom összeomlását. 

Fitzgerald felső-középosztálybeli családba született, a Princeton egyetem hallgatója volt egészen 1917-ig, amikor otthagyta az iskolát, hogy bevonulhasson a seregbe. Nem jutott el a frontvonalakig. Attól félve, hogy nem tudja beteljesíteni irodalmi álmait bevonulása előtt hetekkel gyorsan megírta a „Romantikus Egoista” című művét, melyet bár nem fogadtak el a kiadók, bátorítani kezdték, hogy folytassa. A háborúba végül sosem hívták be, megismerkedett viszont Zelda Sayre-rel, aki később a felesége lett. Bár első könyve, az „Innen az Édenen” bestseller lett, így elvehette a dúsgazdag Zeldát, a pénzzel nem tudott gazdálkodni és elvesztette vagyona nagy részét. 

A pár Franciaországba költözött, majd 7 évvel később visszatértek Amerikába. Zeldát mentális betegsége miatt szanatóriumba küldték, Fitzgerald pedig egyre többször nyúlt a pohár után, mely végül 44 évesen bekövetkező halálához vezetett. Irodalmi munkásságára a korszak szellemiségén túl hatással volt felesége instabil mentális állapota és saját alkoholizmusa is. 

A kritikusok és irodalmárok a 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójaként tartják számon, művein keresztül betekintést enged a Jazz korszakba és megmutatja, a modernizmus hogyan vezet az amerikai álom széthullásához.

A nagy Gatsby

A mű az író legjelentősebb regénye, megírása sok időbe telt, Fitzgerald többször átfogalmazta, mire eljutott a végső változatig, végül 1925-ben jelent meg nyomtatásban. A regény csak az író halála után kezdett népszerűvé válni, a második világháború után még az amerikai középiskolai tananyagba is bekerült. Népszerűsége azóta is töretlen. 

A regény egy szerelmi háromszög, melyet az újgazdag elit környezet foglal keretbe. A szerelmi szál azonban csak a felszín, a regény néhány hónap alatt lejátszódó cselekményszálai ugyanis egy egész ország korszakrajzát hordozzák. Ezen keresztül beleláthatunk az 1920-as évek Amerikájának mindennapi életébe és abba, a gyorsan jött gazdasági növekedés milyen következményekhez vezetett.  

Fitzgerald szemüvegén keresztül különös világba pillanthat az olvasó, melyet a cinizmus, kapzsiság és az üres gyönyörök hajhászása mozgat. Az „amerikai álom” itt egészen másfajta jelentést nyer, az idealista gondolkodás helyét átveszi a materializmus. 

Ez a kiüresedett, értékvesztett világ valóban jellemző volt a kor Amerikájára, a világháborúból hazatérő fiatalok nehezen találták meg helyüket a társadalomban. Fitzgerald erre világít rá főhőse, Gatsby alakján át, aki csempészetből gazdagodott meg és pénze segítségével igyekszik meghódítani régi szerelmét, Daisyt. Küzdelme a boldogulásért egy számára új világban szükségképpen vezet a bukásához. Bár korrupt, értékszegény közegben él, a regény többi karakterével ellentétben Gatsby érzelmei őszinték és valódiak, saját önfeláldozása okozza végül halálát is. 

A regény rávilágít a régi és új arisztokrácia közti különbségekre és megmutatja, hogyan vezet a pénz hajhászása a lélek kiüresedéséhez.