Személyi számok egyesítik Boszniát

Gyász, düh, elkeseredettség: Bosznia-Hercegovina egy pár hónapos gyermek tragikus halálával mutatta meg, hogy az országot már lassan két évtizede megbénító nacionalista alapú politikai hidegháború hogyan hatol be az ártatlan emberek életébe. Mégis, lehet, hogy a lét és nem lét határán imbolygó Bosznia megtisztulásához vezető első lépéseknek vagyunk szemtanúi akkor, amikor a  civilek ezrei vonulnak utcára és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül kiáltják politikusaiknak: dolgozzatok!

Berina Hamidovic, született 2013. március 17-én, elhunyt 2013. június 13-án, élt kevesebb mint három hónapot. A rövid gyászjelentés mögött egy olyan történet áll, melynél világosabban semmi sem mutathatja meg Bosznia-Hercegovina mai valóságát. A csecsemő születésekor az orvosok nyelőcső-légcső sipolyt találtak (lényegében egy lyuk a nyelő- és a légcső között, melyen keresztül az étel a tüdőbe juthat), de a kis Berina életét egy műtét megmenthette volna. Az első operáció Szarajevóban sikertelen volt, így az orvosok Belgrádba küldték a Hamidovic családot. Innen vette kezdetét a gyermek kálváriája.

Bosznia-Hercegovina államalkotó népei, a szerbek, horvátok és bosnyákok örökös torzsalkodása az olyan egyszerű dolgokra is hatással van, mint az újszülöttek személyi száma. Történt ugyanis, hogy az alkotmánybíróság februárban letiltotta a születendő gyermekeknek szánt 13 jegyű számsorok kiállítását addig, amíg a központi parlament nem hoz végleges döntést arról, hogyan is kellene azoknak végződniük. A nézetkülönbségek alapja Boszniára oly jellemző módon etnikai-területi jellegű.

Az ország egyik felét, a Boszniai Szerb Köztársaságot (Republica Srpska, röviden RS) képviselők szerint az eddig személyi számok nem tisztelték az entitás Bosznián belüli önállóságát, ezért az utolsó számjegyeknek utalniuk kellene arra, hogy egy gyermek az RS, vagy a Bosnyák-Horvát Föderáció területén látta meg a napvilágot. Azonban a Föderációt képviselők szerint a szerb törekvések az egységes Bosznia szétverését és az RS függetlenedését segítik, így elutasítják, hogy a személyi számok területi hovatartozást fejezzenek ki.

Az elvi síkon zajló vita még nem is lett volna gond, csakhogy személyi azonosító nélkül a boszniai állampolgárok útlevelet sem kaphatnak, így a beteg Berina belgrádi út helyett Boszniában ragadt. A kislány apja, Emir, a klix.ba hírportálnak nyilatkozva elmondta, hogy hiába bizonygatták  a létező összes hatóságnak, hogy mennyire fontos lenne a kislány számára az azonnali műtét, Berina hosszas várakozás után sem léphette át Bosznia és Szerbia határát.

Végül a szülők illegálisan vitték magukkal a kislányt Belgrádba, ahol újabb problémával szembesültek: a bosnyák hatóságok nem voltak hajlandóak a 100 ezer dináros (300 ezer forint) támogatás átutalására, pedig a boszniai törvények kimondják, hogy ha egy műtét csak külföldön végezhető el, akkor a társadalombiztosítással rendelkező állampolgároknak jár ez az összeg. Csakhogy az ominózus személyi szám nélkül a Tb-szám sem állítható ki, az illetékes hivatalok pedig mosták kezeiket Berina esetében. A belgrádi kórház orvosai végül így is elvállalták a műtétet, de már késő volt: Berina Hamidovic egy fertőzést kapott el és gyenge, fiatal szervezete feladta a harcot.

Pár nappal később, június 16-én éjjel ezrek gyűltek össze gyertyákat gyújtva a szarajevói parlament épülete előtt, csöndesen gyászolva. A tömeg nagy része ekkor már tizedik napját töltötte a téren, ugyanis nem a Berina az egyetlen, akinek életét veszélybe sodorta a boszniai politikusok kompromisszumképtelensége. Már június 6-án több mint 3000 ember vonta blokád alá a törvényhozás épületét, miután a Facebookon híre kelt, hogy a három hónapos Belmina Ibrisevic, szintén a személyi szám hiánya miatt, nem kaphatott útlevelet, ami pedig szükséges ahhoz, hogy csontvelő-átültetésen essen át Németországban.

A tüntetők élőlánccal akadályozták meg, hogy az éppen ülésező parlamenti képviselők, az épületben dolgozók, és az üzleti tárgyalásra érkező 350 külföldi befektetőjelölt elhagyják az épületet. A bennrekedt mintegy 1500 fő végül 12 órányi várakozás után szabadult ki főleg Valentin Inzko nemzetközi főmegbízott közbenjárása miatt, aki megígérte, hogy nyomást helyez a törvényhozókra a gyors megoldás érdekében. A kormány látva a Boszniában szokatlan erejű civil tiltakozást ijedtében gyorsan hozott egy rendeletet, mely szerint az érintett újszülöttek hat hónapig érvényes ideiglenes személyi számot kapnak. A tömeg azonban nem elégedett meg az átmeneti megoldással és a június végéig adtak haladékot a törvényhozóknak a kérdés végleges rendezésre. Követeléseiket nyomatékosítva pedig a múlt héten tüntetések sorozatára került sor az ország több városában.

Nem véletlen, hogy rengeteg helyi igazi történelmi fordulatként éli meg az elmúlt heteket. Bosznia-Hercegovina történetében még soha nem fordult elő, hogy politikai pártoktól teljesen függetlenül egy alulról jövő kezdeményezés ilyen szervezett formát öltsön. Az állandóan nacionalista demagógiát használó vezető politikusok a működésképtelen és korrupt állam élén sikeresen őrizték a saját maguk által alkotott elit vezető szerepét. A szerb-horvát-bosnyák nemzeti jelszavak hirdetése és egymás kölcsönös hibáztatása az emberek mindennapjait is áthatja, sokak szerint a távolság a három nép között ma már nagyobb, mint a véres délszláv háborút lezáró daytoni béke aláírása után.

Ezalatt az ellentétek fenntartásában érdekelt politikusok a szerb, horvát, vagy bosnyák nemzeti érdekek védelmére hivatkozva konstans politikai válságot kreáltak, Bosznia-Hercegovinát tartósan parkolópályára tették, míg saját maguk kényelmesen megszállták a jól fizető állami cégek és a közigazgatás kulcspozícióit. A nagy boszniai nihilben egy csecsemő halála és egy másik gyermek válságos állapota kellettek ahhoz, hogy a lakosság végre a józan ész jegyében magától kiálljon az esztelenség ellen.

Ennél is lényegesebb, hogy az események az utóbbi évtizedekben valószínűtlennek tűnő egységet hoztak létre a tájékozottabb szerbek, horvátok és bosnyákok között. A legnagyobb közösségi oldalon is rohamosan nőtt azok száma, akik saját magukról készített fotókat posztoltak, ahogy JMBG (jedinstveni maticni broj gradanina, avagy a személyi szám rövidítése) feliratú posztereket tartva támogatják a mozgalmat. Ilyen képek érkeztek több, sztárnak számító boszniai és szerbiai énekestől, színésztől és zenésztől is, etnikai hovatartozástól teljesen függetlenül.

A terebélyesedő tömegben rengeteg babakocsis kismama tűnt fel, akik sorfalat álltak a rendőrség és a tüntetők között (sokan bébi forradalomnak is nevezik a boszniai eseményeket), és Bosznia szinte minden fontosabb településéről érkeztek tüntetők, még az RS fővárosából, Banja Lukából is. Az események mindvégig békés mederben zajlottak és zajlanak, még akkor is, ha a miniszterelnök és a szerb képviselők, valószínűleg a jól megszokott nemzetieskedő reflexektől vezérelve, egy vérszomjas mindenre elszánt tömeg képét igyekeznek lefesteni, amelyet a bosnyák pártok mozgatnak.

A legdurvább „szerbellenes” incidens akkor történt, amikor néhány honatya egy földszinti ablakon keresztül próbálta elhagyni az épületet, de a tiltakozók közül páran cipővel dobálták meg őket „menjetek vissza dolgozni” felkiáltással. Ahelyett, hogy a politikusokat érte volna súlyos fizikai erőszak, éppen hogy két tüntető szenvedett sérülést, mikor a horvát származású miniszterelnök, Vjekoslav Bevanda testőrei fellökték őket, mivel a kormányfő át akarta vágni magát a tömegen. Bevanda tapasztalva a szerinte óriási veszélyt, fel is függesztette a kormányülést.

A szerb képviselők a blokád elmúltával elhagyták Szarajevót és közölték: a város nem biztonságos a szerbek számára, mivel a bosnyák tömeg meg akarja őket lincselni. Ennek ellentmond, hogy a tüntetések megkoronázásaként június 18-án egy agresszívnak éppen nem nevezhető, inkább egy családi piknikre hasonlító koncertsorozat szerveződött a törvényhozás előtti téren 10 ezer fő, valamint több népszerű helyi zenekar és énekes részvételével.

Míg a politikai elit a teljes zavar jeleit mutatta, több nemzetközi civil szervezet már egy szarajevói Tahir/Taksim teret vizionált és az arab tavasz, illetve a törökországi elitellenes tüntetések balkáni folytatásáról álmodott. Az összehasonlítás azonban több ponton is sántít: a boszniai tiltakozások (bár több településre is átterjedtek) hevessége nem hasonlítható erőszakos forradalomhoz vagy zavargásokhoz. Ráadásul hiába az országban szinte példanélküli összefogás, a tüntetők döntő többségét a szarajevói bosnyákok teszik ki, és a szerb, illetve horvát lakosság nagy része továbbra is semleges maradt.

A bébi forradalommal egy időben Banja Lukában 1500 diák tüntetett a helyi vezetés, illetve a szerb országrészben tapasztalható visszaélések és korrupció ellen. A diákok azonban leszögezték, nem támogatják a szarajevói társaikat, és nem vállalnak közösséget a személyi számokért harcolókkal. A hagyományos „mindenki ellenünk van” propaganda úgy tűnik még mindig túl erős, és a nacionalista politikusok nélküli, alulról jövő összboszniai összefogás gyenge lábakon áll. Az azonban biztos, hogy Boszniában végre valami egészen új dolog kezdődött el, és ennek első nyertese nem más, mint a kis Belmina Ibrisevic, aki a szarajevói tüntetőknek hála eljutott Stuttgartba és esélyt kapott az életre.