Nem tudta megkontrázni Tavares jelentését a Néppárt

Fő vonalaiban az eredeti kritikus szöveg mentén, a szerződés 7-ik cikke szerinti esetleges eljárásra való hivatkozást ugyanakkor valamelyest puhább formában fogadta el szerdán az Európai Parlament állampolgári jogi szakbizottsága a Magyarországról szóló határozat tervezetét. A júliusban az EP plenárisa elé kerülő jelentés a három EU-intézmény képviselőire bízná a parlamenti ajánlások magyar kormány által történő végrehajtásának figyelemmel követését és kormányfelkérés függvényében jövőre választási megfigyelőket is küldene Magyarországra.

Az előzetesen vártnál talán valamivel nagyobb többséggel, 31 igen, 19 nem szavazat és nyolc tartózkodás mellett fogadta el szerdán az Európai Parlament állampolgári jogi szakbizottsága a magyarországi helyzetről a portugál zöldpárti Rui Tavares által készített jelentést.

Bár az elfogadott szöveg alapvetően az Orbán-kormánnyal szemben erősen kritikus baloldali és liberális többség nézeteit tükrözi, a határozat elvileg a július elejére tervezett plenáris ülésen még változhat. Igaz, ehhez még a jelentés szövegével egyet nem értő magyar néppárti képviselők sem fűznek túlzottan vérmes reményeket.

A mindkét fő politikai oldalon példátlanul intenzív politikai lobbizás után elfogadott jelentés végleges szövegére ugyan még valószínűleg több napig várni kell, a szavazás menete és az első reakciók is arról árulkodnak, hogy a 60 főt számláló LIBE szakbizottságban 30 képviselőt a sorai közt tudó négy baloldali és liberális pártcsoport a jobbközép Európai Néppárttal szemben keresztülvitte az akaratát, amikor a grémium a magyarországi alapvető jogok érvényesüléséről meglehetősen kritikus véleményt megfogalmazó határozattervezetet fogadott el.

„Az eredmény várható volt, ahogy arra a több mint egy éve tartó folyamatból már következtetni lehetett” – jelentette ki a szavazást követően Gál Kinga, a LIBE szakbizottság magyar néppárti alelnöke, aki elismerte, hogy az általa és párttársai által benyújtott nagyszámú módosító javaslat túlnyomó többségét leszavazták.

Bár a szöveg végső változata még nem ismert, megszavazott formájában az alkotmányos rendelkezések rövid időközök alatt történő ismételt módosításának általános trendjéről tesz említést, ami „a szerződés második, alapértékekről szóló cikke komoly megsértésének az egyértelmű kockázatát eredményezheti”, miképpen a kompromisszumos, tehát elvileg a pártok között előre leegyeztetett és megszavazott módosító indítványban szerepel.

A jelentés arra kéri a parlamenti elnökök konferenciáját, hogy vizsgálja meg a szerződés által kilátásba helyezett mechanizmusok, köztük az alapszerződés 7-ik cikke első bekezdésének a segítségül hívását, ha a magyar hatóságok válaszai (a határozatban megfogalmazott ajánlásokra) nem tűnnek összeegyeztethetőnek a szerződés alapértékekről szóló második cikkével.

Ez némileg puhább, de legalábbis kevésbé fenyegető megfogalmazás, mint Tavares eredeti jelentéstervezetének vonatkozórésze, ami kategorikusabb volt a 7-ik cikk első bekezdésének működésbe hozása kapcsán (természetesen ott is feltételesen), és nem tett említést más szerződésbeli lehetőségekről. De, ahogy az eredeti jelentésben, a megszavazott változatban sincs szó szankciókról Magyarországgal szemben, ami egyébként is csak a 7-ik cikk második és nem az első bekezdésének lehetne a folyománya egy későbbi jövőben.

Gál Kinga úgy vélte, hogy a szövegnek a 7-ik cikkre vonatkozó hivatkozása „kevésbé vehemens”, ez azonban szerinte nem változtat azon a tényen, hogy az Európai Parlament törvényszéki jogokat vindikál magának. Rui Tavares ugyanerről azt mondta magyar újságíróknak, hogy ő egy pillanatra sem sietette és nyomta a 7-ik cikk alkalmazását, azonban objektíven azt sem tehette meg, hogy egyáltalán nem vesz tudomást erről az eszközről.

Az elfogadott jelentésben benne maradt az a Bizottság és a Tanács felé megfogalmazott kérés is, hogy a két intézmény jelöljön ki egy-egy képviselőt, aki a parlamenti raportőrrel és az árnyék-jelentéstevőkkel együtt értékeli majd a magyar hatóságok által küldendő információkat a vonatkozó bekezdésben tett ajánlások végrehajtásáról. Ugyanez a grémium lenne felelős az esetleges jövőbeni alkotmánymódosítások figyelemmel kíséréséért is és a második cikkel való összeegyeztethetőségének szavatolásáért is.

A nyomonkövetésről szóló rész lényegében egy háromoldalú megfigyelőrendszert jelent. Értesülésünk szerint az európai liberálisok részéről volt egyfajta törekvés arra, hogy a magyar kormánynak négy hónapos határidőt szabjanak a kért változtatások végrehajtására, ám végül ezt mások nem támogatták.

Gál Kinga a BruxInfo kérdésére emlékeztetett rá, hogy a parlamenti határozat politikai nyilatkozat, és jogilag nem kötelezi a magyar kormányt, sem pedig az uniós intézményeket. Hozzátette, hogy a kormány részéről, ahogy eddig is, ezután is meglesz az együttműködési készség. „A (határozatot) saját súlyán kell kezelni” – mondta. Arra a kérdésünkre, hogy mi a garancia arra, hogy a jelentésében tett ajánlások nem csak a papíron maradnak, Tavares azt mondta, hogy „a garancia a tagállam, vagy ha ez nem elég, az ország polgárai”.

Új elemként került be egyéni módosító indítványra ugyanakkor annak az igénynek a megfogalmazása, hogy az illetékes európai intézmények, elsősorban az EBESZ és annak szakosított megfigyelő szerve az ODIHR egy korai értékelést készítsen a magyar választási rendszer változásairól, és a szervezet megfigyelőket is küldjön a jövő májusi magyar parlamenti választásokra. Megfigyelők szerint hasonlóra nem volt még példa uniós tagállamok esetében, és a megfigyelők egyébként is csak a kormány felkérésére érkezhetnének Magyarországra.

További figyelemreméltó elem, hogy ugyancsak közös kompromisszumos javaslat formájában a határozattervezet egy magas szintű „koppenhágai bizottság” vagy bölcsek csoportjának létrehozását (egyfajta jogállamisági mechanizmust) javasolja annak biztosítására, hogy valamennyi uniós tagállam tiszteletben tartsa az alapszerződés második cikkében rögzített közös alapértékeket. Ezzel párhuzamosan az uniós intézmények és a tagállamok közötti párbeszéd megerősített keretének létrehozását is javasolják e tárgyban.

Rui Tavares összességében úgy vélte, hogy a LIBE szakbizottság szerdai döntésével megerősítette, hogy a közös alapvető értékek nem csak papíron léteznek, hanem a mindennapi gyakorlatban is fontosak. Azt a véleményét is megerősítettnek látja,miszerint a magyarországi változások módszeresek és a rendszer egészét érintik, és mint ilyenek nincsenek összhangban a második cikkben foglalt értékekkel. A portugál képviselő úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak megfogalmazott ajánlásai nagyjában-egészében a szavazás után is állnak és érvényesek. Véleménye szerint egyes paragrafusok valamelyest puhultak, mások viszont erősebbek lettek. Hozzátette, hogymaga is magszavazott több fideszes módosító indítványt.

A jelentéstevő egyáltalán nem tekinti befejezettnek a munkáját, sőt úgy véli, hogy bizonyos szempontból a munka újrakezdődik most.

Gál Kinga, aki a legtöbb módosító indítványt terjesztette be ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a határozat már az európai parlamenti választási kampány része, amiben „mi vagyunk az egyik eszköz”. Hozzátette, hogy egy sor tárgyi tévedés a módosító indítványok dacára is benne maradt a szövegben.

A képviselő szerint az Európai Néppárt továbbra is a magyar kormány mögött áll. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a LIBE szakbizottság 23 néppárti tagja közül senki sem szavazta meg egészében a jelentést. Gál Kinga szerint négy néppárti képviselő tartózkodott, más források szerint ugyanakkor hat néppárti tag tartózkodásával nem csatlakozott a nemmel szavazó párttársaihoz. Ezt azonban nem lehet megerősíteni, ugyanis a képviselők nem név szerint szavaztak.

A másik konzervatív pártcsoport, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) három tagja közül ketten biztosan tartózkodtak, a harmadik szavazó tag pedig Bokros Lajos magyar képviselő lehetett. Az ECR megfigyelők szerint eleve vitatja az EP illetékességét egy tagállam ilyenfajta „egrecéloztatásában”.

A szocialista párti Göncz Kinga szerint „nagy többséggel és európai néppárti képviselők segítségével sikerült egyértelmű és erős határozatot elfogadnia a szakbizottságnak”. Újságíróknak nyilatkozva cáfolta Gál Kinga szavait, úgy vélve, hogy egyetlen tárgyi tévedésre utaló módosító indítványa sem volt a Fidesznek. A képviselő szerint „iszonyatos nyomás” nehezedett a szavazást megelőzően a magyar kormány részéről a képviselőkre, ami „megütközést keltett”. „A kormány jobban tette volna, ha ehelyett a jogállamiság helyreállítására vetett volna be ekkora energiatartalékokat” – vélekedett.

Göncz a végeredményt nagyon fontosnak nevezte a magyar állampolgárok számára és kiemelte, hogy sem pénzügyi szankciókról, sem pedig a tanácsi szavazat felfüggesztéséről nincs szó a jelentésben.