Megválasztották Ahmadinezsád utódját

Amíg a szekularizáció őshazájában, Törökországban kormányellenes demonstrációk és heves összecsapások dúlnak, Iránban az öt évvel ezelőtti helyzet teljes ellentéte tapasztalható. Örömtüntetések, bizakodás és reményteliség jellemzi a 11. elnökválasztáson győzedelmeskedő Ruhani megválasztását. Az előzetes várakozásokkal ellentétben nem volt szükség második fordulóra, és bár Ruhani épp csak megszerezte a beiktatáshoz szükséges szavazatokat, de a politikai paletta másik végén elhelyezkedő, esélyesnek tekintett Kalibaf jóval lemaradt versenytársa mögött. Augusztus harmadikától tehát Ruhani megörökli Ahmadinezsád elnöki posztját, és kampányígéretei alapján hozzálát az ország talpraállításához. Addig azonban, amíg az elnöki döntéshozatal szinte minden aspektusa a vallási vezetés, és különösképpen Hamenei ajatollah kezében van, csak óvatos bizakodásra van lehetőség.

A pénteki nap folyamán a szavazásra jogosult irániak 72,7 százaléka járult a szavazóurnákhoz. Az eredmények a következőképp alakultak: Haszan Ruhani – 50,71 százalék, Mohammed Bakir-Kalibaf – 16,5 százalék, Szaid Dzsalili – 11,35 százalék, Mohszen Rezaje – 10,58 százalék, Ali Akbar Velajati – 6,18 százalék és Mohammed Garazi – 1,21 százalék.

Szombat éjjel Mohammed Nadzsar iráni belügyminiszter bejelentette, hogy a szavazatok 50,71 százalékát megszerző Haszan Ruhani váltja Mahmud Ahmadinezsádot az iráni elnöki poszton. Annak ellenére, hogy a szavazatok elaprózódása miatt szinte biztosra lehetett venni, hogy szükség lesz második fordulóra, úgy látszik, hogy az iráni emberek tanultak a 2005-ös történtekből – amikor is biztosra vették Rafszandzsáni győzelmét, és nem éltek szavazati jogukkal – és teljes szavazói súlyukkal az általuk preferált jelölt mögé álltak. 

Nem történt korrekció

Már a szavazás időtartamának kiterjesztése is azt mutatta, hogy a politikai elit ez esetben megpróbálja komolyan venni az állampolgárok akaratát. Az eredetileg helyi idő szerint este hatkor lezáruló szavazást három alkalommal hosszabbították meg, egészen este 11 óráig. A szavazatok megszámlálása is jóval több időt vett igénybe – egészen szombat estig tartott –  ez is alátámasztja, hogy iráni viszonylatban tiszta szavazásnak lehettünk tanúi. Hamenei ajatollah hozzáállása is finomodott, hiszen idén nem foglalt állást egyetlen jelölt mellett sem. Ebben vélhetően a 2009-es események megismétlődésétől való félelem motiválta a Legfőbb Vezetőt.

A reformtábor összefogott

Már a szavazást megelőző hetekben jól látható volt, hogy az aspiránsok is igyekeznek elkerülni a szavazatok elaprózódását, és a második forduló szükségességét. A reformtábor iránti szolidaritásból Mohammed Reza Aref e hét elején visszalépett a megmérettetéstől, egyértelműen Ruhani javára. Szintén ezekben a napokban Hatami és Rafszandzsáni volt elnökök is nyíltan felsorakoztak a többi aspiránshoz képest progresszívnek számító jelölt mögött. Ez jól példázza, hogy az iráni reformtábor tanult 2005-ös hibájából, amikor képtelenek voltak megegyezni egy reformer jelölt támogatásáról, és a második fordulóban nem éltek elegen szavazati jogukkal, lehetővé téve, hogy Rafszandzsánival szemben az akkor még ismeretlen Ahmadinezsád győzedelmeskedjen. Ez némileg alátámasztja annak lehetőségét, hogy az iráni liberális, reformpárti törekvések nem fagytak be teljesen 2009 után.

Ruhani esélyei

Bár az új iráni elnök egyértelmű elnöki hatáskörrel rendelkezik, döntéshozatali lehetőségei igen korlátozottak, mivel a valódi hatalom a Legfőbb Vezető, Hamenei ajatollah kezében összpontosul. Mégis létezik pár olyan tényező, amely visszafogott bizakodásra ad okot. Egyrészt, nagyon valószínű, hogy kormányalakításkor Ruhani a hozzá hasonlóan gondolkodó, progresszív és technokrata kollégáit fogja kinevezni felelősségteljes posztokra. Másrészt, a politikai elit az idei elnökválasztáson érvényesülni engedte a fiatal, városi értelmiségi lakosság – Ruhani és a reformerek fő szavazóbázisa – preferenciáit. Ez arra enged következtetni, hogy ha Hamenei ajatollah nem is szeretne teret engedni Ruhani vélhetően reformpárti tevékenységének, mégis kénytelen lesz, hiszen az egyik legszámottevőbb iráni társadalmi réteget egyszer már felruházta a szabad döntés lehetőségével, és ezt visszavonni csak súlyos belpolitikai zavargások árán tudná. 

Kampányígéretek és a valóság

Az európai szokáshoz képest viszonylag rövid kampányidőszak alatt Ruhani számos ígéretet tett, amelyek teljesítését mind Hamenei ajatollah teljhatalma, mind a gazdasági és társadalmi körülmények nehezítenek majd. Volt nukleáris főtárgyalóként a leendő elnök kitart a békés célúnak kikiáltott iráni nukleáris program mellett, azonban eltökélt szándéka, hogy az e téren kialakult konfliktust enyhítse, elsősorban az amerikai-iráni szembenállás enyhítésével, külpolitikai kooperációval és kompromisszumkereséssel. Kampánykörútján számos alkalommal megemlítette, hogy az 1979 óta befagyott iráni-amerikai diplomáciai kapcsolatot helyre kívánja állítani. Bár szándékai relevánsak és rendkívüli optimizmusra adnak okot, de egész addig kérdések, amíg a külpolitika és a nukleáris fejlesztések Hamenei ajatollah kezében maradnak. Beszédeiben kiemelte a szólásszabadság fontosságát, valamint a nőket érintő szabadságjogok és a kisebbségek jogainak támogatását. Határozott célja az infláció csökkentése, munkahelyek teremtése, a nemzetközi szankciók enyhítése, Mindezt úgy megvalósítani, hogy az elmúlt egy évben az iráni GDP 1,3 százalékkal esett vissza, a riál értéke pedig fele annyit ér, valamint az infláció a legoptimistább független szakértői vélemények szerint is meghaladja a 40 százalékot, az alapvető élelmiszerek ára megtízszereződött, és a gyógyszerellátásban komoly hiányosságok mutatkoznak – igazán nagy kihívás.