Hszi Csin-ping és a Népi Felszabadító Hadsereg

„A hatalom a puskacsőből nő ki”  –  Mao Ce-tung egykori kínai vezető szállóigéje a mai napig érvényes Pekingben. A  mindenkori kínai kommunista pártvezetők számára meghatározónak bizonyult a hadsereghez való viszonyuk, nincs ez másként a nemrégiben beiktatott új kínai államelnök, Hszi Csin-ping esetében sem, akit a nyugati sajtó a Népi Felszabadító Hadsereg és a fegyveres erők erőskezű vezetőjeként mutatott be. Egyes politikai elemzők szerint azonban az új kínai elnök hatalmának végleges megszilárdítása még várat magára. A katonai erők Mao óta nem pusztán kívülálló katonai szervként szolgálnak, de a párton belüli politikai előre menetelben is meghatározó jelentőséggel bírnak.  A kínai hadsereg az elmúlt években ugyan jelentős fejlesztéseken esett át, de valódi harcképességét továbbra is homály fedi, ennek tükrében pedig az elmúlt hónapok kínai katonai kardfitogtatásai is jobbára Hsz Csin-ping presztízsének megteremtésére, illetve hatalmának konszolidációjára való törekvésként értékelhetők.

Az 59 éves kínai elnök 1979-ben kezdte karrierjét a későbbi védelmi miniszter Geng Piao személyi asszisztenseként, majd maga is tagja lett Központi Katonai Bizottságnak, annak a legfelsőbb 11 tagú körnek, mely a kínai fegyveres erőket vezeti.  Az elnöki posz elfoglalását követően a politikus világosan kijelentette, hogy a hadsereg központi jelentőséggel bír az általa elképzelt Kína-képben. Hszi lehetősége adott egy modern és életképes, vagy hűséges és politikai támaszául szolgáló hadsereg létrehozatalára, abban viszont kevesen hisznek Kínában, hogy mindkettővel egyszerre rendelkezhet.

Hszi nyugati megítéléséhez eddig kételyek egész köré fonódik: képes lesz fenntartani a kínai gazdaság növekedését? Képes lesz-e felszámolni az egész államgépezetet átható korrupciót és eleget tenni a politikai reformköveteléseknek? Reformernek tekinthető-e az új kínai elnök? Mindezek megválaszolása helyett elképzelhető, hogy a kínai elnök hatalmát a hadseregre építi fel – fejti ki John Garnaut a Foreign Policy elemzésében.

Hszi Csin-ping már formális beiktatását megelőzően is nagy figyelmet szentelt a néphadseregnek a katonaságot érintő átvilágító intézkedéseivel, majd megválasztását követően nagyszabású kampányba kezdett a hadsereg hagyományos bankettjeinek és nagy pompával megrendezett ünnepléseinek felszámolására. A kínai elnök katonai ügyekkel kapcsolatos kijelentéseit nagy figyelem övezi. Tavaly decemberben, a déli Kanton tartományban való katonai vizitjénél például a „valódi harcra” való felkészülésre utasított: „biztosítanunk kell, hogy csapataink készen álljanak, ha hívják őket, hogy teljesen bevethetőek legyenek, és hogy megnyerjenek minden háborút”. Teng Hsziao-pinget követően minden újonnan megválasztott kínai elnök igyekezett megkülönböztetni hatalmát a fegyveres erők felett elődjétől. Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy sor új rendelkezést (tifa)  fogadtatnak el, amelyek teljesen általános politikai irányelveket tartalmaznak. Hszi Csin-ping saját irányelveiben  a párt vezető szerepét hangsúlyozva egy erős hadsereget kíván létrehozni, mely „engedelmeskedik a párt parancsainak, és képes háborúk eldöntésére”. 

Az „engedelmes” sereg 

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a Kínai Kommunista Párt fegyveres erejeként jött létre 1927-ben, a kínai polgárháború kezdetén. Ma meghatározó szerepet játszik a párt történetében és mítoszában, miszerint képes volt győzelmet aratni a megszálló japánok ellen, kisöpörni a nacionalista Kuomintangot Tajvan szigetére, vagy éppen visszaszorítani az Egyesült Államok vezette erőket a 38. szélességi fokig a koreai háborúban.

A politika hasonlóképp mindig is meghatározó szerepet játszott a hadsereg életében. A Népi Felszabadító Hadsereg konzerválta a szovjet típusú kettős parancsnokságot: egy erőteljes politikai szerv irányítja a hadsereget, továbbá a hadsereg hierarchiájában belül minden egyes parancsnok mellett egy politikai biztos áll. A Kínai Kommunista Párt és a hadsereggel kapcsolatában azonban Teng Hsziao-ping után fordulat következetett be: míg Mao és Teng a polgárháborús gerillaharcok parancsnokaiként kerültek hatalomra, utódjaiknak, Csiang Cö-minnek és Hu Csin-taónak nem volt katonai tapasztalata, így a hadsereg lojalitása sem volt irányukban oly egyértelmű, mint elődeik esetében. Ezzel szemben Hszi Csin-ping apja a hosszú menetelés veteránja és a kínai vörös hadsereg elismert parancsnoka volt, ami némi tiszteletet kölcsönöz Hszinek katonai berkekben.

A The Diplomat magazin elemzése alapján Hszi Csin-ping szoros kapcsolata a katonai erőkkel mind a Központi Katonai Bizottság elnöki, mind államelnöki pozíciójában kulcsfontosságú támaszául szolgál. Hszi elődeihez képest gyorsan lépett, a formálisan visszavonult, de a politikában még aktív beleszólással rendelkező párttekintélyek felügyelete nélkül is át tudta venni a Központi Katonai Bizottság elnöki pozícióját, míg Hu Csin-taó például két évig várt elnöki beiktatása után arra, hogy Csiang Cö-min lemondását követően a Központi Katonai Bizottság élére kerüljön. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a legutóbbi, relatíve zökkenőmentes kínai generációváltás során Hszi az elődjeihez képest gyorsabban tudta politikai hatalmát konszolidálni. Kérdés viszont, mennyire erős hadseregre próbál támaszkodni az új elnök. 

Kínai Top Gun

A kínai hadsereg 2,3 millió fős aktív állománnyal rendelkezik, és folyamatos fejlesztés alatt áll. A védelmi költségvetés alakulása egyfajta indikátorául is szolgál, hogy a hadsereg szerepe mennyire volt meghatározó a kínai elnökök számára. A márciusi XVIII. Pártkongresszus során a védelmi büdzsé 10,7%-os emelése nem számít különösen magasnak (jóllehet, meghatározása már Hszi beiktatását megelőzőleg folyamatban volt) annak fényében, hogy a korábbi elnökök, Csiang Cö-min (1989-2004) és Hu Csin-tao (2004-2012) hivatali ideje alatt évente átlagosan 16, illetve 15%-al emelték a védelmi kiadásokat.  A 2013-as védelmi költségvetés hozzávetőlegesen megegyezik a kínai GPD és az infláció növekedésének mértékével, ugyanakkor nincs kitüntetett szerepe, nem von el jelentős forrásokat a gazdaság fenntartását lehetővé tevő közcélú beruházásoktól. Mindazonáltal az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően a kínai hadsereg immáron szárazföldi stratégiai rakétaerővel, lopakodó technológiával felszerelt vadászbombázóval, repülőgép-hordozóval, nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal is rendelkezik. Ezen kívül a Népi Felszabadító Hadsereg köteléke egy kiterjedt kiber-kémhálózatot is magába foglal.

Mindennek ellenére egyes magas rangú katonai tisztviselőktől származó információk szerint a kínai hadseregen belül súlyos problémák vannak. A hadsereg kiterjedt katonai adminisztrációja átláthatatlan, a látszólag szigorú hierarchikus szervezete valójában személyes kapcsolatok köré épül, az egyes szervezeti egységek közötti koordináció szegényes, a korrupció szemmel látható méreteket ölt. „A korrupció intézményesítetté és rendkívül fontossá vált” – fejtette ki Tai Ming-csung, a Kaliforniai Egyetem nemzetközi konfliktuskutató intézetének vezetője. Tai hozzátette, a Népi Felszabadító Hadsereg számára „ezáltal sokkal nehezebb a fejlesztés, kivitelezés, valamint a fegyverrendszerek összeállítása, ami feltétele annak, hogy világszínvonalú erőprojekcióra (power projection) legyen képes.”

Sokan a Kína egyik legnagyobb kereskedelmi partnerével, Japánnal szembeni surlódásokban is belső bizonytalanságot látnak, semmint ésszerű politika vezérelte lépéseket: a Népi Felszabadító Hadsereg ütőképességét ugyanis komoly kétségek övezik. Hszi Csin-ping „valódi harca” való felszólítása, Kína nemzeti és területi integritásának védelmét hangsúlyozó nyilatkozatai, valamint az ezzel járó katonai tevékenységek fokozása ezért számos politikai elemzőt váratlanul ért. Megoszlanak a vélemények, hogy a Szenkaku/Tiaojü-szigetek feletti konfliktus kezelése mennyire volt az új kínai elnök személyes irányítása alatt. Csen Cö-ming politológus véleménye szerint a Japánnal való konfliktus felhevítésének célja is főképp Hszi hatalmának megerősítése volt. Ennek kapcsán párhuzamot lehet vonni Teng Hsziao-ping 1979-es Vietnam ellen indított határháborújával. A Teng kitervelte invázió katonailag totális kínai kudarccal végződött, de paradox módon vezetésének megszilárdításához járult hozzá, ugyanis a harcok végezetével a 22 legfőbb kínai katonai régió éléről 15 helyen történt személycsere, amelyet követően többnyire a korábban közvetlenül Teng irányítása alatt harcoló tábornokok kerültek pozícióba. Ezért elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy Hszi kijelentéseivel, továbbá a nyílt konfrontáció vállalásával jobb pozícióba kerülhet ahhoz, hogy felé hűséges katonai vezetőréteggel vegye körbe magát.

A kínai hadsereg elsődleges feladata ebből adóan a rezsim védelme, nem pedig Kína védelme – írja Garnaut. Egy decemberi beszédben ennek maga Hszi is hangot adott, példának hozva fel a Szovjetunió összeomlását, ahol a hadsereg a párttól elválasztott szervként működött, így a párt „fegyvertelen” maradt. A kínai elnök állítása szerint ezért a Szovjet Kommunista Párt nem rendelkezett megfelelő eszközzel a hatalom gyakorlására sem. Elemzők úgy vélik, Hszi kezében a Népi Felszabadító Hadsereg a belső politikai stabilitás megőrzésére, mintsem külső fenyegetések elhárítására szolgál. Talán ezért is, a kínai hadsereg modernizációjához való alapvető megközelítés változatlan maradt: a hadsereg a pártnak, és nem az államnak tartozik hűséggel. A kínai hadsereg teljes körű modernizálását a század közepére, 2049-re írták elő – vélhetőleg nem véletlen egybeesés, hogy Hszi Csin-ping szintén 2049-et említette a „kínai álom” beteljesítésére. 

Dóczi Tamás

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »