Pártkatonák bukhatnak a szlovén privatizáción

Ismét a privatizáció tartja lázban Szlovéniát: miközben szerdán Magyarországot az Európai Bizottság kivette a túlzottdeficit-eljárás alól, addig délnyugati szomszédunk további két évet kapott, hogy három százalék alá szorítsa a költségvetési hiányt. Cserébe viszont a kormánynak megszorításokat kell végrehajtania, és magánkézbe kell adnia a most állami tulajdonban lévő vállalatokat, ami a politikai pártok hátországát érintheti kellemetlenül.

„Folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy nem pénzre, hanem időre van szükségünk” – ezekkel a szavakkal reagált Alenka Bratusek szlovén miniszterelnök az Európai Bizottság szerdai országjelentésére, miszerint Szlovénia két év haladékot kapott Brüsszeltől a költségvetési hiány leszorítására. A kormányfő szerint az EU megértette a szlovén kormány erőfeszítéseit, ami a gazdasági növekedés újraindítása és a kiegyensúlyozott költségvetési politika felé vezet. Bratusek ugyanakkor elegánsan nem beszélt az EB privatizációs felhívásáról: a Barroso-bizottság ugyanis azt kívánja Ljubljanától, hogy adja el az állami vállalatok nagyobb részét, így juttatva bevételhez a pénzhiánnyal küszködő kormányt. Emellett Brüsszel azt is tanácsolja Bratuseknek, hogy külső tanácsadókkal méresse fel a szlovén bankszektort, hogy a gazdasági növekedés kockázatait minél kisebbre csökkentsék. Erre válaszolva Uros Cufer pénzügyminiszter megerősítette: elvégzik a bankok stressz-tesztjét, és csökkenteni a fogják az állam nyugdíjkiadásait is. Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa azt is javasolja, hogy a szlovén kormány csökkentse tovább a közalkalmazottak bérét, valamint a szociális kifizetéseket, hogy ezzel is egyensúlyba tudja hozni a költségvetést.

Szlovénia októberig kapott időt a Bizottságtól arra, hogy konszolidálja a bankszektorát. Jelenleg az EU és a külső szakértők szerint is túl sok bank van az országban, valamint a nem teljesítő hitelek aránya is rendkívül magas. 2013 végéig a banki szabályozási rendszert is felül kell vizsgálnia a balkáni országnak, és növelni kell a felügyeleti eszközök hatékonyságát, valamint a gazdálkodás átláthatóságát.

A szlovén modell bukása

A szlovén gazdasági modellt egyértelműen elsöpörte a 2008-ban indult globális gazdasági válság. Míg a rendszerváltás után szinte az összes közép-európai ország – jelentős nyugati nyomásra – privatizációba kezdett, addig Szlovénia a legfontosabb iparágakban megőrizte a nagyvállalatok állami tulajdonát – mutat rá összeállításában a Reuters. Ráadásul a válság komoly csapást mért Szlovénia legfontosabb exportpiacára, az Európai Unióra is, miközben az olcsó hitelek elapadása zuhanórepülésre változtatta az ingatlanpiac korábbi, kölcsönökből finanszírozott szárnyalását.

Az államnak most nem igazán van más választása, mint hogy eladja a nagyvállalatokban meglévő érdekeltségeit: élelmiszer-áruházak, sílécgyártó cégek, sörfőzdék, telekommunikációs vállalatok, illetve cipőgyárak kerülhetnek kalapács alá, azonban a kormányzati tervek kritikusai szerint a kormány a lehető legrosszabb időpontban kényszerül eladni részesedését ezekben a cégekben. A válságból ugyanis még mindig nem sikerült kilábalni, így az árfolyamok továbbra is alacsonyak, a kormánynak pedig gyorsan túl kell adnia a részvényein, hogy minél előbb pénzhez jusson, így valószínűleg rendkívül előnytelen üzleteket kell majd kötnie a Bratusek-kabinetnek, hogy kielégítse az ország finanszírozási igényeit, valamint Brüsszel kívánságait.

Egon Zakrajsek, az amerikai FED munkatársa a következőket nyilatkozta a Reutersnek: „a rendszerváltás után néhány úgynevezett gazdasági szakértő meggyőzte a volt kommunista vezetőket, hogy a privatizáció és a külföldi tőke rossz dolog, és a vállalatok nagy részét szlovén kézben kell tartani. Ezután az állami bankokon keresztül olcsó hiteleket nyújtottak a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalatvezetőknek”. A válság miatt azonban 2009-ben az állami bankok már csak részvényekért cserébe adtak hitelt, viszont a cégek nem tudták visszafizetni a kölcsönt, így az állam további vállalati részvényekhez jutott a bankjain keresztül. A cégek azonban rosszul működnek, hiszen a homályos politikai alkuk következtében kinevezett felső- és középvezetők nem igazán értenek a vállalatvezetéshez. A szlovén kormánynak a privatizációval tehát nem csak az állami tulajdont kell feladnia az ország legtöbb vállalatában, hanem a korábban jól működő, politikai szívességként és kifizetőhelyként működő felsővezetői posztokról is le kell mondania. Nem csoda tehát, hogy a pártok hevesen tiltakoznak a privatizáció ellen, hiszen egy profitorientált tulajdonos esetében a szakértelem nélküli politikai kinevezettek minden bizonnyal gyorsan lapátra kerülnének, és így a pártok saját hátországa is gyengülne. „A nemzeti érdek-történet rendszerint a korábbi politikai privilégiumok elvesztéséről szól” – fejezte ki a probléma lényegét Gregor Meden, egy szlovén befektetési alap vezetője.

Alenka Bratusek kéthónapos, nagykoalíciós kormányának tehát a privatizáció lesz az első nagy próbatétele. A kormány megosztott, hiszen a posztkommunista Szociáldemokrata Párt alapvetően ellenzi a privatizációt, bár állításuk szerint a mostani eladások elé nem fognak akadályokat gördíteni. „El kell adnunk azokat a vállalatokat, amiket az állam nem tud hatékonyan irányítani, de nehezebben érthető, hogy miért adunk el olyan cégeket, amik biztos munkahelyeket nyújtanak az embereknek, és jelentős profitot hoznak az állami költségvetésnek” – jelentette ki Dejan Zidan, a szocdemek alelnöke. Így biztosan nem lesz egyszerű az állami tulajdon leépítése, viszont azt nem igazán tudni, hogy a családi ezüst eladásán kívül honnan tudna még pénzt szerezni a szlovén kormány a gazdasági növekedés beindításához.