Robert Fico új arca: egyéves a második Fico-kormány

Egy évvel ezelőtt Robert Fico elsöprő győzelemmel nyerte meg a szlovákiai választásokat, sőt mi több, majdnem sikerült neki az, ami elődeinek soha: összesen hét mandátum kellett volna az alkotmányozó többséghez, ez azonban végül nem jött össze. Az így is kényelmesen kormányzó Fico és a Smer biztonságot és stabilitást ígért, valamint azt is, hogy nem nyúl az eddig elért kisebbségi jogi garanciákhoz. Egy év elteltével ígéreteinek teljesítése azonban igencsak felemás.

Annyi már most egyértelműen látszik, hogy Fico több kérdéshez is másként viszonyul. Az egyik legláthatóbb változás Fico szereplésében és megnyilvánulásaiban érhető tetten: változott kommunikációs stratégiája, megértette, hogy szüksége van a sajtóra. Érezhetően más hangnemet használ az újságírókkal szemben, megpróbálja hasznára fordítani a sajtószereplést. Talán nem véletlen, hogy épp az egyéves kormányzási „évforduló” közeledtével vállalta Fico, hogy egy kereskedelmi televízió adásában teljesíti egy anyagi problémákkal és súlyos betegséggel küzdő két gyermekes asszony kívánságát. Fico showműsorbeli szereplése nem csak a média figyelmét keltette fel, a miniszterelnök nagylelkűsége kilencszázezer tévénézőt ültetett a képernyők elé.

A másik releváns változás, hogy a kisebbségi kérdésben és a szlovák-magyar viszonyban is elmaradnak a korábbi kabinetben alkalmazott szélsőséges megnyilvánulások. A hatalomra kerülésekor megígért kisebbségi status quót, vagyis azt, hogy nem csökkenti az eddig elért kisebbségi jogi garanciákat, azonban nem nagyon sikerült betartania. A második Fico-kormány ugyanis megszüntette a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot, helyette egy kisebb jogkörrel rendelkező kisebbségi kormánybiztosi funkciót hozott létre, melyet az ellenzéki Híd-Most politikusa, A. Nagy László tölt be.

A Matica Slovenská ünnepi ülésén tartott beszédében az állam zsarolásával vádolta a kisebbségeket és korábbi ígéretével ellentétben – miszerint minden szlovák állampolgár miniszterelnöke kíván lenni – most azt mondta, Szlovákia elsősorban a szlovákoké, nem pedig a kisebbségeké. Az élesen bírált beszéd után Fico megpróbálta „kimagyarázni” magát, miszerint félreértették kijelentését, bocsánatot azonban nem kért miatta. Egyenlőre nem tudni, hogy ez egy hosszú távú stratégia első felvonása volt vagy egy egyszeri megnyilvánulás, melyet arra próbált felhasználni, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos nyomasztó adatokról a közvélemény figyelmét elterelje.

A kisebbségi kérdésen belül  különösen a romák helyzete jelent egyre súlyosabb problémát Szlovákiában, melyet jelez az is, hogy az ENSZ faji diszkrimináció elleni bizottsága által néhány napja megjelentetett elemzésben elmarasztalóan írnak Szlovákia romapolitikájáról és bírálják a roma integrációval kapcsolatos programokat is.

Az elmúlt egy év alatt a kormány nem tétlenkedett a szakpolitikák terén meghozott változtatásokban. Ahogy azt várni lehetett, teljes mértékben szakított az elődök politikájával és számos változást vezetett be. Politikai elemzők szerint a Miroslav Lajcák által vezetett külügyi tárca kiemelten jól teljesít, ellentmondásos azonban az oktatásügy és a szociális ügyi minisztérium tevékenységének eddigi megítélése egyaránt. Az előző kormány igazságügyi minisztere legalább beszélt a korrupcióellenességről, a jelenlegi igazságügyi miniszter azonban eddig semmilyen lépéseket nem tett ez ügyben.

A kabinet megváltoztatta a nyugdíjrendszer eddigi finanszírozását – a kormány a pénzhez jutás érdekében a nyugdíjpénztárak tagjait igyekezett az egypilléres állami rendszerbe visszacsábítani azzal is, hogy öt százalékkal csökkentette a második pillérbe jutó járulékok nagyságát. Leginkább a munkatörvénykönyv módosítását és a vállalkozókkal szemben meghozott döntések miatt bírálható a jelenlegi kormány. A szakszervezeteknek kedvező munkatörvénykönyv ugyanis azzal, hogy a kötelező végkielégítés mellett a felmondási időt is kötelezővé tette, tulajdonképpen megkétszerezte a munkaadók költségeit.

A megbízási szerződésekkel kapcsolatos változtatásokkal is mélyen a munkaadók zsebébe nyúl az új kormány: a megbízási szerződésekkel foglalkoztató vállalkozóknak ugyanis az alkalmazottakkal azonos járulékokat kell ezek után fizetniük a Szociális Biztosító kasszájába, ami által több, mint tíz százalékkal megnövelték a munkaadók amúgy sem alacsony költségeit. A januártól életbe lépő változásoknak köszönhetően már most felére csökkent a megbízási szerződésekkel foglalkoztatottak száma.

A legsúlyosabb és legnyomasztóbb probléma azonban a munkanélküliség, mely rekordokat döntöget az utóbbi néhány hónapban. Az EU 27 átlagot jócskán meghaladó munkanélküliség (9,9 százalék) az ötödik legmagasabb a tagállamok között és egyértelműen a legmagasabb a visegrádi országok összehasonlításában. Ami még inkább aggodalomra ad okot, hogy Szlovákiában a legmagasabb az olyan munkanélküliek aránya, akik tizenkét hónapnál régebben nem találnak munkát. A munkanélküliség az év első hónapjaiban sem csökkent, a törvénymódosítások pedig szintén nem támogatják a csökkenő tendenciát. Ez a kérdés azonban hosszú távon súlyosan megnyirbálhatja a baloldal népszerűségét, akik most a korábbi kormányhoz hasonlóan szintén a válságra fogják a kedvezőtlen munkanélküliségi arányokat.

Fico saját értékelésében a stabilitás és a biztonság évének nevezte az elmúlt időszakot, mely jó ugródeszka a jövőbe. Politikailag talán igen, gazdaságilag azonban egyáltalán nem osztható ez az értékelés. A botrányoktól mentes időszak és a Smer politikai stabilitása többek között annak is köszönhető, hogy a párt egyedül van kormányon, illetve Robert Fico személye is nagy kötőerőt jelent a párton belül. A politikai stabilitás annak is köszönhető továbbá, hogy az ellenzékben politizáló egész jobboldal nem képes a választók számára elfogadható politikai alternatívát ajánlani. Annak ellenére, hogy a Smer támogatottsága csökken, mindez lassan történik, az egymással vetekedő jobboldali pártok ugyanis nehezen tudják elnyerni a választók tetszését, a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikájukkal pedig egyenlőre nem tudják megingatni a párt politikai stabilitását.

Bár a retorika kétségtelenül megváltozott, Robert Fico ugyanaz a politikus és személyiség maradt, aki valószínűsíthetően sokat tanult az előző kormányzás során elkövetett hibáiból. Továbbra is jól bánik a kezébe összpontosuló hatalommal, a Penta- és a Gorilla-ügy köré épülő korrupciós botrány sem tudta kikezdeni személyét, mely már közel egy évtizede töretlenül domináns szerepet tölt be a szlovák politikai életben. Szlovák politológusok az egyik legsikeresebb szlovák politikusnak tartják.

Az utóbbi időben egyre inkább emberi arcát mutatni próbáló Fico kétség kívül európai viszonylatokban is nehéz és bizonytalan időszakban vette át az ország irányítását. Kétségtelen az is, hogy új árnyalatokat mutat meg politikai palettájából, más minőségű politikát folytat az első Fico-kormány idején alkalmazott populista-nacionalista politikához képest. Kérdés azonban, hogy ezek a változások mennyire alkalmasak arra, hogy az országot érintő, egyre nagyobb mértékben megnyilvánuló súlyos problémákra megoldást kínáljon.