Formálódó katonai szövetségek Kína árnyékában

Az önként vállalt pacifizmus évtizedei után Japán most nemcsak katonai költségvetését növelné, de egy új regionális katonai együttműködés kialakítására is törekszik a délkelet-ázsiai régióban. A szigetország befolyásának növelését és Kína ellensúlyozását célzó szövetség szinte az egész csendes-óceáni térséget felölelné, nem mellesleg egységbe fogná a Kínával területi vitában álló nemzeteket is. A formálódó biztonsági és katonai szövetségek hűvös fogadtatásra találhatnak Pekingben, amely a régió – Kínával gazdasági függésben élő – országai számára súlyos következményekkel járhat.

Japán 2007 után tavaly decemberben visszatért miniszterelnöke, Sindzó Abe új szövetségeseket keres a délkelet-ázsiai és csendes-óceáni régióban. Ezt jelzi, hogy bár hagyományosan az újonnan megválasztott japán vezetők első hivatalos külföldi látogatásának célpontja Washington, a régi-új Abe-adminisztráció úgy döntött, hogy elsőbbséget ad délkelet-ázsiai partnereinek. Januárban az új kormányfő először Indonéziába, Thaiföldre és Vietnamba utazott, míg miniszterelnök-helyettese Mianmarba, külügyminisztere pedig Ausztráliába, Bruneibe, a Fülöp-szigetekre és Szingapúrba látogatott el.

Japán ezen országok mindegyikével szorosabb gazdasági és katonai szövetséget kíván létrehozni, miután a szigetországnak új növekedési forrásokra van szüksége sínylődő gazdasága élénkítésére, valamint saját katonai erejének megerősítésére. „Az ázsiai-csendes-óceáni régió stratégiai környezete dinamikus változáson megy keresztül. Ezen átalakulás alatt kialakított szorosabb kapcsolataink a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségének  (ASEAN) országaival hozzájárulnak a régió békéjéhez és stabilitásához, és Japán nemzeti érdekében állnak” – közölte Abe.

Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a japán vezetőnek óvatosan kell közelítenie Délkelet-Ázsia felé, kerülve Kína provokálását, miközben Peking szintén aktívan keresi a befektetési és kereskedelmi lehetőségeket, valamint a kiaknázatlan nyersanyagforrásokat a régióban. Továbbá Abénak szem előtt kell tartania azt is, hogy mind Japánnak, mind Kína déli szomszédjainak erős érdeke fűződik a pozitív gazdasági kapcsolatok fenntartásához az ázsiai óriással. Ugyanakkor az óvatosságot mellőzve, a megújult japán elkötelezettség mellett hitet téve, a japán kormányfő Kína kapcsán máris kifejezte elkötelezettségét egy határozottabb és magabiztosabb külpolitikai irányvonal és egy regionális „demokratikus biztonsági gyémánt” megszilárdítása mellett – nyíltan keresve az új katonai szövetségeseket szomszédja ellenében.

Gazdasági érdekek mozgatta együttműködés     Abe délkelet-ázsiai körútja szakértők szerint egyértelműen Japán regionális befolyásának növelésére és Kína ellensúlyozására irányult. A január 16. és 18. közötti út ugyan rövidre szabott volt, de ez csupán felvezette a régi-új japán kormányfő ötpontos külpolitikai elképzeléseit az ASEAN-nal folytatott munkáról. Ezekben hangsúlyozza a jogrendet és a hajózás szabadságát a tengereken, a gazdasági hálózatok és cserék fokozását, valamint a demokrácia és az emberi jogok támogatását – számolt be a CogitAsia stratégiai és nemzetközi tanulmányok központ.

Ezek az elvek Japán azon vágyáról tanúskodnak, hogy mind gazdasági, mind politikai profilját fejleszteni kívánja, történeti elkötelezettségét is fokozva. A japán kormányfő Vietnamban, Thaiföldön és Indonéziában tett látogatása alkalmával Kínával kapcsolatos aggodalmainak is hangot adott, valamint stratégiai együttműködést ajánlott vendéglátóinak, akikhez bőkezű infrastrukturális és egyéb beruházásokra, illetve fejlesztési segélyekre vonatkozó ígéretekkel érkezett. Utóbbi területen Japán a világ egyik legnagyobb hivatalos fejlesztési segélyezőjeként kulcsszerepet játszott és játszik a régió fejlesztésében, a japán cégek jelenléte és terjeszkedése pedig az ASEAN gazdasági felemelkedésének egyik fő motorja volt. És várhatóan az is marad, a japán befektetések ugyanis folyamatosan növekednek a régióban. Tokió az Európai Unió után a második legnagyobb befektető Délkelet-Ázsiában, valamint az ASEAN legfőbb exportpiaca.

Abe egyértelművé tette, hogy a szervezet 2015-re tervezett integrációja, amely egy 2 ezer milliárd dollár értékű, 600 milliós lakosságú kombinált gazdasági tömböt hozna létre, jelentős tényező a deflációs csapdában vergődő japán gazdaságnak, amelyet a fokozatos népességcsökkenés és az elöregedő társadalom problémája is sújt. Az ASEAN hatalmas és gyorsan növekvő piacot jelenthet a japán cégek számára, amelyeket a Kínával támadt feszültség és a belső kereslet gyengesége miatt súlyos károk értek. „Japán aggódik kínai kereskedelmi és beruházási veszteségei miatt” – közölte az Ázsiai Fejlesztési Bank vezető közgazdásza, Jayant Menon a Reuters-szel. Ennek kihatását jelzi, hogy egy, a Nikkei Shimbunban publikált decemberi felmérés megállapította: a japán vállalatok 85%-a tekint kiemelt befektetési célként a régióra, míg Kínát csupán 40% nevezte meg fő célállomásként.

A Japan Research Institute kutatóintézet jelentése is a japán–kínai kapcsolatok romlását és a szigetország dél felé fordulását tükrözi: eszerint míg a két ország közötti kereskedelem a 2000-es teljes japán export 18,6%-áról 2011-re 11,2%-ra esett vissza, addig az egyes ASEAN országok esetében 9,7%-ról 10,9%-ra nőtt ugyanebben az időszakban. Délkelet-Ázsia jelentőségét növeli, hogy a régió egy olyan kialakulóban levő termelési folyosót jelent óriási potenciális piaccal, ahol Japán nagy népszerűségnek is örvend – különösen azért, mert a kétoldalú kapcsolatokat kevésbé terhelik a II. világháború emlékei. Sőt, a megújult japán elkötelezettséget üdvözlő délkelet-ázsiai országok igyekeznek szerteágazó politikai, üzleti és gazdasági partnerséget kialakítani a szigetországgal a fenyegetően növekvő Kína ellenében.

Erősödő gazdasági-katonai kapcsolatok

A japán vezető első hivatali ciklusa alatti külpolitikájának kiemelt pontja volt a szabadság és jólét kérdése, amely több ASEAN-tagállam kapcsán megkérdőjelezhető. Abe ezen külpolitikai víziója tehát megnehezítheti Japán délkelet-ázsiai szerepvállalását, mivel a szervezet tagországainak mindössze fele demokratikus berendezkedésű, és több helyütt problémás az emberi jogok helyzete is. A japán miniszterelnök felhívásának fentiekre vonatkozó pontjai pedig elidegeníthetik potenciális gazdasági partnereit. Mélyebb bilaterális kapcsolatokra tehát elsősorban azokkal az országokkal törekedhet Japán, amelyek osztják a demokratikus elveket és nézeteket, illetve ezek felé törekszenek. „A második világháború óta Japán elkötelezett, hogy szilárdan védelmezi a demokráciát és az alapvető emberi jogokat, és hangsúlyozza a jogállamiságot” – közölte Abe a japán állami televízióban. „Szeretném hangsúlyozni azon országokkal való kapcsolataink fontosságát, amelyek osztják az ilyen értékeket”.

Ennek szellemében Japán máris élenjár a nagyszabású ipari beruházások területén a liberalizálódó Mianmarban, amely fokozatosan igyekszik oldani évtizedes függésén Kínától, teret engedve a nyugati és japán befektetéseknek is. Thaiföld – amely Japán regionális gyártási központjának számít az ország területén található több mint 8000 japán vállalat révén – szintén népszerű célpontja a japán beruházások új hullámának, mivel egyre több kis- és középvállalkozás dönt úgy, hogy a szigetországon kívülre helyezi gyártósorait.

Ezen túl menően azonban jóval mélyebb geostratégiai megfontolások vezetik Japánt a déli tengely felé, amelynek legfőbb célja a védelmi kapcsolatok revitalizációja a régi partnerekkel Kína magabiztosságának megfékezésére. Vietnam pedig – Kínával szembeni dél-kínai-tengeri területi vitája árnyékában – készségesen fokozza biztonsági kapcsolatait a jelentősebb csendes-óceáni erőkkel, nevezetesen az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával. Egyes jelentések szerint a vietnami haditengerészet tengeralattjárókat vásárol Japántól, amely beszerzések drámaian fokoznák Hanoi haditengerészeti képességeit. A két ország sokoldalú kapcsolatait mutatja, hogy amikor 2010-ben Kína – szintén egy szigetvita miatt – felfüggesztette az elektronikai iparban kulcsfontosságú ritkaföldfémek exportját a nyersanyagokban szegény szigetországba, Japán azonnal Vietnamhoz fordult.

Indonézia – az ASEAN informális vezetője, gazdasági óriása – is fokozta kétoldalú biztonsági kapcsolatait az összes jelentős régiós hatalommal, míg dél-kínai-tengeri konfliktusait különböző diplomáciai csatornákon igyekezett rendezni. Az elmúlt években Jakarta aktívan támogatta egy regionális magatartási kódex kialakítását a vitatott területek ügyében, amely útmutatásul szolgálna a viták békés rendezéséhez. 2012-ben, amikor a délkelet-ázsiai szervezeten egyes tagjai konfliktusba keveredtek a Kínával szövetséges Kambodzsával, a rendezést egy indonéz hat pontból álló javaslat segítette, amely diplomáciai megoldást nyújtott a regionális területi konfliktusokra. Indonézia így természetes és befolyásos szövetségese is lett egyben Abénak, valamint jelentős befektetési területe a japán gyártóknak.

Japán esetében azonban a Fülöp-szigetek tekinthető a leginkább hasonlóan gondolkodó délkelet-ázsiai partnernek. A szigetországhoz hasonlóan a Fülöp-szigetek is egy liberális demokratikus ország és az USA szerződéses szövetségese. Az országba az új Abe-adminisztrációból Kisida Fumio külügyminiszter látogatott el, aki a védelmi együttműködés mélyítéséről is tárgyalt, és hangsúlyozta, hogy Japán nagyobb szerepet kíván vállalni a régió békéjének és fejlődésének biztosításában. Manila egyébként is élen jár azon regionális erőfeszítések tekintetében, amelyek az amerikai katonai kötelezettségvállalás elmélyítését, illetve egy, az ASEAN égisze alatt létrejövő erőteljes, regionális szemléletű megközelítést szorgalmaz a folyamatban levő jogviták multilaterális kezelésére.

Japán kollégája látogatása során Albert Del Rosario fülöp-szigeteki külügyminiszter azt mondta: „Képesnek kell lennünk azon lehetőségek kezelésére, amelyek a hajózási szabadságot hátrányosan befolyásolnák” – utalva Kína agresszív manővereire a vitatott területeken. Kína mellett a Fülöp-szigetek viselte leginkább magán a második világháborús japán militarizmus súlyát. A háború során Manila nagy része elpusztult, a japán kegyetlenség pedig sok áldozatot szedett a lakosság körében is. Sokatmondó jele tehát az ország Kínával szembeni növekvő szorongásának, hogy Del Rosario az elmúlt év során nyíltan támogatta a japán hadsereg jogköreinek bővítését a békealkotmány ellenében. „Keressük a kiegyensúlyozó tényezőket a régióban, és Japán jelentős kiegyensúlyozó faktor lehet” – közölte a Financial Timesnak adott interjújában. A kiegyensúlyozó szerepet erősíti, hogy amellett, hogy az előző japán kormány 12 járőrhajó leszállítására tett ígéretet, Tokió most véglegesítette eddigi legnagyobb védelmi támogatási csomagját is, valamint tíz darab 12 millió dollár értékben adományozott hajókat a fülöp-szigeteki parti őrségnek.

Kínát ellensúlyozva, nem provokálva

Az Abe adminisztráció nem most kezdett nagyobb részt vállalni a japán védelmi feladatok kapcsán. Mivel az USA hadi kapacitásait is érintő fiskális problémákkal küzd és Kínával is kompromisszumos kapcsolatra törekszik, Japán számára egyre inkább szélesebb regionális erőfeszítéseinek alappillérévé válik, hogy új regionális partnerekkel tudjon ellent tartani Kína növekvő magabiztosságának. Egy ilyen új stratégiai tengely létrejötte pedig nagymértékben érintené és meghatározná a regionális biztonságot az elkövetkező években.

Ennek ellenére is egyetértenek a szakértők abban, hogy Kína vonatkozásában Abe pragmatikus lesz, és nyitva hagyja az ajtókat a kompromisszumok előtt. Abe többször hangsúlyozta, hogy kiemelt fontosságúnak tartja a kínai–japán kapcsolatot, és a viták ellenére kölcsönösen előnyös viszonyt akar kiépíteni Pekinggel. Abe tisztában van azzal, hogy nem fordíthat hátat a Japán legfőbb kereskedelmi partnerének számító Kínának, mivel annak beláthatatlan következményei lennének mind gazdasági, mind politikai szempontból.

„Mi értelme van Kínát ellenséggé tenni?” – kérdezte Hitosi Tanaka, a tokiói Nemzetközi Stratégiai Intézet munkatársa. „Véleményem szerint ez nem túl okos diplomácia”. Kína ugyanis nem rettenne meg a gazdasági és katonai lépésektől sem, ha azok – mind ambiciózusabbá váló – politikai érdekeit védelmezik, vagy támogatják. Ezt megtapasztalva a Kínával területi vitában álló Fülöp-szigetek, Vietnam és Brunei is úgy törekszik a nagyhatalom ellensúlyozására, hogy az a gazdasági kapcsolatokat – amelyek központi szerepet játszanak saját gazdaságuk helyzetében – ne veszélyeztesse. Az ASEAN is igyekszik elkerülni, hogy nagyhatalmi csatározások színhelyévé váljon, amely könnyen bezárhat néhány ajtót Abe előtt.

„Demokratikus stratégiai gyémánt”

A japán miniszterelnök ugyanakkor a délkelet-ázsiain kívül egy másik stratégiai partnerség kialakítására is törekszik: 2012 decemberében – hivatalba lépését követően egy nappal – a Project Syndicate weboldalán „Ázsiai demokratikus biztonsági gyémánt” címmel közzétett cikkében a kelet-ázsiai, csendes-óceáni biztonságpolitikára vonatkozó elképzeléseit vázolta fel. A címadó stratégiai szövetség azon hasonló gondolkodású indo-csendes-óceáni országokat fogná össze, amelyek azonos aggályokat osztanak Kína növekvő haditengerészeti erejével kapcsolatban. „Egy olyan stratégiát képzelek el, ahol Ausztrália, India, Japán és Hawaii amerikai állama egy gyémántot formáz a tengeri közösség védelmére az indiai-óceántól a csendes-óceán nyugati régiójáig” – írta publikációjában, egyben nyomatékosítva, hogy „a lehető legnagyobb mértékben hajlandó belefektetni Japán kapacitásait e biztonsági gyémántba”.

Az új japán vezetők első külföldi látogatásainak Ausztrália volt az egyetlen ASEAN-on kívüli célpontja. Emellett a japán miniszterelnök elsőként ausztrál kollégájával tárgyalhatott személyesen is a „demokratikus stratégiai gyémánt” megalakulásának fontosságáról. Canberra e kitüntetett jelentősége USA-szövetséges státuszában rejlik. A három csendes-óceáni ország már évek óta állandó kölcsönhatásban és együttműködésben áll egy Háromoldalú Biztonsági Párbeszéd (TSD) keretében, míg a 2007-es Közös Nyilatkozat a Biztonsági Együttműködésről az alakuló japán–ausztrál stratégiai partnerség lelkéül szolgál. Eltekintve a rendszeres miniszteri szintű dialógusoktól, a két ország aláírt egy hírszerzési-megosztási, valamint egy felvásárlási-szolgáltatási megállapodást is az elmúlt években. Az interoperabilitás fokozására pedig a két szigetország haditengerészete közös gyakorlatozásokat is végez 2009 óta – tájékoztat az együttműködésekről az Asia Times Online.

Tokió mélyebb stratégiai együttműködést keres Újdelhivel is, felismerve India egyre növekvő profilját a csendes-óceánon. A biztonsági és katonai együttműködés mélyülését jelzi, hogy az elmúlt évben a japán és indiai parti őrség közös gyakorlatot folytatott egy indiai kikötőben. A gyakorlat egyben azt is demonstrálta, hogy a japán haditengerészetre Kína legfőbb regionális ellensúlyaként tekinthetünk, amely rohamosan fejlődésnek indult (különösen nyílt vízi haditengerészeti és elhárítási képessége) az elmúlt években. Az országé a világ hatodik legnagyobb katonai költségvetése, míg haditengerészete 48 tengeri rombolóval rendelkezik: két nagy helikopterhordozó rombolóval (Isze és Hjúga), korvettek, fregattok és rejtett dízel-meghajtású tengeralattjáró osztályokkal, összességében pedig az egyik legmodernebb harcászati rendszerrel. Abe ettől függetlenül Japán védelmi képességeinek fejlesztése mellett érvel cikkében, amelyet nem minden ázsiai szomszédja fogadna szívesen.

Abe arra is felkérte Indiát és Ausztráliát, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az országaik közötti gazdasági és védelmi együttműködésre, mivel a csendes-óceáni biztonság őrei. Sőt az „őrök” között a japán kormányfő szívesen látná Franciaországot és Nagy-Britanniát is, amelyek „visszatérését” Abe szerint regionális szerepük és tágabb biztonsági érdekeik is szolgálnák.

A legfontosabb nemzet Abe „biztonsági gyémántjában” kétségkívül az Egyesült Államok. Az elmúlt hónapokban a két szövetséges hatalom egy sor nagyprofilú közös haditengerészeti gyakorlatot hajtott végre. Novemberben pedig 47 ezer fős személyzet érkezett Okinavára a kétévenkénti Keen Sword gyakorlatra, amely során Japán déli szigeteinek esetleges visszafoglalására készülnek fel – egyértelmű jelzésként Kínával szemben. Januárban továbbá, japán és amerikai harci repülőgépek bevonásával végeztek ötnapos légi gyakorlatot, néhány nappal azután, hogy kínai gépek japán légtérben végeztek felmérést a vitatott szigetek felett.

Abe decemberi írásában áttekinti Kína katonai terjeszkedését is Kelet-Ázsiában, a Dél-kínai-tengert „Peking tavának” nevezve. Tokiónak reagálnia kell erre az agresszív kínai viselkedésre, fenyegető magatartásra; a szigetviták miatt pedig „Japán prioritása stratégiai horizontjának kiterjesztése kell, hogy legyen” – olvasható Abe cikkében.