Fejfájást okoz Románia az EU döntéshozóinak

Az európai alapértékek védelmében a jelenleginél erősebb mechanizmus létrehozását sürgeti Dánia, Németország, Finnország és Hollandia külügyminisztere abban a március 7-i keltezésű levélben, amelyet José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének címeztek.

A levél nem nevesít országokat, de szerzői elsősorban Romániától és Magyarországtól féltik az európai értékeket. Erre utal, hogy ezekben a napokban schengeni csatakozás kapcsán Németország és Finnország is megkérdőjelezte a román jogállamiságot, kevesellte a korrupció visszaszorításában elért eredményeket. A figyelmeztetés a magyarországi sajtó értelmezése szerint Budapestnek is szól. Bár nem nevesítik Magyarországot, a levél tartalma szerint arra intik a magyar kormányt, hogy álljon el a hétfőre tervezett alkotmánymódosítástól.

EU-forrásokat is felfüggeszthetnek

A Guido Westerwelle, Frans Timmermans, Villy Sovndal és Erkki Tuomioja aláírását viselő dokumentum végső esetben az uniós források felfüggesztését is elképzelhetőnek tartja. A tárcavezetők levelükben a jogállamiságot, a demokráciát és az emberi jogokat nevezik az európai identitás alapjaként, amelyek – mint fogalmaztak – „habarcsként tartják össze országainkat”.

„Európai projektünk hitelessége attól függ, megfelelünk-e a saját magunk által felállított mércének” – áll a levélben, amelyben a politikusok rámutatnak, hogy az eurózóna gazdaság gondjaiból fakadó válság nemcsak a gazdaságpolitikákba vetett bizalmat rengette meg, hanem sokak számára az európai projekt jövőjét is megkérdőjelezte.

„Az európai történelemnek ebben a kritikus időszakában kulcsfontosságú, hogy az európai szerződésekben lefektetett alapértékeket nyomatékosan megvédjük” – érvelnek a miniszterek, akik szerint a jelenlegi szabályozásban nem létezik olyan eszköz, amellyel gyorsan, hatékonyan és megfelelően fel lehetne lépni, ezért egy olyan új és hatékonyabb mechanizmus létrehozását látják szükségesnek, amellyel érvényesíthető az alapvető európai értékek tiszteletben tartása a tagállamokban. A levélben felvázolt mechanizmus ebben a jelenleginél nagyobb szerepet szán az Európai Bizottságnak, amely idejekorán jelezhetné, ha egy uniós tagállamban problémát észlel, és „a tagállamok megfelelő támogatásával” felszólíthatná az adott országot, hogy orvosolja a problémát.

Az intézkedés ellenőrzésére a külügyminiszterek sürgetik, hogy fektessék le a bizottság és az adott ország között folytatott eljárás szabályait. Felvetik azt a lehetőséget, hogy a bizottság még az ügy korai szakaszában az Európai Unió Tanácsához fordulhasson az ügyben, „legvégső esetben pedig az EU-források felfüggesztését is lehetővé kellene tenni” – fogalmaz a levél, amelyben a négy külügyminiszter azt is hangsúlyozza: a mechanizmus minden tagállammal szemben ugyanúgy, diszkriminációmentesen alkalmazható kell, hogy legyen.

Barroso egyetért a levél tartalmával

José Manuel Barroso szóvivője az MTI kérdésére úgy reagált, hogy egyelőre nem volt módja alaposan tanulmányozni a levelet, de a négy külügyminiszter felvetése alapvetően egybeesik azzal, amit Barroso elnök is szeretne. Pia Ahrenkilde Hansen rámutatott, hogy legutóbbi évértékelő beszédében a bizottság elnöke is arról beszélt, hogy erősíteni kell a demokrácia, a jogállamiság és az európai alapértékek tiszteletét. A bizottság elnöke akkor konkrét országok megnevezése nélkül arról beszélt, hogy néhány tagállamban az a veszély fenyegetett, hogy felfeslik a jogrend és demokrácia szövete, az Európai Bizottság és az Európai Parlament pedig akkor is az elsők között „kondította meg a vészharangot”.

A szóvivő rámutatott, hogy ezek az esetek ráirányították a figyelmet az unió intézményi hiányosságaira, korlátaira, és bővebb eszköztárra van szükség a mostaninál, amely ezeken a területeken csak két dologból áll: a „politikai meggyőzésből és az atombombából” – magyarázta a szóvivő, utalva arra, hogy az uniós szerződés ilyen esetekben egyetlen szankciót ismer, azt, hogy az adott országot fosszák meg szavazati jogától, ami a döntéshozatalból való teljes kizárást jelenti. Ez olyan súlyos szankció, amelyhez az összes többi tagország beleegyezése kell, és amelyet még soha egyetlen tagállam ellen sem alkalmaztak.