Afganisztánba ment az új védelmi miniszter

Chuck Hagel, újonnan megválasztott amerikai védelmi miniszter meglátogatta az afganisztáni misszióban szolgálatot teljesítő katonákhoz. A Pentagon új vezetőjének ez volt az első külföldi útja, melyet kinevezése óta megtett.

Másodsorban azért utazott el Afganisztánba, hogy megköszönje a kint szolgálatot teljesítő katonák munkáját. A misszió helyszínén minden katona munkáját megköszönte, nemcsak az amerikai katonákét. Elmondta, hogy a misszió sikerét a békefenntartásban részt vevők együttműködése hozta meg. Minden egyes állam hozzátett ahhoz, hogy átsegítse Amerikát a 9/11 utáni időszakon, aminek az afganisztáni misszió szerves részét képezte.

Az afganisztáni békefenntartás igen fontos része az amerikai védelempolitikának. Ám a missziót nem lehetett volna sikerre vinni a szövetségesek aktív segítsége nélkül. Mindenki együttes munkája hozzájárult a misszió sikeréhez, az összehangolt, együttműködés egyaránt olyan fontosak voltak az afganisztáni misszió kezelésében, mint a békefenntartásban részt vevők szakértő munkája.

Harmadrészt úgy gondolja, hogy mindig lelkesítően hat a katonákra, ha különféle delegációk érkeznek egy-egy misszió helyszínére. Mint korábbi katonának, jó rálátása van a békefenntartók moráljára: a kinti nehéz körülmények okozta nehézségek ellenére is javul ilyenkor a morál. Egy ilyen hosszú missziónál, mint amilyen Afganisztán is, különösen fontosnak tartja az ilyen látogatásokat.

A katonai misszió már a végéhez közeledik. A feladatok megváltoztak: egyre jobban át kell adni a feladatokat az afgán védelmi erőknek. Egyre több feladatot végeznek együtt az afgán védelmi erők, és a békefenntartók, a cél azonban az, hogy minél több feladatnál csupán asszisztáljanak a külföldi védelmi erők, és az afgánok lássák el a feladatokat. Hagel úgy gondolja, hogy mindent megtanítottak az afgán védelmi erőknek ahhoz, hogy el tudják látni feladataikat, és a későbbiekben is képesek lesznek úgy ellátni feladataikat, hogy ne kelljen ismét egy tálib hatalomátvételtől tartani.

A 2014-es katonai kivonulás szempontjából igen fontos Afganisztán biztonságának garantálása. Azonban 2014 után ezt Obama elnök nem katonai békefenntartás keretében gondolja el. A kivonulás után a békefenntartás átalakulna egyfajta tanácsadási, kiképzési, asszisztálási feladattá, melyre Amerika, és a tagállamok is biztosítanak személyzetet, azonban a védelmi feladatok ellátása akkor már teljes egészében az afgán védelmi erők feladata lenne.

A 2014-es kivonulás igen fontos Amerika szemszögéből, ugyanis elválik, hogy sikerült-e mindent megtanítaniuk az afgán embereknek ahhoz, hogy demokratikus keretek között tudjanak élni. Mindent megtanultak-e ahhoz, hogy elkerüljenek egy újabb szélsőséges ideológiai előretörést, mint a 2001 előtti tálib rezsim volt. A kivonulással láthatóvá válik, hogy a felhúzott infrastruktúra elegendő-e az afgán állam önálló működéséhez, és a biztonsági erők képesek-e önállóan fenntartani a békét, és biztonságot.

Az afganisztáni kivonulás azonban nemcsak az amerikai államnak fontos, hanem az ország vezetésének is. Ugyanis az afgán vezetést sokszor éri a kritika, hogy az Amerikai Egyesült Államok bábja, és nem képes az önálló államigazgatási feladatok ellátására. A kivonulás így nem csupán Amerika számára vízválasztó, hanem az afgán állam szempontjából is, mivel elválik, hogy mennyire lesz képes önállóan megállni helyét a térségben, a régióban, és a világban.