Túl sok a felesleges szén-dioxid kvóta

Támogatja az Európai Parlament környezetvédelmi szakbizottsága, hogy az Európai Bizottság beavatkozhasson az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) piaci működésébe. A képviselők szűk többséggel fogadták el az erre irányuló módosítási javaslatot, mindezzel utat nyitva jelentős számú kibocsátáskereskedelmi egység árverésének elhalasztása előtt.

38 igen, 25 nem szavazat mellett 2 tartózkodással fogadta el az Európai Parlament környezetvédelmi szakbizottsága azt a módosító javaslatot, amely megteremtené a jogi alapját annak, hogy az Európai Bizottság beavatkozhasson a piaci alapon működő európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) működésébe. A képviselők szűk többsége is osztja Brüsszel álláspontját, amely szerint kivételesen szükség van a rendszer „felülről jövő” korrekciójára annak érdekében, hogy egyensúlyba állhasson a kereslet és a kínálat, és az ETS betölthesse az eredeti funkcióját, a környezetbarát technológiákba irányuló beruházások ösztönzését.

A környezetvédelmi szakbizottság a saját maga által megszavazott verzióban kikötötte, hogy az Európai Bizottság csak egyszer avatkozhat be az ETS működésébe a 2013-2020 közötti harmadik kibocsátáskereskedelmi rendszerben. A képviselők azt is leszögezték, hogy a rendkívüli események idején várható bizottsági beavatkozás csak akkor történhet meg, ha előzetes hatástanulmányok igazolják, hogy az intézkedés nem hordozza magában annak veszélyét, hogy az adott szektorban működő vállalkozások elhagyják az Európai Uniót.

A jogszabályi módosítás egyelőre nem más, mint egy későbbi uniós döntésnek a jogi megágyazása, tavaly ugyanis kételyek vetődtek fel azzal összefüggésben, hogy az Európai Bizottságnak joga van beavatkoznia egy tisztán piaci alapú kereskedelmi rendszer működésébe. A jogi tisztázás után a brüsszeli testület kezdeményezni fogja kibocsátáskereskedelmi egységek árveréseinek későbbre halasztását. (lásd később!)

Közel egymilliárd fölösleges egység

Az ETS az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere. Célja az európai károsanyag-kibocsátás csökkentése, és a környezetbarát technológiák elterjesztése. Működésének lényege, hogy egy – az ETS-irányelv hatálya alá tartozó iparágban működő – vállalat a tevékenysége során csak annyi CO2-t bocsásson ki, amennyit le tud fedezni az ingyenesen kapott, vagy az általa korábban megvásárolt emissziós egységmennyiség fedez.

Az adott cégnek lehetősége van ezen túlmenően is szén-dioxidot kibocsátania, ehhez azonban újabb kibocsátási egységeket kell vásárolnia a piacon (az ETS-en keresztül), a nagyobb szennyezés tehát pluszköltségként jelentkezik nála. A rendszer azonban fordítva is működik: ha egy vállalat nem bocsát ki annyi károsanyagot, mint amennyit korábban számított, akkor egységtöbblete támad, amit értékesíteni tud az ETS-ben, tehát a kevesebb kibocsátás több pénzt jelent számára.

A 2008 őszén kirobbant gazdasági válság nyomán EU-szerte visszaesett a gazdasági tevékenység, így a termelés, és következésképpen az ipari károsanyag-kibocsátás is. Mivel az ETS 2008-2012 közötti második kereskedési időszakát, és az abban ingyenesen kiosztandó és elárverezendő kibocsátási egységek mennyiségét még a válság előtt, az addig megszokott gazdasági teljesítményt alapul véve határozták meg, 2009 után jelentősen csökkent az egységek ára.

Ennek oka, hogy a kevesebb kibocsátás miatt az érintett vállalatok nem szorultak arra, hogy további egységeket vásároljanak az emissziójuk fedezésére. A csökkenő kereslet a tervezett 20-30 euró/egység árat 7 euró körülire nyomta le az elmúlt évekre. Az Európai Parlament számításai szerint 2011 végére mintegy 955 millió felhasználatlan kibocsátási egység halmozódott fel az ETS-ben.

Az Európai Bizottság ezért tavaly ősszel – a jogi tisztázás mellett – arra is javaslatot tett, hogy az eredetileg 2013-2015 közötti időszakban tervezett árverési mennyiségből 900 milliónak az aukcióját a harmadik kereskedési időszak végére kell halasztani, ezáltal csökkentve a piacon lévő felesleget.

Mind a Bizottság, mind az EP-képviselők többsége úgy véli, hogy egy ilyen jellegű beavatkozással rövid távon ismét növelni lehet az egységek árát, de hosszú távon nem fogja megoldani a problémákat, az egységek ugyanis nem tűnnek el a rendszerből. Igaz, az Európai Bizottság a tavaly novemberi javaslatában egyebek mellett azt is felvetette, hogy a tagállamok ki is vonhatják majd a rendszerből ezt a 900 millió egységet, ha majd annak idején úgy látják jónak.

Az európai parlamenti véleményt jegyző Matthias Groote szerint az árverések elhalasztására éppen ezért nem is úgy kellene tekinteni, mint a jelenlegi egyensúlytalanságok megoldására, hanem egy majdani hosszútávú strukturális reform előfutárára.

A néppárti Bánki Erik a BruxInfo Energia Monitornak elmondta, „mivel Magyarország a legtöbb kibocsátási egységét árverésen fogja kiosztani 20013-2020 között, ezért a magasabb karbonárak több állami bevételt is jelentenek, amit aztán a kormány által támogatott környezetbarát projektekre lehet fordítani”. A képviselő úgy látja, az egységek aukciójának átütemezése nem eredményez majd radikális és gyors áremelkedést, következésképpen nem is rontja majd a sok energiát igénylő iparágak versenyképességét.