Európai frontvonalak húzódnak a francia-finn párharc mögött

Finnország és Franciaország váratlan összeütközése mögött a STX tenderen túlmenően mélyebb, az európai válságkezelést érintő nézetbeli különbségek állnak. Párizs és az IMF a kiadások növelésével, míg a finnek – a német stratégiát követve – a megszorítások erősítésével kísérleteznének. Az STX Finland hajóipari óriás a kormányzat visszafogott költségvetésének áldozata lett. Az eset részben a német módszer gyengéire világíthat rá.

A tavalyi év legvégén a finn hajóipar történetének talán legnagyobb érvágását szenvedte el. A finn óriásvállalat, az STX Finland ugyanis elbukott egy a miami székhelyű Royal Caribbean International által meghirdetett, luxuscirkálóra kiírt tendert, éppen a rivális STX France ellenében. A megbízatás összértéke meghaladja az egymilliárd eurót, amelynek elvesztése érzékenyen érintheti a finn gazdaság egészét is.

A kormány szinte azonnal össztűz alá került, hiszen a hajógyár által benyújtott 50 millió eurós kölcsönre vonatkozó kérelem süket fülekre talált. (A kormány által felajánlott innovációs támogatás 44 millió euróról szólt.) Az ellenzéki Mauri Pekkarinen -aki a parlamenti kereskedelmi bizottság elnöke is egyben – egyértelműen a kormány számlájára írta a vereséget.

Lauri Ihalainen munkaügyi- és Jan Vapaavuori gazdasági ügyekért felelős miniszterek január 8-án levélben fordultak az Európai Bizottsághoz a francia pályázat hátterének kivizsgálására. A finn kormány ugyanis azt gyanítja, hogy a francia kormány az Európai Unió által megengedett mértékűnél hathatósabb financiális hátszéllel segítette elő az STX France vállalatának sikerét. Gyanúra ad okot továbbá, hogy az STX France részvényeinek 33 százaléka a francia állam kezében van. A vádakra válaszul a francia Pierre Moscovici gazdasági miniszter kijelentette, hogy „természetesen az európai szabályozásokkal teljesen összhangban mentettünk meg atlanti hajógyárakat” – írja az Europolitics.

Az üzlet megfeneklésével több száz munkahely szűnhet meg a hajógyárnak helyet adó Turku városában, a tavalyi év óta recesszióban lévő finn gazdaság pedig egy nagy lehetőséget vesztett a versenyképesség helyreállítására. A finn gazdaság motorja ugyanis az export, amelynek az Európai Unióba irányuló mutatója 2012 novemberében 10 százalékkal alacsonyabb, mint az a 2011-es évben volt. Az export hanyatlásának fő elszenvedője az elektronikai ipar, amelynek a Nokia túlélésért folytatott harca áll a homlokterében. A kereskedelemből származó bevételek kiesése folytán a kormány újból megszorítani kényszerül. Ahogy az STX esete is mutatja, gazdaságát nem képes olyan mértékben állami támogatásokkal stimulálni, mint ahogy azt Franciaország – sokszor a protekcionizmus gyanúját is magára vonva – megteheti.

Egymással viaskodó iskolák

A finn-francia eset hátterében azonban mélyebb, az egész unióra kivetíthető törésvonal húzódik meg. A válságkezelés módjáról a tagállamoknak ugyanis ellentétes elképzelései vannak: a rendezett államháztartással rendelkező államok, élükön Németországgal a kiadások visszafogásával és az államháztartási szigor alkalmazásával igyekeznek túllépni a válságon. Ebbe a csoportba tartoznak az északi államok, köztük Finnország is. A szóban forgó államok eladósodottsága alacsony, bevételeik elegendőek az adósságállomány finanszírozására. A túlzott szigor azonban gátat szab a növekedésnek, magasabb adókhoz, a szociális kiadások visszaszorulásához , a közszféra kereseteinek csökkentéséhez, a munkanélküliség emelkedéséhez vezet.

A tagállamok másik csoportját ezzel szemben jellemzően a déli tagállamok alkotják, akik képviseletét még Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök vállalta magára. Francois Hollande hivatalba lépésével azonban a francia válságkezelés is valamelyest új mederbe került, hiszen az újdonsült elnök a gazdaságélénkítést a kormányzat feladatának tekintette. Ebben nagyobb szerep jut a közvetlen állami beruházásoknak illetve a kulcsfontosságú vállalatok állami támogatásának (lásd bővebben a Kitekintő Elemzések 14. számában), ami a növekedés beindítását szolgálja.

Az egyik oldal tehát a kiadások visszafaragását, míg a másik a növekedés beindítását tekinti elérendő célnak. Ez utóbbi azonban nagyobb állami szerepvállalást és nagyobb megterhelést jelent költségvetési oldaláról.

A megszorítások vége?

Az IMF múlt héten napvilágot látott jelentésében a washingtoni székhelyű szervezet önkritikát gyakorolt. A szervezet főbb közgazdászai – Olivier Blanchard és Daniel Leigh – által jegyzett elemzés a megszorító intézkedések negatív hatásainak, a munkanélküliség növekedésének és a belső kereslet hanyatlásának figyelmen kívül hagyását, azok konszolidációra gyakorolt hatásának elhanyagolását róják fel a nemzetközi valutaalapnak. Bár az irat nem az IMF hivatalos álláspontját tükrözi, a megszorítási politikában egyértelmű szemléletbeli fordulatot jelez.

A fordulat jelenként korábban Christine Lagarde IMF vezér 2012 októberi nyilatkozatában időt kért Görögországnak, és kilátásba helyezett egy második adósság-átrendezést is – tudósított a Bloomberg. Ezzel szembe került az általa alkotott trojka két másik tagjával, az Európai Központi Bankkal valamint az Európai Bizottsággal.

A finnek szürke eminenciása

Ez utóbbi szervezet képviseletében a finn Olli Rehn pénzügyekért és gazdaságért felelős uniós biztos visszautasította az IMF hatástanulmányát és kritikával illette a nemzetközi szervezet pálfordulását. Rehn illetve a mögötte álló „iskola” továbbra is a kormányzati kiadások drasztikus csökkentésében látja a válságból kivezető utat. Az egyébként visszafogott politikus egyre nagyobb szerephez jut az európai kormányzás formálásában, személye már a Brüsszelre bűnbakként előszeretettel mutogató francia politikusok horizontjára is felkerült.

Finnország épp egy nagyobb volumenű megszorító csomagot készül bevezetni, amelynek mérete fél illetve egymilliárd euró között mozog – jelentette az Yle finn csatorna. Az állami kiadásokat megvágó csomag konkrét mérete és tartalma a márciusban kezdődő kormányzati tárgyalások során derül ki. Rehnt – bár biztosként az uniót kell, hogy képviselje – egyrészt erős kötelékek fűzik hazájához, Finnországhoz, másrészt szilárd gazdaságpolitikai meggyőződése, hogy a válságban következetes és kemény megszorítások szükségesek.

Diplomaták és a gazdaság egyéb képviselői előtt tartott pénteki beszédében leszögezte, hogy bár a válság nehezét magunk mögött tudhatjuk, mégsem szabad a megkezdett gazdasági reformokat elmismásolni. Rehn előszeretettel használ orvosi hasonlatokat: „bár a páciensünk már nem szorul intenzív ellátásra, még belekerül egy kis időbe mielőtt megkaphatja az elbocsátási papírjait. Éppen ezért megbocsáthatatlan lenne a megelégedettség csapdájába esni. Meg kell maradnunk a reformok mellett, hogy revitalizálni tudjuk az európai gazdaságot.” – számolt be a Reuters.

Európai frontvonalak

A hajóipari beruházás körül kialakult francia-finn párharc tehát túlmutat a két állam bilaterális kapcsolatain és szorosan beágyazódik az Európa jövőjét meghatározó gazdaságpolitikai iskolák háborújába. A franciák sikere a magától értetődőnek tekintett állami támogatás volt, amit a finn cég nem kapott meg. Ezt maga Laurent Castaing, az STX France igazgatója ismerte be a finn Helsingin Sanomatnak. “A finn kollégákkal ellentétben a mi finanszírozási helyzetünk sokkal kedvezőbb, mint az STX Finlandé. Ennél fogva kevesebb nehézségségbe ütköztünk a bankoknál az építésre szánt kölcsön felvételénél”, nyilatkozta Castaing.

A vázolt két irányzat vezető államai éppen Franciaország és Németország. Noha az Hollande által szorgalmazott, a stabilitási paktum újratárgyalását célzó törekvéseket Berlin következetesen ellenzi, ez a merevség mégsem a növekedés ellen szól. A központi költekezés szabadjára engedése az, ami vörös posztó a németek szemében. Ők inkább a tagállami költségvetések átrendezésében látják a megoldást, és a finn költségvetést is ebben a szellemben tervezik átalakítani márciusban.

Az IMF által vitt új személet azonban éppen nagyobb kiadásokat engedne meg tagállamoknak és ez a francia válságkezelési módszer köszön vissza az IMF politikájában is – ne feledjük, hogy Lagarde maga is francia. Kérdés, hogy ez a fordulat mit eredményez majd Görögországra és nem utolsósorban Magyarországra nézve, a szigor enyhülése ugyanis nagyobb mozgásteret eredményez a tagállamok számára.