Ragaszkodnak az 50 milliárdhoz

Ragaszkodik az Európai Parlament az uniós infrastrukturális alap 50 milliárd eurós költségvetéséhez. Az EP szakbizottságai elfogadták az Európai Összekapcsolási Eszköz működtetéséről szóló jogszabály elsőkörös álláspontját, amely az Európai Bizottság kezdeti javaslatához tendálva összeurópai érdekeket, a kohéziós források egy részének megkötését és az innovatív pénzügyi eszközök kiemelt szerepét is tartalmazza.

Nem változtatott érdemben az Európai Parlament az októberi szakbizottsági vitán megismert álláspontjához képest a tervezett uniós infrastrukturális alappal összefüggésben. Az EP közlekedési, valamint ipari és energiaügyi szakbizottsága az együttes ülésén fogadta el az Európai Összekapcsolási Eszköz (Connecting Europe Facility – CEF) működéséről szóló rendeletet, legalábbis az általa megfelelőnek vélt jogszabályi verziót, ami alapján megkezdődhetnek az informális egyeztetések a képviselők és a tagállamok között.

Az úgynevezett trialógok nem lesznek konfliktusoktól mentesek: nemcsak a 2014-2020 között tervezett hálózatfinanszírozási pénzalap felhasználásának módját, hanem annak összegét tekintve is, utóbbi kapcsán ugyanis novemberben új front nyílt a Tanács és az EP között.

Az Európai Bizottság 2011 júniusában, a 2014-2020 közöttre tervezett többéves pénzügyi keretjavaslatának bemutatóján tett javaslatot egy olyan pénzalap létrehozására, amelyből a következő pénzügyi perspektívában a transzeurópai infrastrukturális hálózatok kiépítését és modernizációját lehetne finanszírozni. A Bizottság elképzelései szerint az uniós költségvetésből 50 milliárd eurót lehetne fordítani a közlekedési (31,7 milliárd euró), a távközlési (9,2 milliárd euró) és az energiahálózatok (9,1 milliárd euró) fejlesztésére. A közlekedési szektornak járó 31,7 milliárd euróból a Bizottság 10 milliárd eurót a kohéziós alapból irányítana át, ezt a 10 milliárdot viszont csak a kohéziós országok használhatnák fel. 2011 őszén bemutatta Brüsszel a konkrét jogszabályi javaslatait is.

Bár a vita rögtön megkezdődött a pénzek felhasználásának módjáról, a forráseszközökről, valamint az uniós intézmények elkezdték felrajzolni a szükséges transzeurópai hálózatok térképeit is, a legnagyobbnak tűnő probléma viszont novemberre vált egyértelművé. Az uniós állam- és kormányfők november végi csúcstalálkozóján az Európai Tanács elnöke (leginkább a tagállami preferenciákat hallva) már 9 milliárd euróval kevesebb pénzt javasolt a CEF-re. Bár a tárgyalások megrekedtek november végén, de Herman Van Rompuy a vélhetőleg februári újabb csúcstalálkozóra új költségvetési javaslatot készít.

Noha, azt már a legtöbben kész tényként kezelik, hogy a CEF kerete nem maradhat 50 milliárd euró, az Európai Parlament mégis ezt tartja szükségesnek a kedden elfogadott jelentésében. A román liberális Adina-Ioana Valean szerint „a teljes 50 milliárdos költségvetésre szükség van az eredetileg kitűzött célok teljesítéséhez”. A román liberális képviselő leszögezte, ezt a pontot mindenáron megpróbálja majd megvédeni az Európai Parlament, amely nem fogad el költségcsökkentést. (A többéves pénzügyi keretről majdan megszülető tagállami kompromisszumot az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.)

A rapportőr elmondta, a költségvetéshez azért is kell ragaszkodni, mert így is jelentős szakadék tátong a rendelkezésre álló források és a befektetési igény között. 220 milliárd euróra lenne például szükség a transzeurópai energia és távközlési hálózatok kiteljesítéséhez, és ezt kellene áthidalni 20 milliárd eurós EU-forrással – hangsúlyozta Valean.

Éppen ezért az Európai Parlament ragaszkodott ahhoz is, hogy minél több úgynevezett innovatív pénzügyi eszköz használatát népszerűsítse és tegye lehetővé az EU. Ez lehetővé tenné, hogy minél nagyobb mértékű magánbefektetői forrást vonjanak be a transzeurópai infrastruktúra fejlesztésébe.

Ezt már az Európai Bizottság eredeti javaslata is tartalmazta. Eszerint az eredetileg javasolt 50 milliárd euró nagy részét nem közvetlen támogatás, hanem projektkötvények és más olyan pénzügyi eszközök formájában biztosítaná az Európai Unió, amelyek vonzó konstrukciójuk miatt alkalmasak lehetnek pótlólagos források bevonására. A javaslat értelmében az Európai Beruházási Bank (EIB) által a transzeurópai közlekedési hálózatoknál már sikerrel alkalmazott kölcsöngarancia-eszköz (angol rövidítése LGTT), vagy a kockázat-megosztási pénzügyi eszköz (RSFF) szolgálnak majd mintául az új finanszírozási formákhoz.

Az EP szerint innovatív pénzügyi eszközökből lehetne finanszírozni a kereskedelmileg életképes, nagyobb profittal kecsegtető beruházásokat, így téve a projektet vonzóvá a magánbefektetők számára. Közvetlen uniós forrást pedig elsősorban a nehezen és lassan megtérülő, nem feltétlenül kifizetődő és profitot nem termelő, de életbevágóan fontos fejlesztésekre lehetne fordítani.

Az Európai Parlament által elfogadott álláspont az innovatív pénzügyi eszközök kiemelt szerepe mellett a projektek kiválasztási szempontjainál is a Bizottság álláspontját osztja. Eszerint csak olyan fejlesztések lehetnének jogosultak a CEF forrásaira, amelyeknek valódi európai hozzáadott értéke van. Eszerint határkeresztező, több tagállamot is érintő beruházásokra van szükség – olvasható a jelentésben, amelyek a tagállami infrastruktúrák európai hálózati jellegét teremthetik meg. Ezzel kapcsolatban Adina-Ioana Valean emlékeztetett arra, hogy „a tagállamok gyakran nacionalisták ebben a tekintetben, és csak az országon belüli hálózatokat fejlesztenék”.