Felgyorsulhat a kiemelt energiahálózati projektek engedélyeztetése

Harmadára csökkentheti a beruházási engedélyek megszerzésének idejét az az uniós rendelettervezet, amely a kulcsfontosságú transzeurópai energia-infrastruktúra projektek kiválasztásának és kiépítésének szabályait rögzíti. Az uniós intézmények kedden késő este állapodtak meg a jogszabályról, amely a 2020-as klímavédelmi célok teljesítését, a belső energiapiac kiépítését és az energiaellátás biztonságának növelését segítené elő.

Politikai megállapodásra jutottak kedden késő este az európai uniós intézmények a kulcsfontosságú transzeurópai energia-infrastruktúra projektek kiválasztását és mielőbbi megvalósítását szolgáló uniós rendelettervezetről. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács ciprusi elnöksége konszenzusra jutott az utolsó vitás pontokban is, így a hivatalos parlamenti és tanácsi jóváhagyás után 2013-ban hatályba is léphet a kiemelt villamosenergia- és gázhálózatokra vonatkozó jogszabály.

A rendelet a várakozások szerint radikálisan lerövidíti a jelenleg irreálisan hosszú tagállami engedélyeztetési eljárások időtartamát. Az energiaügyi uniós biztos szerdai közleményében „áttörésként” emlegette a megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy a gyakran akár 12 évig tartó hatósági eljárások alapesetben legfeljebb 3 és fél évre rövidüljenek. Az Európai Bizottság eredetileg három évben maximálta volna az engedélyeztetések időtartamát, végül tagállami nyomásra az intézmények abban maradtak, hogy 3 és fél év lesz a felső határ, amit indokolt esetben további kilenc honappal meghosszabíthatnak a tagországok.

Az uniós tagállamok hatóságainak tehát ennyi idejük lesz arra, hogy a közcélú projektek (PCI) később véglegesítendő listáján szereplő beruházási terveket a hatáskörük szerint elbírálják, és megadják rájuk a kivitelezési engedélyt. A PCI-okat először regionális, majd uniós szinten válogatják ki. Jellemzően olyan projektek kerülhetnek rá, amelyek két vagy több uniós tagállamot is érintenek, és amelyek az európai országok energiahálózatainak transzeurópai jellegét erősítik: tehát elsősorban határkeresztező összekötő villamosenergia- és gázvezetékek, valamint a transzeurópai folyosók kiteljesítését célzó projektek jöhetnek számításba.

Günther Oettinger EU-biztos hangsúlyozta, hogy az átláthatóbb és gyorsabb döntésekre vonatkozó kedden elfogadott szabályokat csak a PCI-kra lehet majd alkalmazni. Ezek azok a projektek, amelyek kivitelezéséhez a következő pénzügyi tervezési időszakra javasolt Európai Összekapcsolási Eszközből (CEF) is lehet majd forrásokat igényelni.

Az Európai Bizottság eredeti tervei szerint 50 milliárd euró állt volna rendelkezésre az alapban, amelyből 9,1 milliárd eurót lehetett volna fordítani energiaprojektekre 2014-2020 között. Noha, végső megállapodásra még nem jutottak a tagországok az alapot illetően, ez leghamarabb a jövő év elején várható, de az eddigi tagállamközi egyeztetésekből kiderült, a CEF lehet az egyik vesztese a tagországok alkudozásának.

Az Európai Tanács elnöke a legutóbbi javaslatában 9 milliárd euróval nyeste volna meg az alap költségvetését, a 41,2 milliárd euróból pedig mindössze 7,1 milliárd jutott volna energia-infrastruktúrára. (A január végén, vagy február elején várható újabb csúcsra új költségvetési javaslatot készít Herman Van Rompuy – a szerk.) Ez az összeg még inkább eltörpül amögött a 200 milliárd mögött, ami az energiaügyi uniós biztos szerint szükséges lenne a transzeurópai áram- és gázhálózat modernizációjához és kiépítéséhez.

Vita volt az EP és a tagországok között abban is, hogy a határkeresztező hálózatokat milyen közös szabályok szerint működtessék az érintett tagállamok. Az Európai Parlament korábban egy valósidejű, működés közbeni együttműködési mechanizmus kialakítását kérte, de miután a tagországok ezt nem támogatták, „a kompromisszumosan elfogadott rendelet szerint ki kell alakítani olyan közös hálózatműködtetési eszközöket, amelyek biztosítják a rendszerirányítók közötti együttműködést normális és vészhelyzetben is” – írta legutóbbi számában a BruxInfo Energia Monitor.

Az Európai Bizottság korábban közölte, a jogszabály legfőbb célja az lenne, hogy az Európai Unió tartani tudja a 2020-as éghajlatvédelmi céljait, és hogy az európai gázellátás biztonságosabb legyen. A határokon átnyúló energiaprojektek egyrészt a hosszas engedélyeztetés miatt maradoztak el, másrészt amiatt, mert a rendkívül hosszú megtérülési idő miatt ezek egy része nem tűnt gazdaságilag életképesnek.

Noha a kiválasztott uniós projektek listája 2013. július végére készül el, de a Bizottság már előre példázta, hogy elsősorban milyen beruházások felelhetnek meg a meghatározott feltételeknek: villamosenergia-hálózat, amely az Északi-tenger partjára telepített szélerőművek által megtermelt áramot szállítaná a nagyvárosokba; innovatív áramtárolási projektek; vagy olyan komplex gázvezeték-projektek, amelyek új forrásokból (például a Kaszpi-térségből) szállítanák Európába a gázt.