Kertész Imre-archívum, de nem itthon

A berlini Kertész Imre-archívum megnyitásáról közölt beszámolót a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című vasárnapi német lap Egy sorstalan feljegyzései címmel.

    A lap szerzője, Johanna Adorján kifejtette: a Berlini Művészeti Akadémián létrehozott archívum anyaga többnyire magyar nyelvű dokumentumokból áll, ami „szétfeszíti” az intézmény szabályait, hiszen az akadémia rendszerint német nyelvű anyagokat gyűjt. A Berlinben élő magyar író esetében viszont kivételt tettek, ráadásul még mielőtt megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az archívum kiépítése 2001-ben kezdődött, egy évvel a díjról értesítő „sorsszerű stockholmi hír megérkezése előtt”.

    „Valóban nem kis dolog, hogy Kertész Imre a német fővárosban működő akadémia rendelkezésére bocsátotta iratanyagát”, tekintve, hogy 15 éves korában a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták. Az „irodalmi életműve e tapasztalat, a holokauszt túlélése körül forog, és azt mondja, hogy az íráson keresztül szabadult meg Buchenwaldból” – írta Adorján. Hozzátette: Kertész Imre „nagyságáról és humanitásáról” tanúskodik, hogy egy német intézményre hagyta iratanyagát.

    A 35 ezer oldalnyi iratból összeállított archívum csütörtöki megnyitójáról egyebek között megjegyezte: bizonytalan volt, hogy a magyar író meg tud-e jelenni az eseményen, mert betegséggel küzd, de ott volt és „áramlott belőle a bölcsességnek, huncutságnak és eleganciának egyedül rá jellemző keveréke”. A felolvasással egybekötött ünnepség végén a közönség hosszasan tapsolt – írta a német lap szerzője, hozzátéve, hogy „a taps ugyan nevetségesen kevés ahhoz képest, amit Kertész ennek az országnak adott, de hát hogy is lehetne másként kifejezni a hálát?”