Az új kínai vezetés – reformok vagy válságkezelés következik?

November 8-án összeül a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusa, amely tíz évre új vezetést választ. Szakértők – országon belül és kívül egyaránt – nagy várakozással tekintenek az új elnök-pártfőtitkárra és a miniszterelnökre. Meg kell őrizniük a párt hatalmát, ugyanakkor a 2005 óta elnapolt változtatásokat is végre kell hajtaniuk. Kik ők és mit várhat tőlük Kína és a világ?

Mi történik (november 8-án)?

Mára egyértelmű szabály, hogy két ciklusnál hosszabban nem maradnak hatalmon vezetők, illetve hogy 68 év felettiek nem jelöltetik magukat új ciklusra. Minden generációban négy-öt vezető – a Politikai Bizottság Állandó Bizottság tagjaiként – két ciklust (tíz évet) teljesíthetnek. Ez a kilenc tagú testület alkotja a kínai vezetés csúcsát, tagja többek között a pártfőtitkár és a miniszterelnök. A rendszer így megköveteli, hogy az ötvenes éveik elején-közepén járó vezetőkből (miniszterekből vagy tartományi vezetőkből) kiválasszanak kettőt-hármat, akik egy ciklusra – öt év „próbaidőre” – a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának tagjai lehetnek. Ha jól teljesítenek az öt év alatt utódjelöltekként, a következő pártkongresszus megválasztja őket. Ezzel a szabállyal elejét vették a túlzott egyeduralomra törő vezetők fellépésének.

A vezetőségváltás ezen rendszerének kialakítása az 1980-as években kezdődött, amikor Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) a bizonytalanság és a válsághelyzetek elkerülése miatt igyekezett rendszert vinni az utódlás kérdésébe a Kommunista Pártban. Ennek volt része a pártkongresszus intézményének visszaállítása és néhány ezzel kapcsolatos explicit és implicit szabály lefektetése, amelyek 2002-re megszilárdulni látszottak. Ezzel a rendszer és az egész kínai belpolitika kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá vált.

Ugyan a kongresszus időpontját csak szeptember végén hozták nyilvánosságra – elemzők szerint a párton belüli bizonytalanságok és hatalmi harcok miatt – annak előkészületei azonban már több mint egy évvel ezelőtt megkezdődtek. Nemcsak tartományi pártkongresszusokat tartottak szerte Kínában, de a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság is többször összeült, jelentéseket készíttetett, sőt, tavasszal körülbelül 400 magas rangú politikai vezetőt is megkérdeztek arról: kiket szeretne látni a következő Politikai Bizottságban. Az utóbbi természetesen senkire nézve nem kötelező erejű, azonban mutatja, hogy a KKP igyekszik a belső véleményeket becsatornázni.

A kongresszus elé a Központi Bizottság terjeszti a jelöltek névsorát, amely 2011 őszén már nagyrészt kialakult.

Az új vezetők

A két legfőbb politikai pozíció, a hagyományosan egy személy által viselt államelnöki és pártfőtitkári tisztség várományosa Hszi Csin-ping (Xi Jinping) jelenlegi alelnök, míg a kormányfői széket minden bizonnyal Li Ko-csiang (Li Keqiang) jelenlegi miniszterelnök-helyettes foglalhatja majd el. Az ő pártbéli kinevezésüket a 2013 tavaszán ülésező kínai parlament fogja szentesíteni, Hszi Csin-pinget (Xi Jinping) akkor választják majd hivatalosan elnökké, addig csak pártfőtitkár lesz.

Hszi Csin-ping (Xi Jinping) Csiang Cö-minhez (Jiang Zemin) és az úgynevezett „sanghaji klikkhez”, a kommunista pártelit leszármazottjaiból álló „kishercegek” csoportjához áll közelebb. Apja Hszi Csong-hszün (Xi Zhongxun), a Kommunista Párt egyik prominense, a propaganda osztály vezetője és az Államtanács (a kínai kormány) egykori főtitkára, Kanton (Kuangtung) tartomány korábbi párttitkára volt, de a kulturális forradalom ideje alatt számos más promines párttaghoz hasonlóan őt is bebörtönözték. A fiatalabb Hszi vegyészmérnökként végzett, Sanghaj párttitkárjaként dolgozott, 2007-től a Központi Bizottság Állandó Bizottságának tagja és a KB titkára, 2008-tól az ország alelnöke. Kötődései miatt a piachoz való nyitottabb viszonya különbözhet párttársai hozzáállásától, mindazonáltal nem sokat árult el gazdasági vagy politikai terveiről. Diplomáciai érzéke és problémamegoldó képessége miatt dicsérik, személyét – amely makulátlan – egyetértés övezi, népszerűsége nagy. 

Li Ko-csiang (Li Keqiang)  Hu Csin-tao (Hu Jintao) frakciójához, a párt ifjúsági szervezetéből kinőtt, elsősorban a vidéki szegényebb rétegek érdekeit szem előtt tartó tuanpaihoz áll közel. Honan tartomány vezetője volt, ahol a jövedelmi viszonyok kiegyenlítésére és a szociális ellátás javítására összpontosított – várhatóan miniszterelnökként is hasonló iránybú politikát folytat majd. Szintén 2007-ben lett a Központi Bizottság Állandó Bizottságának tagja.

Gazdasági és politikai kérdések – reformok

Az új vezetéstől nemcsak a gazdasági helyzet stabilizálását és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését várják a szakértők – és a kínai lakosság. A Világbank becslése szerint ugyanis 2015-re öt százalékra csökkenhet az ország növekedésének üteme, és a kormány saját elemzései szerint is a szolgáltatások és a belső fogyasztás növelésére kell koncentrálni az export- és befektetés-függőség helyett.

A kínai növekedés eddig az exportra termelő olcsó munkaerőn és a befektetéseken alapult. Az export, a két fő felvevőpiacon (Európa és USA) bekövetkezett válság miatt visszaesett, és ezt a fejlődő országokba irányuló export nem tudja ellensúlyozni, a befektetések pedig olyan lufikhoz vezettek, amelyek bármelyik pillanatban kipukkanhatnak. Az olcsó munkaerő pedig egyre kevésbé olcsó, ahogy a kínai vezetés megpróbálja a jólétet növelni, az egyenlőtlenségeket csökkenteni és a munkakörülményeket javítani. Nagyok a különbségek (bérekben és életszínvonalban is) a városok és a vidék, illetve a fejlett keleti és az elmaradottabb nyugati régiók között. Ezek a hatások együttesen komoly kihívást jelentenek.

Az ország másik problémája a korrupció, amely hatalmas méreteket öltött. Kína a Transparency International 2011-es korrupciós index listáján közvetlenül Románia után, a 75. helyen állt. Összehasonlításul; a listán Magyarország az 54. helyen található, Új-Zéland és Dánia vezetnek – ez a két állam a legkevésbé korrupt az index szerint. A korrupció elleni harcban eddig a párton belüli szempontok érvényesültek, mivel nem akarták a párt egységét veszélyeztetni. Csak a politikai változás szempontjából jelentős Po Hszi-laj (Bo Xilai) bukott meg eddig, november nyolcadika után azonban ennél többre lesz szükség a külföldi és belföldi beruházók, valamint a lakosság számára érzékelhető változás elindításához. 

Emellett a rezsim elleni fel-fellángoló demonstrációkkal is kezdeni kell valamit. A szeptemberi Japán-ellenes demonstrációk egy része is a rendszerrel szembeni tüntetéssé változott – ráadásul az ellenzékiek kisebb nyilvánosságot kapó éhségsztrájkjai, valamint a korrupció elleni megmozdulások is fenyegetést jelenthetnek a párt számára. Ezek egyelőre nyilván nem fognak véget vetni a Kommunista Párt egyeduralmának, mindazonáltal szakértők szerint középtávon szélesebbre kell tárni a politikai részvétel lehetőségét a társadalmi feszültségek miatt. A hatalom nagyobb átláthatósága és elszámoltathatósága érdekében Hszi Csin-ping (Xi Jinping) hajlandónak tűnik aránylag radikálisabb lépésekre is – legalábbis erre utaltak a Reuters forrásai, amelyek szerint politikai reformok sem elképzelhetetlenek – kérdés, hogy ezekből melyekhez tud maga mellé többséget állítani.

A politikai reformok egy része elválaszthatatlan a gazdasági nyitástól – 2005-től bizonyos értelemben „féloldalasan” zajlottak az események, amint ezt Ven Csia-pao (Wen Jiabao) is beismerte egy márciusi sajtótájékoztatón. Az egyik fontos kérdés az állami vállalatok privilégiumainak csökkentése – ebben a pártvezetőkön kívül a vállalatok vezetőivel is komoly viták várhatóak. Az állami vállalatok ma is olcsóbban jutnak hitelhez a bankoktól, mint a magánvállalatok, ezen kívül az állami (rész)tulajdonú vállalatok az általuk használt területért sem fizetnek, amely önmagában 640 milliárd dolláros (137 ezer milliárd forintos) támogatást jelentett 2001 és 2009 között.

Ezek a vállalatok a felügyelőbizottságukban ülő pártfunkcionáriusokon keresztül szorosan kötődnek a KKP helyi illetve országos szervezeteihez. A kormányzat a privilégiumokat azzal indokolja, hogy  ezek a cégek csak így képesek globális szereplővé válni. Elemzők ugyanakkor kiemelik; ezek a cégek olyan kevéssé hatékonyak, hogy évente jelentős (6%-os) saját tőkére jutó veszteséget termelnek. A pénzügyi rendszer jelenleg túlzottan zárt, a jüan nincs eléggé jelen a nemzetközi pénzpiacon és a bankszektorban nincs verseny. Az árfolyamrendszer és a kamatlábak liberalizálása napirenden van, és a kínai vezetés szeretné elérni, hogy 2015-re a GDP 5%-át a pénzügyi szektorban termeljék meg.

A piac nyitásával és a WTO szabályainak alkalmazásával ezt elérheti az új vezetés. Amennyiben nem járnak sikerrel, az komolyan befolyásolhatja Kína nemzetközi pozícióját, regionális szerepét és a párt uralmának stabilitását is.  

Tóth Á. Ambrus

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »