Továbbra is kötelező szavazni Luxemburgban

A kötlelező szavazás intézménye nem új jelenség Európában,  Belgium és Luxemburg például már a 19. században kötlezte állampolgárait a választásokon való részvételre.  A világ több mint harminc országában találkozhatunk hasonló politikai jelenséggel, ugyanakkor csak nagyon kevés állam alkalmazza a gyakorlatban is. A luxemburgi igazságügyi miniszter egy parlamenti vita során kifejtette, hogy jogilag törvényt sért, aki nem szavaz.

Amennyiben a választásoktól való távolmaradás szankciókat von maga után, a választópolgárok többsége elmegy és leadja a voksát, ennek következtében pedig  a részvételi arány ezekben az országokban 10-15 százalákkal is magasabb lehet, mint egy átlagos európai országban. Kitűnő példát jelentenek a Benelux-államok, hiszen Belgiumban,Luxemburgban és Hollandiában is  átlagosan 85 százalék feletti részvételi arányról beszélhetünk, annak ellenére hogy Hollandiában a hatvanas években megszüntették a kötelező részvételt.

A politikai jelenség támogatói úgy vélekednek, hogy egy demokratikusan választott kormány döntései annál legitimebbek, minél többen szavaztak az adott pártra. Ezenkívül a kötelező szavazásnak nem elhanyagolható a hatása a társadalmi szocializációra nézve, hiszen a legelvakultabb támogatók szerint hű állampolgárokat nevel. Mindezek ellenére az országok számára a legerősebb érvet a voksolás ezen módja mellett  az anyagi szempontok jelentik. Minek költsenek a pártok hatalmas összegeket a kampány során, ha a választók jogi kötelezettsége szavazni?

A kötelező szavazás ugyanakkor a modern államok többsége számára még mindig idegen. Ennek oka, hogy szerintük a demokratikus rendszerekkel azonosított állampolgári  szabadság nem lenne biztosított. Az ellenzők véleménye szerint a lakosokat nem lehet kötelezni a szavazásra, sokkal reálisabb képet kapunk, ha a polgárok saját akaratukból adják le voksaikat. Ezenkívül bizonyított, hogy a szavazásra „kényszerített” lakosok esetében sokkal több az üresen leadott vagy érvénytelenül kitöltött szavazólap.

Luxemburgban 1919 óta beszélhetünk kötelező szavazásról,  ugyanebben az évben kaptak a nők szavazati jogot. Jogi szempontból kötelező a részvétel az önkormányzati, parlamenti és Európai Parlamenti választásokon. Ezalól kivételt jelentenek a hetvenév feletti lakosok, illetve azok a polgárok akik a választások idején igazoltan nem tartózkodnak az ország területén. A pénzbírság mulasztás esetén rendkívül jelentős, hiszen a minimum összeg 99 eurónak megfelelő összeg. Ennek ellenére a gyakorlatban „csupán” írásbeli figyelmeztetésben részesül aki nem tesz eleget állampolgári kötelezettségének, épp ezért került sor parlamenti vitára Luxemburgban.

A törvény parlamenti támadói azzal érveltek Francois Biltgen igazságügyi-miniszterrel szemben, hogy az utóbbi negyven évben gyakorlatilag senki nem részesült bírságban azért mert nem jelent meg a választásokon. A luxemburgi statisztikák alapján az elmúlt négy évtizedben minden állampolgár minden választáson szavazott, kivéve ha igazoltan nem jelent meg.  Annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan lehetetlen, Biltgen kitart a kötelező szavazás intézménye mellett, bár lehet hogy kisebbségben marad Európában.  A voksolás kötelezővé tétele nagyon kevés országban működik a gyakorlatban, szakértők szerint néhány évtizeden belül halott jelenség lehet a kontinensen.