Venezuela választás és változás előtt áll

Az elmúlt harminc év legkeményebb választási küzdelme zajlik Venezuelában. Vasárnap (október 7.) arról döntenek a választók, hogy elfogadják-e Hugo Chávez szocializmusát vagy inkább a jobbközép Henrique Caprilest választják. Chávez esetleges veresége nem csak Venezuelában, de akár egész Latin-Amerikában változásokat hozhat.

Bármelyik jelölt győzelme nagyarányú politikai változásokat vetít előre a világ legnagyobb (bizonyított) kőolajtartalékával rendelkező országban, ami már most komoly feszültségeket kelt. Bár a szeptemberi felmérések a szocializmus győzelmét jósolják, Capriles folyamatosan növekvő népszerűsége miatt elképzelhető, hogy 14 év után Chávez leköszönni kényszerül. Chávez és Capriles is azt nyilatkozta, hogy tiszteletben fogják tartani a választás eredményét, de a közhangulatban érezhető a gyanakvás.

A két szembenálló erő: a GPP és a MUD

Hugo Chávez jelenlegi elnök 2010 novemberében jelentette be, hogy ismét indul az elnökválasztáson, annak ellenére, hogy rákbetegségben szenved. Mivel Chávez már második ciklusát tölti, ahhoz, hogy újra jelöltethesse magát, alkotmánymódosításra volt szükség.

Első elnöksége 1999-ben kezdődött, ha újraválasztják és kitölti hatéves hivatali idejét, húsz éven keresztül áll majd Venezuela élén. Chávezt a Nagy Nemzeti Pólus (Gran Polo Patriótico, GPP) támogatja, amely az Egyesült Szocialista Párt által vezetett választási koalíció.

Február 18-án az ellenzéki Demokratikus Egység Koalíciója (Mesa de la Unidad Democrática, MUD) előválasztást tartott, ahol öt induló közül Henrique Capriles Radonski, a jobbközép Első Igazság Párt (Primero Justicia) jelöltje nyert a szavazatok 64,2%-val. A koalícióban az Első Igazság Pártja mellett a Haza Mindenkinek Párt, a Venezuela Projekt, Népszerű Akarat Pártja, Az Új Idő, a Demokratikus Akció, a kereszténydemokrata COPEI és a Szocialista Mozgalom vesz részt. Október 7-én a választók a két jelölt és a két szembenálló pártkoalíció között választhatnak.

Cápriles szavazói nagy reményekkel várják a szombatot

Capriles magát balközép haladó politikusnak definiálja a Reuters szerint, aki a vállalkozásbarát, de szociálisan érzékeny brazil gazdasági modellt követi, bár a jobbközép Első Igazság Pártjának tagja. Politikai stílusa fiatalos, populista, nagy sportrajongó, aki motorral jár a nyomornegyedekben. Gazdag családból származik, de kiáll a szabad piac, a vállalkozások támogatása és az erős állami szabályozással történő szegénység elleni küzdelem mellett.  A Global Post-nak adott interjújában Capriles kifejtette, az oktatás fejlesztésében látja a hosszú távú megoldást a szegénységből való kilábalásra.

2011 novemberében válaszolva Chávez vádjaira, mely szerint az ellenzék megválasztása esetén szakítana a Bolivári Reformokkal, Capriles azt mondta, „bolond lenne felhagyni a reformokkal”, sőt hozzátette, hogy fejleszteni és bővíteni akarja őket, viszont meg akar szabadulni a korrupciótól.

2012 szeptember elején a GPP által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a MUD nem a valós céljait tárja a választók elé. A dokumentumok egy állítólagos titkos megállapodásról szólnak a MUD tagjai, köztük Capriles között, amely szerint választási győzelmük esetén neoliberális irányba fejlesztenék a gazdaságpolitikát. Ezt azonban Capriles cáfolta, a dokumentumot koholmánynak nevezte, amellyel megpróbálják becsapni a választókat.

Chávez további szociális intézkedéseket ígér

1998-ban, amikor Chávez megnyerte az elnökválasztást az ország az ötödik köztársaság korába lépett. Chávez erősen központosított irányítást vezetett be, ő maga pedig az erőskezű vezető szerepébe lépett, amelyre katonai múltja is alkalmassá tette. Néhány egyedi intézkedése mellett azonban inkább a megszokott venezuelai politikai mintákat követte, valójában néhány alkotmányos reformot leszámítva nem változtatott lényegesen a politikai, szociális és gazdasági rendszeren. A nép részvételén alapuló választási demokrácia, a kapitalizmus, a jogállamiság és a fokozott állami jelenlét a rendszer fontos részét képezik, de a legfontosabb tényező az olaj. Bár Venezuela hivatalosan is Bolivári köztársaságként definiálja magát, megtartotta politikai hagyományait, mint a nepotizmus és a klientizmus.

A független Venezuela megszületése óta a hadsereg mindig nagyon erős volt. A XX. század első felében a hadsereg irányította az országot, Juan Vincente Gomez vaskezű katonai diktatúrája alatt. Bukása után rövid időre polgári kormány alakult, majd ismét katonai diktatúra következett Jimenez vezetésével, és csak ezután kezdődhetett a negyedik köztársaság időszaka. 1992-ben Chávez új alternatívaként jelent meg, fejlődéspárti, nacionalista irányvonalat képviselt. Politikáját a populizmus és az etatizmus mentén határozhatjuk meg. Hatalmának megszilárdításában a hadseregre támaszkodott. Pártja, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) és a hadsereg egyaránt Chávez érdekeinek kiszolgálója.

Korábban Venezuela a kakaó, majd a kávé exportjától függött, most azonban mindennél erősebben függ az exportbevételek 94 százalékát adó kőolajexporttól, ebből fedezik a kampányban is igen hangsúlyos szociális kiadásokat.

A lakhatás- és az egészségügy fejlesztése jelenti Chávez programjának sarkalatos pontjait – jelenti a Global Post -, aki továbbra is nagyon népszerű, leginkább a számtalan szociális program (ún. „missziók”) miatt. Chávez szerint az ellenzék a gazdagokat és az Egyesült Államok kormányzatát képviseli – írja a Washington Times. Kampánya részeként növelte a szociális kiadásokat, és egy héttel a választások előtt egy új műholdat is pályára helyeztek, amit a kormány Kínában gyártatott le. Ellenfele, Henrique Capriles szerint ez is azt mutatja, hogy Chávez nem törődik az ország gondjaival, költséges kalandokra költ, amiknek az árát fontosabb területekről vonja el: „A kórházakban nincs pénz kötszerre, de utcabálokra futja” –nyilatkozta.

Szenvedélyes választási kampány

Chávez februárban nyilvános üzenetet küldött vetélytársának, amelyben a nálunk megszokott politikai üzenetekhez képest igen erősen fogalmazott: „A pislogó idiótának valami tanácsadó azt mondta, hogy kerülje el velem a konfrontációt, de én elmondom neked, te barom, hogy nem kerülheted el az összecsapást Chávezzel, mert ez már csak így van: minél jobban próbálsz elbújni előlem, annál inkább elkerülhetetlen a találkozás. Nem kerülheted el az összecsapást Chávezzel, mert ez az összecsapás a hazaszerető emberekkel, az anyafölddel és a nemzeti büszkeséggel!”

Capriles ugyanakkor vitára invitálta Chávezt, amit ő visszautasított, mert szerinte Caprilesszel „megalázó lenne összemérnie magát”. Capriles ugyanakkor bírálta Chávezt, amiért kisajátítja a televízió- és rádióadókat.

Chávez betegsége

A kampány egyik fontos eleme Chávez elnök betegsége, amelyről igen kevés információ áll rendelkezésre, egy biztos: rákos megbetegésben szenved. Egy korábbi misén nyilvánosan imádkozott, hogy még ne szólítsa magához az Úr. Bár korábban gyakran méltatta az ateizmust, betegsége a vallás felé fordította, ami a katolikus vidékeken újabb szavazatokat jelenthet számára. Chávez Kubában vett részt sugárkezelésen és kemoterápián, kétszer megoperálták, egy időre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, még kampánystábjával is csak Twitteren keresztül tartotta a kapcsolatot. Hazatértekor csodás gyógyulásról beszélt.

A Reuters szerint az ellenzékiek terjesztik azt a pletykát, amely szerint Chávez a betegségének végső stádiumában van, és csak hónapjai vannak hátra. Még a tavasszal új államtanácsot alakított, amely feltételezések szerint a kormányzás átadását készítheti elő. Az azonban nem világos, ki lenne az utódja. A találgatások szerint Diosdado Cabello, a nemzetgyűlés elnöke és Henry Rangel Silva védelmi miniszter lehetnek a jelöltek, de a Reuters szerint az elnök két lánya és Nicolás Maduro külügyminiszter is szóba jöhetnek, a kubai politikusok viszont az elnök testvérét, Adán Chávezt támogatják.

A választások kimenetele számos kérdést vet fel. A tét nem csak az, hogy a következő hat évben ki irányítja majd Venezuelát, hanem hogy az emberek akarnak-e változást és egyáltalán lehetséges-e ez, vagy kiállnak a 14 éve kormányzó Chávez mellett. Az esetleges fordulat következményei kihatnak a régió politikai életére és stabilitására. Venezuela birtokában van a világ legnagyobb kőolajlelőhelye, amelynek sorsa még távolabbra vezető, globális kérdéseket feltételez.