Alászálltunk a Berlaymont bugyraiba

Szobrokat, aranymedálokat, díszes könyveket és egy Günther Verheugen egykori EU-biztos képmásával ellátott török szőnyeget is rejt az Európai Bizottság központi brüsszeli épületének pincéje, ahol vélhetőleg a ’60-as évek óta őrzik a testület tagjainak diplomáciai ajándékait. A tárgyakról a Bizottság munkatársai sem tudnak sokat: nem tudni, hány darab van, mekkor az értékük, és a legtöbbről azt sem, hogy ki ajándékozta kinek. A BruxInfo a héten betekintést nyert az ajándékterembe.

Amióta léteznek államközi kapcsolatok, szokás megajándékozni a hivatalos látogatásra érkező állam- és kormányfőket, és általában nem utaznak üres kézzel azok sem, akik látogatást tesznek külföldön. Amióta létezik az Európai Bizottság, ugyanez a helyzet a testülettel kollektíven, valamint az elnökkel és az uniós biztosokkal egyaránt.

Jóllehet, a közelmúltban szigorított úgynevezett magatartási kódex már tiltja az uniós biztosoknak, hogy 150 euró felett elfogadjanak ajándékokat, vannak helyzetek, amikor illetlenség ezeket visszautasítani. Ezeket az ajándéktárgyakat rejti az Európai Bizottság központi brüsszeli épületének egyik pincéje, ahová csütörtök délután a BruxInfo munkatársa is betekinthetett.

150-200 ajándéktárgyat őrizhetnek a pincében – mondja a testület protokoll osztályának munkatársa, aki labirintusszerű útvonalon vezet le minket az ajándékterembe. Csak néhány embernek van speciális kulcsa ahhoz a lifthez, amely levisz a megfelelő szintre, és elnézve az állapotokat, szemlátomást nem gyakran jár lent emberfia, hogy nézegesse a megbecsülhetetlen értékű ajándékokat.

Nehezen nyílik az ajtó, és nem is az fogad, amire egy ilyen teremben számítani lehet. Kis raktárterem, a szokásos acélszerkezetes polcokkal, rajtuk számtalan apró és nagyobb fadoboz, bennük a legkülönfélébb ajándéktárgyak. Kérdésemre, hány darab ajándékot őriznek, a kolléga csak ingatja a fejét, nem tudja.

Vélhetőleg senki nem tudja, ahogy azt sem, hogy mióta őrzik az ajándékokat. „Talán a kezdetektől fogva, talán csak a ’60-as évektől” – teszi hozzá kollégája, aki szerint a legrégebbi ajándéktárgy az 1969-ben az Európai Bizottságnak ítélt Charlemagne-díj lehet. „Meg tudná mutatni?” – kérdezem az ajándékok rendszerezéséért felelős hölgyet, „fogalmam sincs, hol lehet” – válaszolja, és mindezzel jól példázza is, hogy mekkora hangsúlyt kapnak a testület életében a diplomáciai ajándékok.

Az első benyomás erős: rögtön kiszúrom a falnak támasztott bekeretezett faliszőnyeget, amelyen Günther Verheugen korábbi ipari EU-biztos portréja látható. A török kormány adományozta az előző német uniós biztosnak 2005 áprilisában egy hivatalos látogatás alkalmából. A bekeretezett szőnyeg a hivatali ideje alatt Verheugen irodáját díszítette, de a második Barroso-bizottság hivatalba lépése után állítólag megkérdezték a német politikust, hogy igényt tart-e szőnyegre, amire ő nemmel válaszolt.

Louis Michel egykori belga EU-biztos, aki 2004-2009 között a nemzetközi fejlesztésekért volt felelős, monumentális faragott székeket kapott Kongótól a 2000-es évek közepén, ez a gyűjtemény egyik ékköve. Kísérőm nem tartja kizártnak azt sem, hogy Louis Michel ebben ült az irodájában, de nem biztos benne. Most a Berlaymont pincéjében látható, hanyagul rádobva egy aranyozott díszes királyi lepel, amiről szintén nem tudják a bizottsági munkatársak, hogy kié lehetett.

A leginkább látványos ajándéknak az az azerbajdzsáni szőnyegkészlet ígérkezik, amely a szoba bal sarkában van letéve. Látszik, hogy José Manuel Barroso 2008-as bakui útjáról hazatérőben a kollégák egy az egyben levitték a terembe, azóta vélhetőleg senki nem nyúlt hozzá. A bizottsági elnök kapta hivatalos ajándékként az azeri államfőtől, tanúsítvány bizonyítja, hogy eredeti, kézzel szőtt szőnyegekről van szó.

A legtöbb ajándékról nem tudja megmondani a protokoll osztály munkatársa, hogy ki kapta, mikor, kitől. „Csak két éve vagyok itt, én azóta minden újonnan érkező ajándékot regisztrálok, de a korábbiakról nem vezetett nyilvántartást senki” – mondja őszinte megdöbbenésemre a bizottsági tisztviselő. Néhány tárgyra ugyan rá van ragasztva egy papír, ami jelzi annak eredetét.

Szemlátomást felvillanyozódik viszont akkor, amikor az amerikai ajándékokról faggatom. A legbüszkébben arra a hat bőrkötéses könyvre büszke, amelyet George W. Bush akkori amerikai elnök adományozott José Manuel Barrosónak.

A könyvek az Egyesült Államok alkotmányát, a kiegészítéseket, és néhány elnök feljegyzéseit tartalmazzák.

Egy másik doboz viszont egy rézkeretes porcelántáblát rejt, a tetején a Fehér Házat ábrázoló rajzzal. „Hát ez nem tipikus amerikai, igaz?” – lepődik meg maga is szintén George Bush ajándékán.

Találomra kinyitok egykét dobozt: János Károly spanyol király oklevele, a 2008-as pekingi olimpia hivatalos bélyeggyűjteménye, gránitszobor Beninből, és egy hatalmas képes album, amely szinte percről-percről bemutatja a Manchester United angol labdarúgóklub történetét.

A polcok emellett számtalan kristályszobortól, ezüsttáltól és aranymedáltól roskadoznak, amelyek eredetéről semmit sem tudni, ahogyan nem tudom meg azt sem, hogy ki gondolta, hogy acélból készült vikinghajó-szobrot kell ajándékoznia az Európai Bizottságnak.

Nem tudom megállni viszont kérdés nélkül, hogy miért sorakozik egymás mellett hat teljesen egyforma Gandhi-mellszobor is a sarokban. „Ha hiszi, ha nem, José Manuel Barroso akárhányszor elmegy Új-Delhibe az EU-India csúcstalálkozóra, minden évben kap egy ugyanolyan szobrot”.

A protokollmunkatárs szerint ez nem az udvariatlanság jele, és természetesen szó sincs arról, hogy az indiai vezetés ne lenne tisztában azzal, hogy előző évben is ugyanolyan ajándékot kapott a bizottsági elnök, „ott pusztán ez a szokás” – teszi hozzá.

2012-es ajándékok

Az Európai Bizottság új transzparencia portálján a második Barroso-bizottság által kapott ajándékok listája is megtalálható. Az adatbázisból kitűnik, hogy a kormányok és államfők mellett az sem ritka, hogy magáncégek kedveskednek ajándékkal az Európai Bizottság elnökének, tagjainak, vagy kollektívan a testületnek. A folyamatosan frissülő lista szerint az Európai Bizottság az év első öt hónapjában 24 ajándékot kapott. Bár, a Bizottság nem ad tájékoztatást arról, hogy ezek a tárgyak mennyit érhetnek, de annyi bizonyos, hogy a 150 euró (kb. 40 ezer forint) feletti, tehát alapvetően drágább kategóriába tartozó ajándékokról van szó.

Az új ajándékokat az uniós biztosok döntően az irodáikban őrzik, ezek vélhetőleg a következő európai bizottság hivatalba lépésekor kerülnek le a Berlaymont pincéjébe.

Az adományozók között vannak európai kormányok, de többségében közép-ázsiai és távol-keleti országok, illetve magáncégek ajándékai szerepelnek a listában. A legbőkezűbb az indiai és a kínai vezetés volt Brüsszellel. Az új-delhi kabinet a Bizottság elnökének február 13-i látogatásán egy arany kávéscsészét, a szokásos, bronzból készült Gandhi-mellszobrot és egy festményt ajándékozott José Manuel Barrosónak, az államfőtől személyesen pedig egy Delhit ábrázoló festményt kapott ajándékba a bizottsági elnök.

Egy héttel korábban az éghajlatvédelemért felelős EU-biztos kapott egy aranytányért és hozzátartozó evőeszközöket az indiai környezetvédelmi minisztertől. Mindez 2012 február elején történt, nem sokkal a cancúni ENSZ-klímacsúcs után, ahol – egyebek mellett India ellenállása miatt – ismét nem sikerült a világszervezetnek kötelező érvényű éghajlatvédelmi vállalásokat tenni a 2012 utáni időszakra.

José Manuel Barroso egy nappal később Kínába utazott, ahonnan szintén nem tért haza üres kézzel. A pekingi kormány egy kínai írásjelekkel ellátott oroszlánt ábrázoló szobrot, valmint egy ugyancsak oroszlánt ábrázoló kristályszobrot ajándékozott a bizottsági elnöknek. Áprilisi találkozójukon pedig egy égszínkék porcelán kínai vázát kapott Barroso a kínai kabinettől.

A bizottsági elnök ezek mellett egy értékes porcelántányérral is gazdagodott az angolai kormány jóvoltából, februárban a horvát kormány egy eredeti horvát szobrocskával lepte meg a Barroso elnököt, a dán kabinet pedig egy Arne Jacobsen által készített egyedi dán asztali órát ajándékozott a Bizottság elnökének.

José Manuel Barroso után az energiaügyi EU-biztos kapta a legtöbb ajándékot az év első öt hónapjában. Günther Oettingert az azerbajdzsáni állami olajtársaság halmozta el: négy darab keleti szőnyeget is küldött neki az Azerbaidjan State Oil Company.

Stefan Füle bővítési EU-biztos egy a teljes horvát történelmet ábrázoló bronzszobrot kapott ajándékba a zágrábi kormánytól januárban, a tunéziai kormányfő pedig egy olívafa-szobrot adott a cseh uniós biztosnak az év elején. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi EU-biztos egy hagyományos török ruhával lett gazdagabb az ankarai kabinet jóvoltából, Karel de Gucht kereskedelmi uniós biztos pedig a moldáv kormánytól kapott egy borgyűjteményt.