Srebrenica – a máig ható rémálom

A Hágában székelő „Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága” egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándéka okán a srebrenicai mészárlás ugyan népirtásnak minősíthető, de akadnak olyan aktív társadalmi szereplők is akik még ennek a tényét is vitatják.

Az elmúlt héten a Világ ismét Srebrenicára figyelt. Idén emlékeztek annak a szörnyűségnek a tizenhetedik évfordulójára, amilyet a térség, de Európa sem élt át hatvan éve. A Ratko Mladić irányítása alatt álló csapatok 1995. július 11-én több, mint nyolcezer muzulmán férfit és fiút mészároltak le. A körülmények és a felelősség máig nem világosak. Hogy ki és milyen mértékben hibázott és ki és milyen mértékben bűnös, az még most is lázban tartja a világot, Európát, a Balkánt, de leginkább azokat, akik közvetlen közelében vannak, esetleg érintettek is az ügyben.

Tényként kell kezelnünk viszont, hogy az érintett országok és nemzetek viszonyát nagy mértékben meghatározza ez a ma már, történelmi esemény. Bosznia-Hercegovina, a boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia valamint, az érintett nemzetek, főként szerbek és bosnyákok mindennapi politikai- és közéletében meghatározó szerepet játszik Srebrenica.

A Hágában székelő „Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága” egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándéka okán a srebrenicai mészárlás ugyan népirtásnak minősíthető, de akadnak olyan aktív társadalmi szereplők is akik még ennek a tényét is vitatják. Nemrégiben Milorad Dodik boszniai szerb politikus, a Független Szociáldemokraták Szövetsége párt elnöke, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke a következőket jelentette ki, Tomiszlav Nikolics Szerbia új köztársasági elnökének annak a kijelentésének kapcsán, miszerint Srebrenicában nem történt népirtás: „Persze, hogy nem volt népirtás. Ezt hangsúlyozom én mindig. Persze, valaki Hágában azt mondta, hogy ez népirtás volt, melyet egyének követtek el. Ők feleltek is azért amiket elkövettek. Mért lenne egy egész nemzet megbélyegezve ezzel a mesével?” – mondta Dodik a SRNA hírügynökségnek.

A szerbiai vezető politikusok presztízskérdést csinálnak abból, hogy ki rótta le kegyeletét a srebrenicai tömegsírnál és ki nem. Utóbbinak, az előbbiek szerint, mielőbb meg kell ezt tenni. Legutóbb például Muamer Zukorlić a szerbiai iszlám közösség ellentmondásos vezetője és Boris Tadics volt köztársasági elnök szólították fel Nikolicsot, hogy látogassa meg a tömegsírt, és ítélje el a genocídiumot, amire ő így nyilatkozott a Tanjugnak: „Ha elődöm, Borisz Tadics elítélte a gaztettet, ha a Szerb Képviselőház elítélte, akkor én miért tartanám „melegen” ezt a kérdést?”

Ez az esemény mindmáig megoszt szinte mindenkit, aki véleményt tud alkotni és alkot is. Persze mindenki saját szája íze szerint közelíti meg. Egyik legkarakánabb kijelentés az utóbbi időben, mely heves vitát váltott ki, az Cedomir Jovanovicstól, a Liberális Demokrata Párt (LDP) elnökétől származik, és a szerbiai választási kampányban hangzott el, miszerint a boszniai Szerb Köztársaság egy olyan „tákolmány” mely a népirtásra épül. Ezt a kijelentést egy heves tévévita is követte Jovanovics és Dodik között, amely néha már a vita fogalmát is átértelmezte.

Mindez csak egy szelet abból, hogy ki és hogyan éli meg ezt a szörnyűséges történetet. Vitáznak róla az emberek feje felett politikusok, közéleti személyiségek, tárgyalnak róla Hágában, viszont az igazi hatását azok érzik, akik hősiesen élik mindennapjaikat Srebrenicában, a sírok és a máig feltáratlan tömegsírok tövében. Srebrenica szelleme azonban máig belengi az egész térséget.