Fájdalmas megszorítások: Áfa-emelés, uniós kontroll

Spanyolország megtette az első lépéseket ahhoz, hogy rászolgáljon az Európai Unió által nyújtott pénzügyi segítségre. Bár a válságból való kilábalás nem lesz fájdalommentes az ország számára, a meghirdetett reformok elindíthatják az államot a gazdasági és pénzügyi helyzetének stabilizálásához vezető úton, természetesen mindezt az unió szoros ellenőrzése alatt.

Spanyolország személyében újabb uniós állam jelentett be megszorító csomagot gazdaságának talpra állítása érdekében. A lépés különösen fájó a spanyol kormány számára, hiszen a bevezetendő reformok gyökeresen ellentétben állnak Mariano Rajoy jelenlegi miniszterelnök választási kampányában elhangzottakkal.

2007-ben az ország még Németországnál is meggyőzőbb gazdasági mutatókkal rendelkezett, költségvetési többlete felül-, míg strukturális hiánya alulmúlta a német gazdaság értékeit, és államadósságának mértéke is csupán 36 százalék körül mozgott (a németek 65 százalékával szemben). Azonban mára a gazdaság fejlődése lelassult, a munkaképes lakosság 25 százaléka, beleértve minden második fiatalt és friss diplomást, munkanélküli. 2012 júniusában a spanyol kormányzat az unióhoz fordult bankszektorának stabilizálása érdekében.

A július 11-én bejelentett, mintegy 65 milliárd eurós mentőcsomag részben az unió, különösen Németország, felé szánt demonstráció, hogy bebizonyítsa a kormány, képes az unió ízlésének megfelelő változtatásokra. A reformokat az uniós támogatás elnyerése mellett a tízéves spanyol államkötvények 7 százalékra emelkedett hozama is sürgette. Bár a korábbiakban a spanyol vezetés kizártnak tartotta, a tegnap meghirdetett program egyik alapköve az általános forgalmi adó 18 százalékról 21 százalékra történő emelése a fogyasztási cikkek és a szolgáltatások esetében. Az augusztus 1-jén életbe lépő határozat kritikusai felhívták a figyelmet arra, hogy az áfa-emelés révén több milliárd eurónyi jövedelemtől eshetnek el az érintettek, valamint több ezer munkahely szűnhet meg.

A szociális kiadások sem maradnak érintetlenül, elsősorban a munkanélküli segély esik a reformok áldozatául. A tervezet szerint hat hónap után a segély összegének 50 százalékát kapnák a munkát keresők a jelenlegi szabályok szerinti 60 százalék helyett; ezzel a lépéssel is ösztönözni kívánják a spanyolok munkakeresési kedvét. A választási ígéreteknek megfelelően a nyugdíjakon nem kívánnak változtatni, ugyanakkor Rajoy leszögezte, hogy a rendszer módosításra szorul, amelyet a szocialista ellenzékkel együttműködve az unió ajánlásai alapján kíván felülvizsgálni. A tervezet egyéb részletei között szerepel a közszolgák juttatásainak csökkentése; közvetett adók kivetése az energiaszektorra; a repterek, vasúthálózatok és a kikötők privatizációja, valamint a politikai pártok és szakszervezetek támogatásának megnyirbálása. Az ellenzők hangsúlyozzák, hogy a program híján van a strukturális gazdasági reformoknak, és a tervezett intézkedések a növekedést nem, pusztán a teljes csőd elkerülését szolgálják.

A spanyol rendelkezések röviddel az országnak kedvező uniós határozat megszületése után láttak napvilágot. A július 9-én, az euróövezeti országok pénzügyminisztereinek részvételével tartott egyeztetés a június 28-29-ei európai tanácsi csúcson meghozott döntések pontosítását célozta meg, azonban a Spanyolországot érintő kérdéseken túl előrelépés nem történt. A tárgyalás eredményeképp meghosszabbították a spanyol államháztartási hiány csökkentésének határidejét, így az ibér kormánynak 2014-ig kell teljesítenie a 3 százalékos hiány elérését (ami az egyik legszigorúbb koppenhágai kritérium). Az ütemterv szerint ez év végére 6,3, 2013-ra 4,5, míg 2014-re 2,8 százalékra kell mérsékelni a költségvetési hiányt. Az idei 6,3 százalékos határ is már 1 százalékpontos engedmény a korábban tervezettekhez képest. 

A Spanyolország és Olaszország diadalaként is említett uniós csúcson az EU jövőjét is erősen meghatározó kérdésben határoztak. Az elhangzott követelések között szerepelt az az elképzelés is, amely értelmében az eurózóna mentőalapjait államkötvények felvásárlására használhatnák, hogy megakadályozzák Spanyolország és Olaszország hitelfelvételi költségeinek további emelkedését. Azonban ebben a kérdésben éles ellentét alakult ki az északi, különösen Hollandia és Finnország, valamint a déli országok között, és a nézeteltérés a július 9-i tanácskozáson sem oldódott meg. Ellenben megegyezés született a spanyol pénzügyi segítség kérdésében: a pénzügyminiszterek döntése alapján Spanyolország jogosulttá vált július végéig mintegy 30 milliárd euró felvételére, amennyiben ehhez a holland, a finn és a német parlament is hozzájárul.

Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter reményei szerint mindez egy héten belül be is következhet. A későbbi kondíciókról és részletekről a július 20-án esedékes tárgyalásokon állapodnak meg, azonban a spanyol gazdasági miniszter, Luis de Guindos szerint a kamat mértéke 4 százalék alatt marad. A támogatás feltételeként Spanyolországnak kétéves költségvetési terveket kell benyújtania az Európai Bizottsághoz, bizonyítékul, hogy a megfelelő úton jár a kitűzött célok elérésében.

A Spanyolországban nyilvánosságra hozott reformprogram a két nappal korábbi tárgyaláson elfogadott pénzügyi segítség egyik alapfeltétele. Még az unió szakemberei előtt sem ismert, hogy konkrétan mekkora összeg szükséges a spanyol bankok megmentésére, a bankrendszer helyzetének felmérése csupán szeptemberben zárul, azonban egyes szakértők a végső összeget 100 milliárd euróra becsülik. A június végi csúcs döntése alapján a júliusban folyósításra kerülő összeg nem adódik hozzá a már meglévő adósságállományhoz, így nem hárul teherként az államra. Szintén a június végi csúcs határozott a bankok közvetlen, a kormányok megkerülésével történő megsegítéséről, azonban ennek előfeltétele egy összeurópai bankfelügyelet felállítása, Olli Rehn gazdasági és pénzügyekért felelős biztos reményei szerint ez év szeptemberéig.

Bár az unió és Spanyolország nagy lépést tett előre az ország gazdaságának és pénzügyi rendszerének megmentése érdekében, Olaszország továbbra is „válságbombaként” ketyeg az unió felett. Az EU harmadik legnagyobb gazdasága már évek óta stagnál, az államadósság mértéke mára elérte a 2 billiárd eurót. Az uniós csúcson elfogadott feltételek Olaszországra is vonatkoznak, amennyiben az ország vezetése úgy dönt, hogy az EU-hoz fordul segítségért. Azonban Mario Monti miniszterelnök kategorikusan kijelentette, hogy Olaszország nem kíván élni a lehetőséggel. Kérdéses, hogy az ország meddig tudja megengedni magának, hogy elzárkózzon az unió nyújtotta támogatástól.