Még mindig szabotálják a szolgáltatási irányelvet

Nem változtatna az Európai Bizottság a 2006-ban elfogadott szolgáltatási irányelv logikáján és jogi keretein, viszont fokozni kívánja a nyomást a tagállamokra a jogszabály jelenleginél sokkal tisztességesebb végrehajtása érdekében – ez a Bizottság által pénteken elfogadott belső piaci kormányzási csomag egyik fő üzenete.

Két fontos kezdeményezéssel rukkolt elő pénteken az Európai Bizottság annak egyértelmű jeleként, hogy a belső piacon még mindig meglévő számos akadály megszüntetése jelentős növekedési potenciált szabadíthat fel a recesszióval kokettáló gazdaság lendületbe hozása érdekében.

Brüsszel ennek érdekében először is javítani kíván az egységes piac „kormányzásán”, és ennek jegyében zéró toleranciát hirdet a szolgáltatási és az úgynevezett hálózati szektorokat érintő irányelvek késői illetve nem megfelelő átvételével szemben. A kötelezettségszegési eljárások 25 és fél hónapos átlagos idejét maximum 18 hónapra akarják csökkenteni, és a tagállamoknak előírnák, hogy 12 hónapon belül hajtsák végre az Európai Bíróság említett területeken érintő döntéseit. A Bizottság azt is el szeretné érni, hogy a tagállamok olyan belső piaci központokat hozzanak létre, amelyek segíteni fogják a különböző felmerülő problémák megoldását.

A pénteken közzétett bizottsági csomag fókuszában ugyanakkor a még 2006 decemberében elfogadott szolgáltatási irányelv eddigi és jövőbeni végrehajtása állt. Brüsszel ugyan a helyzet áttanulmányozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok részben a jogszabály szövegében meglévő kétértelműségeket kihasználva, részben pedig rosszhiszeműen továbbra is elfogadhatatlan mértékben korlátozzák a szolgáltatások határokon átnyúló szolgáltatását, ennek ellenére sem javasolja az eddigi megközelítés megváltoztatását. Miként azt egy bizottsági illetékes a BruxInfo kérdésére válaszolva elmondta, szó sincs arról, hogy visszatérést javasolnának az annak idején sokat vitatott Bolkestein-irányelv tervezetének „származási ország” elvéhez, ehelyett inkább arra törekednek, hogy a tagállamok érvényesítsék a meglévő kereteket.

Brüsszel szerint ugyanis csak így van esély a szolgáltatási irányelvben meglévő tényleges növekedési potenciál kiaknázására. A Bizottság becslései szerint a szolgáltatási irányelv végrehajtása a következő 5-10 évben a0,8 százalékot hozzátenne az uniós GDP-hez. De akár 2,6 százalékos plusz GDP-növekedés is származhatna belőle Brüsszel szerint, ha a tagállamok ambiciózusabban nyitnák meg a direktíva hatálya alá tartozó szolgáltatásaikat.

A szolgáltatási irányelv körül annak idején nagy csata bontakozott ki a már csak elvből is nagyobb piacnyitást sürgető új és a piacaikat az olcsó keleti konkurenciától védeni kívánó régi tagállamok között. Ennek a harcnak a szinonimájává vált a „lengyel vízvezeték-szerelő”.

A Bizottság szerint ugyanakkor semmilyen bizonyíték nincs arra nézve, hogy a régi tagállamok az irányelv hatályba lépése óta jobban korlátozták volna a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, mint új tagállami partnereik. Valójában az a helyzet, hogy szinte kivétel nélkül valamennyi tagország fenntart a direktíva szellemiségével ellentétes korlátozásokat, csak mindenki más és más területen.

Brüsszel ezért pénteken nyilvánosságra hozott közleményében arra szólítja fel a tagállamokat, hogy töröljék el az olyan diszkriminatív rendelkezéseket, amelyek nemzeti hovatartozás vagy letelepedési hely alapján tesznek különbséget a szolgáltatást nyújtók között, gyakran arra kötelezve a cégeket, hogy gazdasági teszteknek feleljenek meg. A Bizottság által beazonosított akadályok közé tartozik a szakképesítésekre vonatkozó rendelkezések sokfélesége; az egyik tagállamban kiadott diplomák más tagállamokban való elismertetésének nehézsége; a társasági formában tevékenykedő vállalkozások választási lehetőségeinek leszűkítése néhány szaktevékenységi területen; a határokon átnyúló szolgáltatások esetében a biztosítások megszerzése, vagy a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok eltéréséből fakadó problémák.

A Bizottság egyfelől zéró toleranciát hirdet a kötelezettségszegési eljárások kapcsán, másfelől ugyanakkor úgy próbál gyorsabban javítani a helyzeten, hogy tárgyalóasztalhoz ültetné az összes tagállamot és az egyes országok legjobb gyakorlatainak átvételére próbálná kollegiális nyomás révén rávenni a kormányokat.

A meghirdetett célok közé tartozik annak biztosítása is, hogy a szolgáltatások igénybe vevőit ne lehessen nemzeti hovatartozás alapján diszkriminálni.