Az EU hitelességét veszélyeztetik

Hatalmi presztízs, évi 3 milliárd font, nagyipari lobbi, és a szokásos brit ellenkezés – ezek mindegyike közrejátszhatott abban, hogy elsősorban Nagy-Britannia ellenállása miatt továbbra sincs pecsét az egységes európai szabadalomról szóló jogszabálycsomagon. A hivatalos közlések szerint a közel negyven éve húzódó európai szabadalmi vita jelenleg Németország, Franciaország és Nagy-Britannia szembenállása miatt áll, jelesül amiatt, hogy a három ország nem tud megegyezni a csomag részeként létrejövő Európai Szabadalmi Bíróság egyik központi egységének székhelyéről.

Németország Münchenben, Franciaország Párizsban, Nagy-Britannia pedig Londonban látná szívesen a bíróságot, a banálisnak tűnő kérdésben a legmagasabb szinten is foggal-körömmel ragaszkodik álláspontjához a három ország. A szabadalmi vita, amellyel egyre többen példázzák az Európai Unió lomhaságát és döntésképtelenségét, az év elején a tagállamok többségénél és az Európai Tanács elnökénél is kivágta a biztosítékot. Herman Van Rompuy nyomására a tagországi állam- és kormányfők közös közleményben arra utasították az illetékes minisztereket, hogy „június végéig jussanak kompromisszumra a szabadalmi bíróság, és így a teljes jogszabálycsomag ügyében”.

Ez praktikusan az Európai Tanács június 28-29-i ülésén történhet meg, mert ugyan a versenyképességi miniszterek május 30-án még tettek egy utolsó kísérletet a kompromisszum meghozatalára, de az ügy érzékenysége miatt a legmagasabb szinten kell majd dönteni a szabadalmi elsőfokú bíróság székhelyéről. Informális beszélgetésekből is leszűrhető, hogy immár a miniszterek is hátradőltek a székükben, és azt várják, hogy az állam- és kormányfők állapodjanak meg az egyetlen nyitva maradt kérdésről.

A tét több szempontból is hatalmas. Egyrészt, amíg nincs megállapodás a szabadalmi bíróság székhelyéről, addig a jogszabálycsomag többi eleme sem léphet hatályba. Másrészt, egyre többen kezdik a vitával példázni az Európai Unió működésképtelenségét. Harmadrészt pedig a Bizottság és mindegyik tagállam (még a székhelyen vitatkozók is) is valóban úgy látja, hogy az egységes európai szabadalom tényleges és jelentős előnyt hozna az európai feltalálóknak és az innovatív iparnak, éppen akkor, amikor az EU kutatásfejlesztési ipara évről-évre leszakadóban van a világ többi szereplőjétől.

A szabadalmi rendszer

Az egységes európai szabadalom gondolata már a ’70-es években felvetődött, így az erről szóló vita lényegében már közel negyven éve tart. Az Európai Bizottság az elmúlt évtizedben többször is előterjesztette a javaslatait az egységes rendszer megvalósítására, de azok rendre elbuktak. A legutóbbi, 2010 júniusában bemutatott tervezetről folyik a vita a mai napig is. A nyelvi diszkriminációra hivatkozó Spanyolország és Olaszország kimaradásával megerősített együttműködés keretében állhat majd fel a 25 további tagország között az alapvetően angol, francia és német nyelvet preferáló új rendszer. (Erről részletesebben itt olvashat!)

Az új rendszer célja, hogy az unió területére kiterjedő szabadalmat a jelenleginél jóval olcsóbban és egyszerűbben lehessen megszerezni. A Bizottság számításai szerint a fordítási költségek teszik ki a szabadalmi díjak háromnegyedét. Miközben a jelenlegi rendszerben így 36 ezer euróba kerül egy feltalálónak és egy cégnek az, hogy minden tagországban levédesse a technológiáját vagy termékét, az új rezsimben már 5000 euróért megszerezhető lenne mindez – közölték a BruxInfóval bizottsági források.

A brüsszeli és tagállami érvek sem változtak: Európa lemarad a globális versenyben az Egyesült Államok és Kína mögött, ahol az európainál jóval egyszerűbb szabadalmat szerezni. Az amerikai szabadalmi hivatal 2000 eurónak megfelelő amerikai dollárért nyújt oltalmat egy találmánynak, Kínában pedig mindössze 600 eurónak megfelelő jüant kell fizetni egy kínai szabadalomért.

Az európai szabadalmi reform szükségességét tehát senki nem vonja kétségbe, az annak eléréséhez vezető út kiválasztásában viszont már vita van. A szabadalmi rendszer és a nyelvi rezsim mellett a jogszabálycsomag harmadik eleme az a kormányközi egyezmény, amely a szabadalmi jogvitákat eldönteni hivatott szabadalmi bíróság létrehozásáról szólna. Az új rendszer egységesítené a jelenleg széttagoltan, nemzeti szinten zajló szabadalmi igazságszolgáltatást, és az elvárások szerint egy kizárólag ezen jogviták megoldására specializálódott fórumként az Európai Bíróságnál gyorsabban és hatékonyabban működne. .

Miután az erről szóló kormányközi szerződés tartalmában is mindenki egyetért, és megállapodás született arról is, hogy a bírósághoz kapcsolódó egyes intézmények hogyan és hol álljanak fel (Magyarországon lesz például a szabadalmi bírók képzési akadémiája), az utolsó nyitott kérdés már csak az, hogy az elsőfokú bíróság központi divíziójának London, Párizs vagy München legyen a székhelye.

Német, francia és brit érvek

A jogszabálycsomag utolsó pontjáról immár féléve zajló vita tehát Németország, Franciaország és Nagy-Britannia között folyik. Mindhármuk úgy látja, hogy az általuk favorizált városok lennének a legjobb házigazdái a szabadalmi bíróságnak. A németek azzal érvelnek, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal már most is Münchenben van, így kézenfekvő lenne az új intézményt is a bajor fővárosban „elhelyezni”. Információink szerint – bár a német diplomácia is egyelőre ragaszkodik Münchenhez, de – számukra sokkal fontosabb lenne, hogy minél előbb életbe lépjen az új szabadalmi rendszer, tehát szakértők könnyebben feltételezik Németországról, hogy előbb lemondanak majd a székhelyről.

Persze egyelőre nem adják magukat könnyen. A közelmúltban három német miniszter is levelet írt a dán elnökségnek, megerősítve, hogy szeretnék, ha Münchenbe kerülne a szabadalmi bíróság központja. Folyosói pletyka, hogy a németek hajlandók lennének egyezkedni, de abba semmiképp sem mennének bele, hogy Párizsba kerüljön a székhely.

A franciák alkupozíciója viszont viszonylag kedvező: a soros elnöki periódusa végén sikerért küzdő Lengyelország ugyanis a tavaly decemberi versenyképességi tanácson, amelyen már meg lehetett volna hozni a döntést a székhelyről, egy sor kétoldalú egyeztetés után, de mégis a tagállamok többségének megdöbbenésére hirtelen azt javasolta, hogy Párizsba kerüljön a szabadalmi elsőfokú bíróság központi divíziója. A franciák most így „pusztán ahhoz ragaszkodnak, hogy a tavaly decemberi lengyel javaslat legyen a megoldás”.

Azon túl, hogy szólnak Párizs mellett is érvek, a franciák számára vereség lenne, hogy egy elvileg már korábban nekik tett „ajánlatot” visszautasítsanak, vagy visszavegyenek tőlük. A londoni vagy müncheni székhely ugyanakkor a francia nyelv szerepét is csökkentené a szférában, ami viszont mindig kiemelt fontosságú volt az országnak. Franciaország a legutóbbi tanácsülésen állítólag azzal érvelt, hogy Párizs sok mindent feladott már, ráadásul ez a vita valójában nem is a szabadalmi bíróság székhelyéről szól, hanem sokkal többről, így nem is tartják szükségesnek a franciák, hogy visszalépjenek.

A brit csapda

A BruxInfónak nyilatkozó források diplomáciai hibának nevezték azt, hogy a lengyelek tavaly decemberben „letettek az asztalra egy papírt rajta Párizs nevével, majd a lengyel kormányfő-helyettes közölte: take it or leave it”, azaz ez az utolsó ajánlat. Az ultimátumszerű javaslatot Nagy-Britannia azonnal elutasította, majd számos tagország jelezte, az asztalon lévő kompromisszum nem elfogadható nekik. Azoknak sem, akiknek egyébként nem lett volna semmi bajuk Párizs győzelmével.

Egyes értelmezések szerint tehát alapvetően a brit vétó miatt áll a vita, amely azzal mindenképpen alátámasztható, hogy kevéssé követhető Nagy-Britannia érvelése. Egy a témát jól ismerő forrás felhívta a figyelmet a brit hozzáállás „fejlődésére”. London gyakorlatilag először azt közölte, hogy „bármi lehet, csak ne München”. Később vetette fel Nagy-Britannia, hogy legyen London a szabadalmi bíróság székhelye, végül pedig azt javasolták, hogy minden igazságszolgáltatási szervezeti egység Londonban legyen.

Három brit miniszter a közelmúltban írt levelében újabb és újabb érveket próbál felhozni amellett, hogy a brit főváros lenne a legalkalmasabb a bíróság székhelyére. Azon túl, hogy valóban London tekinthető az üzleti élet központjának, emellett kiterjedt szakjogászi ipar is működik a városban, a brit kormány még azt is érvként hozza fel, hogy „a londoni repülőterek kétszer akkora forgalmat bonyolítanak le, mint a müncheni” – olvasható a BruxInfo birtokába került levélben, amely nehezen hozható összefüggésbe egy bíróság esetleges sikeres működésével.

A britek csapdahelyzetben vannak. Szükségük van az egységes európai szabadalmi rendszerre, tudják, hogy a brit iparnak is kedvezne egy a mostaninál jóval olcsóbb és egyszerűbb európai szabadalmi rendszer – mondta egy diplomata, ugyanakkor a rendszerhez csatlakozással igent kellene mondaniuk több olyan dologra is, amivel alapvetően nem értenek egyet. Például az Európai Bíróság szerepvállalására, amely a szabadalmi rendelet anyagi jogi rendelkezései miatt nem maradhat majd ki az egységes oltalmak működtetéséből. A luxemburgi bírósággal, és általában a kontinentális bíráskodással kapcsolatban hagyományos a brit ellenérzés. A britek nem tartják megfelelőnek a bírók képzettségét, és azt sem, hogy az új szabadalmi bíráskodás rosszul érinti majd a Londonban tevékenykedő kiterjedt oltalmi jogi ipart.

A brit parlament a közelmúltban terjedelmes jelentést készített a szabadalmi bíróság nagy-britanniai hatásairól. A BruxInfo által is látott parlamenti jegyzőkönyv megállapítja, hogy „nehéz döntés előtt áll a brit kormány, ha nem változik a szabadalmi bíróság koncepciója. Ha Nagy-Britannia kimarad, megvan a veszélye annak, hogy a perifériára szorul; ha csatlakozik, akkor a rossz rendszer által okozandó károk veszélyének teszi ki magát”. Végső megállapításként viszont az illetékes parlamenti szakbizottság mégis úgy látja, hogy a legrosszabb az lenne a brit gazdaságnak, ha kimaradna London.

„Érdekes módon, ha Londonban lenne a szabadalmi bíróság székhelye, akkor a briteket már nem zavarnák ezek az aggályok” – mondta a BruxInfónak egy tanácsi forrás. A brit parlament is úgy látja, hogy a londoni központ „csökkentené a káros hatásokat”.

A brit ügyvédi kamara számításai szerint évente 3 milliárd fonttól esne el a brit jogászszakma, ha nem Londonba kerülne a bíróság székhelye. Ez is egy érv lehet a brit tiltakozó álláspont mellett. Csakúgy, mint a brit nagyipari lobbi, amelynek nem feltétlenül elsődleges érdeke az európai szabadalmi rendszer mielőbbi hatályba lépése. Egy brüsszeli forrás felhívta a figyelmet arra, hogy az európai szabadalmat ugyan könnyebb lenne megszerezni az új rendszerben, de könnyebb lenne elveszíteni is. Példája szerint, ha ma egy tőkeerős cégnek az egyik termékét, vagy technológiáját valamilyen szabadalmi jogvita során betiltják egy tagállamban, a többiben még érvényben maradhat. Az új szisztéma szerint viszont egyetlen bírósági döntéssel elvesztené az oltalmat a teljes EU-ban.

Mi lehet a megoldás?

A május végi versenyképességi tanácsülés után a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára a BruxInfónak azt mondta, két megoldás látszik körvonalazódni. Az egyik, hogy a központi divíziót is valahogyan „elosztanák” a városok között. Olyan javaslat is felmerült, hogy a szabadalmi bíróság központi divíziója Párizsba kerülne, egyes adminisztratív feladatok Münchenbe, míg a szervezet első elnöke brit lenne.

A másik megoldás Cséfalvay Zoltán szerint az lehet, hogy egy nagyobb osztozkodással sikerül kompromisszumot kialakítani. Eszerint a felek további uniós témákat is behozhatnak az egyeztetésekbe, amelyek előrehaladásért cserébe lemondanának a bírósági székhelyről. Brüsszeli hírek szerint Angela Merkel német kancellár a szabadalmi dossziét felhasználva szeretné Wolfgang Schauble német pénzügyminisztert az Eurócsoport élére juttatni, ezt azonban név nélkül nyilatkozó források sem erősítették meg a BruxInfónak. Egy dán diplomata azt mondta, csak a Twitterről értesültek erről az elképzelésről.

A nagyobb osztozkodás lehet a valószínűbb megoldás – vetítette előre egy forrás, de hogy konkrétan milyen ügyekről is lehet szó, azt valószínűleg csak a tagállami vezetők tudják.

Az idő azonban egyre rohan. Diplomaták arra számítanak, hogy a három tagállam és a dán elnökség megpróbálja majd valamilyen formában előkészíteni a dossziét a június 28-29-i európai tanácsi ülés számára, és az állam- és kormányfők nem ott kezdenek majd kétoldalú egyeztetésekbe a szabadalmi bíróság székhelyéről.

Az EU hitelessége forog kockán

Tényleg ekkora üzletet jelent, hogy mely országban legyen az elsőfokú bíróság székhelye? A BruxInfónak nyilatkozó brüsszeli forrás szerint kétségtelenül nagy üzlet, de nem akkora, mint amekkora vita övezi. Szerinte sokkal inkább presztízsharccá vált a vesszőfutás a bírósági székhelyért, amelyből nehéz kiszállnia a tagországoknak. Mindeközben viszont az európai uniós intézmények hitelessége forog kockán – állítja, hiszen az Európai Tanács maga nyilatkozott úgy az év elején, hogy a döntést június végéig meg kell hozni.

A szakértő a kérdésünkre egyáltalán nem tartotta kizártnak, hogy továbbhúzódik a vita, amely a vállalkozásoknak okozott károkon túlmenően az EU-nak sem tesz jót. Az egyébként is sokszor megkérdőjelezett szavahihetőségű Európai Uniónak ugyanis ismét felvethetik a versenytársak, és ami fontosabb, az állampolgárok és az uniós ipari szereplők, hogy mit is várhatnak, ha a legmagasabb szintű uniós testület, az állam- és kormányfők sem tudnak megfelelni a saját ígéreteiknek, ráadásul egy szemmel láthatólag is elenyésző jelentőségű kérdésben.