Az orosz miatt kerül hátrányba a magyar kisebbség

Meglepő, hogy Viktor Janukovics ukrán elnök, akinek hajdani választási ígéretei között szerepelt egy, az orosz nyelvet és más kisebbségi nyelveket kedvezményező nyelvtörvény elfogadása, szemmel láthatóan nem önszántából késlekedik ígérete betartásával.

2010 legeslegelején kapott ígéretet Ukrajna számos nemzeti és kulturális kisebbsége egy számukra kedvező nyelvtörvény beiktatásáról. Noha a tervezet már régen megszületett, elfogadása a mai napig nem történt meg, miközben a kisebbségek helyzete egyre inkább romlik.

Nehezen betartható ígéret

Az egyes régiókban a 10 százalékot elérő nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát engedélyező, a Velencei Bizottság és az Európa Tanács kartájával összhangban kidolgozott, maximálisan európai szemléletű szabályozási csomag elfogadását az ellenzék korántsem az európai demokráciákban megszokott eszközökkel próbálja megakadályozni.

Amint arról korábban írtunk, ma Ukrajnában nap mint nap komoly nehézségekkel kell szembenézniük azoknak, akik az ország területén elő nemzeti kisebbségekhez tartoznak. Az állami és önkormányzati támogatás hiánya, az ukrán nyelvhasználat előírása a közigazgatás és az oktatás minden szintjén a nemzeti és kulturális kisebbségek fennmaradásának fő veszélyforrásai.

Az ukrán nyelv megmaradása a tét (?)

Ugyanakkor az ország közvéleményének mintegy fele és a parlamenti ellenzék szerint ez biztosítja az ukrán nyelv megmaradását, és kimondva vagy kimondatlanul: Ukrajna kulturális függetlenségét az orosz „testvérrel” szemben.

Nem meglepő tehát, hogy a börtönben ülő Julija Timosenko Blokkja (BJuT), karöltve a Választási Fronttal és a Mi Ukrajnánk pártokkal minden lehetőséget megragad az ukrán államnyelv elsőbbségének biztosítása végett: csütörtök este, a törvény elfogadásáról szóló voksolás közben a BJuT mintegy negyven képviselője támadta meg a tribünön álló, a törvény kidolgozásáért felelős Kolesznyicsenkot és a küzdelem az első vércseppig folyt.

Másnap reggel pedig blokád alá vették a törvényhozás házát, hogy meggátolják a további munkát – pillanatnyi sikerrel. Majd felhívást intéztek támogatóikhoz, hogy június 5-én, a parlamenti ülésszak folytatásakor együttesen fejezzék ki tiltakozásukat az ukrán nyelvet, kultúrát és értékeket veszélyeztető törvény meghozatala ellen.

Mindeközben a kormánypárt, a Régiók Pártja mindent megtesz, hogy ellenzékét nacionalista, szűklátókörű, Európa-ellenes szövetségként mutassa be, míg saját maga a kisebbségi és emberi jogok őrangyala jelenjen meg. Az elgondolás egyelőre nem hozta meg a gyümölcsét az EU-val folytatott tárgyalások során.

Az igazi tét

A vita a külföldi sajtóban az orosz nyelv hivatalos használatáról szól és szinte kizárólagosan az orosz nyelvet beszélők arányáról tesznek említést, amely az ország egyes délkeleti régióiban akár a 80 százalékot is eléri – és noha az ukrán nyelv az államnyelv, hivatalos érintkezéseik nagy része is oroszul folyik.

A nyelvtörvény fő kedvezményezettjeiről azonban aligha esik szó: a külföldi hírekben homogénnek beállított Nyugat-Ukrajna területén ugyanis belarusz, lengyel, magyar, román és bolgár kisebbségek – országos szinten elhanyagolható arányuk ellenére – egyes községekben, városokban és régiókban bőven meghaladják a törvény által felállítandó 10 százalékos küszöböt.

Tehát, mint azt korábban is kifejtettük, az új rendelkezés igen jelentős engedményeket jelentene ezen kisebbségek nyelvhasználtát illetően: a helyi és regionális közigazgatási intézményekben, kórházakban és az oktatásban is szabadon használhatnák nyelvüket, ugyanis az államnak kellene ezeken a nyelveken beszélő tisztségviselőket alkalmazni.

A törvény elfogadásáért mégis hiába emeltek szót eddig román, magyar és más országok képviselői európai fórumokon: Janukovics egyelőre nem tudja megteremteni azt a többséget, ami ezt megszavazza. A kulturális elnyomástól való félelem veszélyes, de egyelőre hatásos fegyver.