Emelte a tétet az EP

Európai Adósságtörlesztési Alap létrehozását és az eurókötvények bevezetésére vonatkozó menetrend elkészítését szorgalmazza az a két jelentés, amelyet az EP gazdasági és pénzügyi szakbizottsága fogadott el a költségvetési szabályokat tovább szigorító „kettes csomagról”.

Számos ponton tovább erősíti, máshol a Bizottság által magának vindikált jogkörökből visszavesz az a hétfőn elfogadott két jelentés, amelyben az EP gazdasági és pénzügyi szakbizottsága állást foglalt az EU-n belüli gazdaságpolitikai és költségvetési koordináció további szigorításáról.

„A kettes csomagnak” is nevezett jogalkotási csomagban, amire még tavaly novemberben tett javaslatot, a Bizottság a hatos jogszabályi csomagban foglaltaknál is szorosabb megfigyelés és ellenőrzés alá helyezné azokat a valutaövezeti országokat, amelyekkel szemben eljárás indult a túlzott mértékű deficit miatt, vagy pénzügyi mentőövet kellett nekik dobni, illetve pénzügyi stabilitásuk veszélyben forog.

A Tanács még február végén jutott politikai megállapodásra a költségvetési fegyelmet tovább erősíteni hivatott új jogszabályi csomagról, több ponton is tompítva az eredeti bizottsági javaslat ambícióit. A társ-jogalkotó EP álláspontjának elfogadását azonban parlamenti források szerint alaposan megnehezítette, hogy a bal- és a jobbközép pártcsoportokat erősen megosztotta az a kérdés, hogy figyelembe vegyék-e a szövegben, és ha igen, hogyan a hangsúly eltolódását az utóbbi időben az EU-ban a költségvetési konszolidációról a növekedés serkentésére. Arról is megoszlottak a vélemények, hogy tekintettel a gyorsan változó helyzetre, mikor ejtsék meg a szavazást. A szakbizottság végül az Európai Néppárt akarata előtt meghajolva szavazott a két jelentésről, ám eredeti tervüket megváltoztatva a képviselők úgy döntöttek, hogy a két tervezetet előbb az EP plenárisa elé viszik szavazásra, mielőtt megkezdenék az egyeztetéseket a Tanáccsal és az Európai Bizottsággal.

A portugál szocialista Elisa Ferreira és a francia néppárti Jean-Paul Gauzes által gondozott jelentésekben, amelyek szűk többséggel kapták meg a szakbizottságban a jóváhagyást, egyaránt tükröződik az új növekedési prioritás. Ennek jegyében mindkét jelentés fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a költségvetési szabályok betartatása ne akadályozza a növekedést. A képviselők szerint ezért a Bizottság egyes országokról készült jelentéseinek átfogóbbnak kellene lenniük annak szavatolására, hogy a költségvetési megtakarításokat ne a növekedési potenciált javító beruházások rovására hajtsák végre. A szakbizottság az oktatást és az egészségügyet is kivennék azoknak a kiadási tételeknek a köréből, amelyeket a költségvetési megszorítások sújtanának.

A képviselők ezentúl arra köteleznék a tagállamokat, hogy részletezzék, mely beruházásaik szolgálják a növekedési és a munkahelyteremtési potenciál javítását. A parlamenti grémium rugalmasabb menetrendet szabna meg a hiány csökkentésére kivételes körülmények és súlyos gazdasági lejtmenet esetén.

Az EP-ben elfogadott jelentések ugyan támogatja a Bizottságnak a speciális költségvetési helyzetben lévő tagállamok ellenőrzésében és számonkérésében magának vindikált extra jogosítványokat, ám „a nagyobb elszámoltathatóság, átláthatóság és legitimitás biztosítása érdekében” az úgynevezett átruházott jogkörök révén a Parlament és a Tanács féken tartaná a Bizottságot. Másfelől a képviselők tovább növelnék Brüsszel súlyát, amikor az eredeti javaslatnál szélesebb körben alkalmaznák a fordított minősített többségi szavazást a Tanácsban, megnehezítve ezzel a tagállamok számára, hogy felülbírálják a Bizottságnak a nehéz pénzügyi helyzetben lévő országokhoz címzett ajánlásait a korrekciós intézkedések megtételére vagy az adósságcsökkentési tervek benyújtására.

Az EP láthatóan jóval messzebb menne a Tanács álláspontjánál a tagállamok kötvénykibocsátásának összehangolásában. Egy olyan különleges folyamat elindítását javasolják, ami lehetőséget adna a kötvénykibocsátások éves gyakoriságú koordinálására, és a tagállamoknak előre tájékoztatniuk kellene kibocsátási terveikről a Bizottságot és a Tanácsot.

A parlamenti jelentések talán leglátványosabb eleme az európai adósságtörlesztési alap létrehozására vonatkozó javaslat. A képviselők azt szeretnék, ha egy hónappal az új jogszabályok hatályba lépése után a Bizottság menetrendet mutatna be az eurókötvények bevezetésére. Az EP tagjai egy növekedési eszköz létrehozására vonatkozóan is javaslatot várnak Brüsszeltől, ez az eszköz elképzelésük szerint egy tíz éves időhorizonton évente a GDP 1 százalékának megfelelő infrastrukturális beruházást mozgósítana.

A parlamenti sajtószolgálat ugyanakkor megjegyzi, hogy a jobbközép frakció csak azzal a feltétellel tudja áldását adni az adósságtörlesztési alap létrehozására, ha az erre vonatkozó javaslatot egy elemzés is alátámasztja, amelynek elkészítésével az év végéig bíznák meg a Bizottságot.

A képviselők egy olyan módosítást is megszavaztak, miszerint a Bizottságnak a bajba került országok esetében azt is meg kellene vizsgálnia, hogy esetleg más tagállamok politikái nem játszottak szerepet a helyzet kialakulásában. Ha ez megerősítést nyerne, akkor a képviselők tervei szerint a Bizottság nem csak a bajban lévő ország, hanem az egyébként jó bőrben lévő uniós tagállamok számára is előírhatna reformokat.

Az EP gazdasági és pénzügyi szakbizottsága csődvédelem alá helyeztetné az államcsőd szélére került országokat, hogy időt és stabil hátteret biztosítson számukra a problémák kezelésére. A csődvédelem alá kerülő tagállamot nem lehetne csődbe mentnek nyilvánítani, a szóban forgó ország hitelezőinek két hónapon belül a Bizottságnál kellene jelentkezniük és a kölcsön után felszámolt kamatokat befagyasztanák a képviselők tervei szerint.