Amerika versenybe szállt a bolgár energiapiacért

Az elmúlt hónapokban nagyon érdekes politikai folyamatok kezdődtek Bulgáriában. Bojko Boriszov és kormánypártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) rizikós lavírozásba kezdett, amelynek középpontjában az ország energiapolitikája áll. A bolgár kormány először ismerte fel, hogy miként hasznosíthatja kulcsfontosságú geopolitikai szerepét – ugyanis egy csapásra az amerikai és orosz érdekszféra ütközőzónájába került Bulgária. Palagáz, földgáz, kőolaj és atomenergia – Washington terjeszkedni kíván, kérdéses azonban, hogy ezt a szándékot Moszkva mennyire fogja tolerálni.

„Bojko Boriszovval lehet tárgyalni, ezért is növekszik Bulgária iránt a bizalom” – nyilatkozta nemrég egy magyar diplomata. Ez az állítás helyesen foglalja össze a bolgár belpolitika irányvonalának változását – ha alaposan szemügyre vesszük az elmúlt fél év eseményeit Bulgáriában, akkor érdekfeszítő és tanulságos tényeket állapíthatunk meg. A rendszerváltás óta eltelt két évtizedben Bulgária továbbra is az orosz érdekszférába tartozott, ez önmagában nem jelentene problémát, ugyanakkor számos mellékhatást figyelhetünk meg. A modernkori bolgár problémák között találjuk a szegénységet (egyes adatok szerint az Európai Unió legszegényebb állama), a burjánzó korrupciót és a szervezett bűnözés periodikus fel-felvirágzását.

A térségre gyakorolt tradicionálisan erős orosz befolyás tisztán és világosan érzékelhető. Az energia szempontjából Bulgária a leginkább kiszolgáltatott európai uniós tagország, az ország gázellátásának több mint 90 százalékát Moszkva biztosítja. A gazdaság számos más területén is jelen van az orosz lobbi, amelyhez szervesen hozzátartozik az orosz maffia is. Nem meglepő, hogy Bulgária még mindig nem tagja a schengeni övezetnek – például az ország jelentős kikötői, Várna és Burgasz, a drogcsempészek regionális elosztóközpontjai. A tengerparti és hegyvidéki turizmust is (részben) az orosz alvilági szervezetek üzemeltetik. Erősen felmerül annak a gyanúja, hogy a bolgár országgyűlésben több tucat honatyát Moszkva finanszíroz és/vagy más, nem törvényes eszközökkel manipulál.

Korábbi elemzésünkben részletesen foglalkoztunk a bolgár energiapolitika változásaival, ezekkel kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni a belenei atomerőmű és a Burgasz-Alexandroupolisz kőolajvezeték eseteit.  Szófia mindkét esetben hosszú évek huzavonáját követően, Moszkva kifejezett nemtetszése ellenére visszamondta részvételi szándékát megvalósításukban. Érdekesség, hogy a kudarcok ellenére Oroszország nem hogy megbüntette volna eddigi szövetségesét, hanem éppen ellenkezőleg, 11 százalékkal csökkentette a Bulgáriának szállított földgáz importárát. A hivatalos nyilatkozatok szerint a balkáni ország a Déli Áramlat bulgáriai előkészületeinek a felgyorsításáért kapta Moszkva nem várt gesztusát.

Egy pillanatra sem szabad kételkedni abban, hogy Oroszország nem mondott le nagy energiaprojektjeiről, erről Georgi Parvanov szocialista pártelnök-jelölt is nyilatkozott. Bulgária volt államfője hivatalosan is bejelentette, hogy ha 2013-ban kormányra kerül, akkor felülvizsgálja a belenei atomerőművet visszamondó döntést.

Oroszország váratlan „puhaságát” egy másik szempont is indokolhatja – a piacmegőrzésre irányuló törekvés. Bulgária az utóbbi három évben jelentősen bővítette energiaspektrumát – az ország északi részében és fekete-tengeri területein palagázt, földgázt és kőolajat találtak, valamint Szófia több bilaterális szerződést is kötött a környező országokkal, amelyek enyhítenék az ország súlyos energiafüggőségét. Moszkva minden bizonnyal ellenzi az USA bulgáriai jelenlétét, amely az utóbbi években jelentősen megerősödött. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és az eurázsiai energiakapcsolatokért felelős különmegbízott, Richard Morningstar februári látogatásai egyaránt arról tanúskodnak, hogy Bulgária az USA fontos regionális partnerévé válhat a közeljövőben. Pontos információ nem szivárgott ki a tárgyalásokról, ugyanakkor biztosra lehet venni, hogy az amerikai energiaóriások érdekeiről is esett szó. Az orosz és lakossági nyomásra januárban bevezetett palagáz kitermelési moratórium jelentős mértékben csorbította a Chevron és az Exxon-Mobil érdekeit. A Gazdasági Minisztérium egy nevét titokban tartó, alkalmazottja szerint Morningstar látogatása során sarokba szorította Boriszovot, aki ezt követően kilátásba helyezte a moratórium enyhítését. Morningstar látogatását Clinton „követelte” és természetesen, mint mindig ilyen esetekben, a bolgár diplomácia fejet hajtott a nagyhatalmi érdekek előtt. „Bulgária energiaellátásának átláthatósága és importjának diverzifikációja feltétlenül szükséges” – kevés nyilvános megszólalása egyikében Morningstar azt a nyomást keltette a külső megfigyelőkben, hogy az USA megalkuvás nélkül diktálja a feltételeket Bulgária irányába.

Az említett moratórium minden bizonnyal már a nyár során véget ér. Morningstar a kormánypárt képviselőin kívül a legnagyobb jobboldali ellenzéki erővel, a Kék Koalícióval is tárgyalt – ez is azt támasztja alá, hogy Washington minden eshetőséggel számol.

Az USA ismeri az orosz lobbit a parlamenten belül, ennek tudatában a Kék Koalícióval megerősített kormány már elég erősnek bizonyulhat arra, hogy keresztülvigye a szükséges törvénymódosításokat. Oroszország legnagyobb politikai szövetségese a Fekete-tenger túlpartján a Bolgár Szocialista Párt (BSzP), valamint a kisebb liberális pártok. Morningstar távozását követően az amerikai számítások maradéktalanul megvalósultak – parlamenti bizottság alakult, amely a palagáz környezetkímélőbb kitermelésének lehetőségét, valamint annak pozitív gazdasági hatásait is vizsgálja. A Kék Koalíció egyik vezetője, Ivan Kosztov néhány hónapja még az ország legnagyobb palagáz-ellenzői között volt, ezzel szemben áprilisban a „Négyszemközt” televíziós műsorban adott interjújában már a moratórium mihamarabbi megszüntetését sürgette és annak elhamarkodottságáról értekezett.

Médiafelhajtást keltett Bulgáriában az amerikai Chevron energiavállalat azzal, hogy az amerikai bolgár nagykövetség egyik rendezvényének szponzora volt. Az egyes bolgár pártok által amerikai lobbi-tevékenységnek nevezett szponzorálást Bulgária washingtoni nagykövete, Elena Poptodorova elutasította, szerinte semmi rendellenes nincs abban, ha külföldi befektetők érdeklődést mutatnak Bulgária iránt. Kifejezetten érdekes, hogy a március 3-i bolgár nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadás négy fő szponzora éppen azok az energiaipari vállalatok voltak, amelyek érdekeltek a bolgár palagáz, földgáz és kőolaj kitermelésében. A Chevronon kívül a TransAtlantic Petroleum Ltd., a Honeywell International és a Sun Edison LLC is jelentős pénzügyi forrásokkal támogatta a bolgár nagykövetség rendezvényét.

A bolgár érdekek USA irányába történő eltolódása előrelátható volt, ugyanis az orosz energialobbi az utóbbi években egyre kevesebb anyagi forrással tudta támogatni a bolgár vezetőket, az amerikai tőke pedig friss lendületet adhat Boriszovnak és pártjának. Boriszov szakított a BSzP évtizedes politikájával, az új koncepció szerint a globális tőke fogja irányítani az országot, ez fogja meghatározni, hogy melyik nagyhatalom felé fog fordulni. A Nezaviszimaja Gazeta és a Kommerszant orosz napilapok érdekes párhuzamot vontak az amerikai kapcsolatok megerősödése és az orosz szálak elvékonyodása között, szerintük az USA nyomására mondta fel Boriszov a belenei atomerőművet. Az orosz hírforrások kiemelik, hogy Bulgária rendelkezett a projekt megvalósításához szükséges pénzügyi keretekkel, valamint a beruházás jelentősen emelte volna a hazai termelés szintjét is, viszont ezzel évtizedeken át Moszkva közvetlen érdekövezetében maradt volna. Egyes diplomáciai értesülések szerint az USA Külügyminisztériuma azzal fenyegette meg Roszen Plevneliev bolgár köztársasági elnököt, hogy „a Fehér Ház ajtói zárva lesznek előtte”, ha Oroszország lesz a belenei atomerőmű fő kivitelezője. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung is közölte hasábjain, hogy Hillary Clinton idei törökországi útja során döntöttek arról, hogy Bulgária kiszáll a belenei projektből.

A Kitekintő továbbra is nagy hibaként könyveli el Trajcso Trajkov energiaügyi miniszter menesztését – jelenleg a bolgár kormányon belül nincs olyan politikus, akit nem Boriszov és szűk köre irányítana. Erről az új energiaügyi miniszter, Deljan Dobrev moszkvai útja is tanúskodik, amikor Oroszország kompromisszum nélkül követelte a bolgár kormány döntéseinek az árát (erről továbbra sincs nyilvános adat, de biztos, hogy tetemes összeget fog követelni). Oroszország kiválóan védte érdekeit azzal, hogy kilátásba helyezte a tartozások elengedését, ha Bulgária megváltoztatja döntését a Burgasz-Alexandrouplisz ügyben. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök 2009-es gdasnki találkozója során biztosította Boriszovot, hogy a bolgár-orosz államközi kapcsolatok nem fognak sérülni, ha Bulgária visszamond egy nagy energiaprojektet. Ennek az állításnak homlokegyenest ellentmond egy Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentum, amely szerint Boriszov panaszt tett az USA szófiai nagyköveténél amiatt, hogy Putyin a gázcsapok elzárásával fenyegette. Putyin fenyegetése nem meglepő – a 2009 után teljesen befagyasztott belenei tárgyalások az amerikai érdekeket szolgálták. Az USA szófiai nagykövet-helyettese, Susan Sutton egy elemzésben nyíltan arra tesz utalást, hogy Bulgária extra anyagi juttatásokat fizet Oroszországnak használt nukleáris üzemanyagokért. Az elemzésben utalások vannak bizonyos orosz kivitelezők és beszállítók amerikai vállalatokra történő lecserélésére, valamint amerikai nukleáris technológia megvásárlására. Sutton jelentésében értesítette Washingtont, hogy Oroszország a kozluduji atomerőmű üzemanyag exportjának leállításával zsarolta Bulgáriát, annak érdekében, hogy megkezdődjenek a 2009 óta halogatott tárgyalások a belenei projektről.

Egy 2010-es Parvanov-Putyin egyeztetésre hivatkozva a Kommerszant egyik elemzésében azt állítja, hogy Boriszov az amerikai Westinghouse vállalaton keresztül két éven át kommunikációs támadásokat folytatott az orosz atomreaktorok hírneve ellen. Ezen információk ismeretében felmerül a gyanú, hogy az USA már évek óta készíti elő a terepet a stratégiai terjeszkedés érdekében. A Westinghouse vezetősége többször felkereste az Energiaügyi Minisztériumot, hogy ajánlatott tegyen a belenei atomreaktor lecserélésére (valamint a kozluduji atomerőmű számára két új reaktor megvásárlására). A Westinghouse és az USA érdeke elsősorban az orosz befektetők kiszorítása volt a bolgár piacról, ez ugyanakkor túlságosan is veszélyes vállalkozás lenne Szófia részéről. James Warlick, az Egyesült Államok szófiai nagykövete, akit a közvélemény az amerikai érdekek fő koordinátorának tart, nagy sikert aratott amerikai diplomáciai körökben. Washington többek között a belenei atomerőmű leállításával is megbízhatta Warlickot, ezzel, feltételezések szerint, azt célt kívánta szolgálni, hogy Törökország váljon a régió vezető elektromos áram exportőrévé.

Természetesen a nagyhatalmak által befolyásolt bolgár belpolitika nem biztos, hogy a lakosság érdekeit szolgálja. Érdemes ugyanakkor feltenni azt a kérdést, hogy hosszabb távon az orosz, az amerikai, avagy a vegyes érdekszférába történő betagozódás lehetne kevésbé káros a nemzeti érdekek szempontjából. A leghasznosabb alternatívára, azaz a megújuló energiaforrások elterjedésére, véletlenül sem szabad úgy gondolni, mint országos méretű megoldásra. Bulgária meglehet kiváló adottságokkal rendelkezik a napkollektorok és a biomassza erőművek hasznosítása szempontjából, viszont a külföldi (és ezen belül is külön kiemelve az orosz) energialobbi nem fog teret engedni az országos lefedettség megvalósításának.